Wikipédia

A Washington State Cougars baseballcsapata

amerikai főiskolai baseballcsapat

A Washington State Cougars baseballcsapata az NCAA I-es, valamint a Pac-12 Conference North divíziójában képviseli a Washingtoni Állami Egyetemet. Az intézmény első, szervezett keretek között zajló baseballmérkőzése 1892. március 12-én volt.

A Washington State Cougars baseballcsapata
Csapatadatok
SzékhelyPullman, Washington, Amerikai Egyesült Államok
Alapítva1892
StadionBailey–Brayton Stadion
Bajnoki címek
World Series (College)1950, 1956, 1965, 1976
A(z) A Washington State Cougars baseballcsapata honlapja

A csapat otthona az 1980-ban megnyílt Bailey–Brayton Stadion, melynek befogadóképessége 3500 fő.

Történet szerkesztés

Kezdetek szerkesztés

A WSU első, szervezett keretek közti baseballmérkőzése a Pullmani Katonai Főiskola elleni, 26–0 eredménnyel végződő, 1892. március 12-i játék volt; a csapat szezon végi eredménye 11–1 volt. A következő aktív szezon az 1895-ös volt, majd 1898-tól már állandó csapat működött. 1901-ben az addig a csapatkapitányok által vezetett baseballcsapat első vezetőedzője H. E. Lougheed lett. Az 1909-es szezon végéig az iskola konferenciafüggetlen volt; az év végi eredményük 110–59–1 lett.

A csapat 1910-ben csatlakozott a Northwest Conference-hez, majd az 1912/13-as tanév végén a Saint Louis Billikensnél dolgozó egykori futballedző, John R. Bender lett a csapat segítője. A baseballcsapat 1913-as év végi eredménye 7–1; abban az évben, továbbá 1914-ben és 1915-ben a konferencia első helyén végzett, 1915-ben pedig konferenciabajnok lett.[1]

Az 1915-ös szezont követően Bender a Kansas State Wildcatshez távozott, helyére pedig Fred Bohler érkezett. 1916-ban és 1918-ban a csapat újra a konferencia élén végzett. 1919-től a WSU a Pacific Coast Conference tagja, első ott töltött szezonukban a negyedik helyen végeztek.

1919-ben az iskola atlétikacsapatai felvették a Cougars nevet.[2]

Buck Bailey-éra szerkesztés

1926 nyarán Buck Bailey lett a WSU amerikaifutball-csapatának edzőhelyettese, valamint baseballcsapatának vezetőedzője.[3] A Texas állam középső részén felnövő Bailey a Texas A&M Aggies baseball- és amerikaifutball-játékosa, továbbá az első világháborúban a hadsereg kötelékében szolgált.[4] A férfi első WSU-n töltött szezonja az 1927-es volt, amikor a baseballcsapat a Pacific Coast Conference North divíziójának első helyén végzett, továbbá megnyerte a konferenciatornát is. A játékosok 1933-ban, 1936-ban és 1938-ban újabb divíziógyőzelmeket szereztek.

1932. augusztus 23-tól Art McLarney a New York Giants kötelékében játszott, ezzel ő volt az egyetem első baseballjátékosa, aki az MLB-ben részt vehetett.[5]

Buck Bailey 1943 februárjában (a második világháború során) csatlakozott a haditengerészethez; a Eugene Register-Guard Bailey távozását bejelentő cikke szerint az edző „atlétikai humorista”, más források szerint pedig edzőként stílusa „színes”.[6][7][8] A baseballcsapatot 1943 és 1945 között Jack Friel segítette.[9]

Buck Bailey az 1946-os szezon elején visszatért a csapathoz; 1947 és 1950 között a játékosok egymás után négyszer is a Pacific Coast Conference North divíziójának élén végeztek. A Stanford Cardinal legyőzésével a Cougars a divíziótorna győztese lett, így a csapat részt vehetett az 1950-es College World Seriesen, amelynek a Nebraska államban fekvő Omaha Rosenblatt Stadionja adott otthont. A WSU a bajnokságon legyőzte a Tuffs Jumbos, az Alabama Crimson Tide és a Rutgers Scarlet Knights csapatokat,[10] azonban a címvédő Texas Longhorns elleni mérkőzést elvesztették.[11] A két csapat három nap múlva a nemzeti bajnoki címért játszott;[12] a mérkőzést a Longhorns nyerte 3–0 eredménnyel.[13] Később az 1950-es World Seriesen részt vevő Ted Tappe és Gene Conley is az MLB keretében játszott.[14]

A baseballcsapat 1956-ban újra részt vehetett a College World Seriesen, ahol a nyolcadik csoportból a USC Trojans konferenciatornán való legyőzésével jutottak tovább, azonban a Bradley Braves és a New Hampshire Wildcats elleni mérkőzéseket elvesztették,[1] végül az NYU Violets ellen a hetedik helyért folyó játék döntetlenre végződött.[15]

Az 1959-es szezont követő július 1-jén a Pacific Coast Conference-et megszüntették, mivel több esetben is történtek jogszerűtlen kifizetések a játékosok felé.[16] A PCC korábbi tagjai megalapították az Athletic Association of Western Universitiest, amelynek a Cougars is részese lett.[17] A konferenciát később Pacific-8, majd Pacific-10 névre keresztelték át; a jelenlegi, Pac-12 elnevezést 2011 óta viseli.[18][19]

Az AAWU-ban eltöltött első két évében a WSU kijutott az NCAA-tornára; a nyolcadik csoport regionális bajnokságán mindkét alkalommal vesztettek a USC Trojansszel szemben.[20]

1964 októberében, Bailey visszavonulása után ő és felesége egy új-mexikói autóbaleset következtében elhunyt.[21][22]

Chuck Brayton-éra szerkesztés

Buck Bailey visszavonulását követően a csapat új vezetőedzője a korábban a WSU kötelékében játszó Charles Brayton lett, aki tíz évig volt a Yakima-völgyi Főiskola baseballcsapatának vezetőedzője.[23][24][25] Brayton első három szezonja alatt a WSU kihagyta a rájátszásokat, azonban 1965-ben az AAWU North divíziójának élén végeztek és kijutottak az NCAA-tornára. A nyolcadik csoport regionális bajnokságának második selejtezőjében a Cougars legyőzte a Cardinalst, ezzel részt vehetett a College World Seriesen; a bajnokságon legyőzték a Longhornst és a Connecticut Huskiest, azonban kétszer vesztettek az Ohio State Buckeyesszal szemben, így végül harmadik helyen végeztek.[20][26]

1966-ban a csapat újra kijutott az NCAA-tornára, azonban a regionális döntőben a USC Trojans elleni mérkőzést elvesztették. A szezont követően Danny Frisella a New York Mets kötelékében játszhatott tovább,[27] 1968-ban pedig két további játékos (Rick Austin és Ron Cey) szerződött profi csapatokhoz.[28]

Az 1967–69 közötti időszak három rájátszásának kihagyását követően a csapat a Pacific-8 Conference North divíziójának élén végzett, és részt vehettek az 1970-es konferenciatornán, amelyet követően egy más után 1970 és 1981 között tizenegyszer (1991-ig a 22 alkalomból összesen 19-szer) végeztek a divízió első helyén. A csapat az eredményeinek köszönhetően az 1975-ös, 1976-os, 1977-es, 1978-as, 1984-es, 1987-es, 1988-as és 1990-es NCAA-tornán is részt vehetett. 1976-ban a WSU kampuszán rendezték meg a nyugati regionális bajnokságot, ahol a Cougars legyőzte a Pepperdine Wavest és a Cal State Fullerton Titanst, ezzel részt vehettek a College World Seriesen, ahol legyőzték az Oklahoma Soonerst, azonban az Arizona State Sun Devils és a Maine Black Bears elleni mérkőzéseket elvesztették.[1][20][29][30][31][32][33][34][35]

1984-ben a baseballpályán világítást telepítettek;[36][37] az első éjszakai mérkőzés a Washington Huskies ellen zajlott május 11-én. 1989. április 30-án, illetve május 1-jén a pályán csapott össze a Cougars és a California Golden Bears; a játékot az ESPN élőben közvetítette.[38]

Két csapattagot is beválogattak a legjobb amatőr játékosokat gyűjtő All-America tagjai közé: John Olerudot 1988-ban, Aaron Sele-t pedig 1990-ben tüntették ki; később mindketten az MLB kötelékében játszottak. Olerud az Év Nemzeti Játékosa címet is elnyerte.[1]

Brayton az 1994-es szezont követően vonult vissza; a 33 szezon alatt a csapat 1162 győztes mérkőzést játszott, valamint tíz NCAA-tornán és kettő College World Seriesen vett részt.[39][40]

Steve Farrington-éra szerkesztés

1994 júniusának végén a csapat új vezetőedzője a longview-i Alsó-Columbia Főiskola kötelékében több mint egy évtizedet eltöltő Steve Farrington lett.[41] Az oregoni Newport városából származó férfi az 1970-es évek elején az Eastern Washington Eagles játékosaként, amerikaifutball-, baseball- és kosárlabda-mérkőzéseken is részt vett.[42][43] A férfi WSU-n töltött első, 1995-ös szezonja volt a harmadik év, amikor a szabálysértésekért kirótt NCAA-szankciók érvényben voltak.[44] A 18–12-es konferenciabeli eredményt elérő csapat megnyerte a Pacific-10 North divízióját, azonban 9–6 és 4–0 eredményekkel a South divízióban játszó USC Trojans legyőzte őket.[45] Ez volt az első vesztes év 1957 óta, és a WSU a wild card körből nem jutott be a tornára.[1][46]

1996 és 1998 között a baseballcsapat mindhárom alkalommal a Pacific-10 harmadik helyén végzett, és kihagyta a rájátszásokat; 1999-ben és 2000-ben, a divíziók felbontását követően a csapat 4–20-as és 6–18-as eredményekkel utolsó lett, így az edző szerződését nem hosszabbították meg.[47][48] A csapat Farrington alatti végső eredménye 136–198, konferenciabeli eredménye pedig 59–73.[49] Az edző később a pascói Columbia-medencei Főiskola baseballedzője, valamint a Richland Gimnázium tudománytanára lett.[50][51]

Tim Mooney-éra szerkesztés

2000 augusztusában a csapat vezetőedzője az akkor Albertson Főiskola néven ismert Idahói Főiskola vezetőedzője, Tim Mooney lett.[52][53] A Weiserben felnőtt[54] Mooney az 1970-es években az Idaho Vandals kötelékében játszott; a baseballcsapatot nem sokkal később megszüntették. Tim Mooney Albertson-beli karrierje sikeres volt, csapata az 1998-as évben NAIA-bajnok lett.[55][56]

Az időszakban a Cougars legjobb eredménye a Pacific-10 Conference nyolcadik helyéért folytatott, döntetlennel végződő mérkőzés volt; az egyetlen sikeres év a 2004-es volt, amikor a csapat 29–26-os végső és 9–15-ös konferenciabeli eredményt tudott felmutatni.[57][58] A sikertelen játékok és Tim Mooney fizikai és verbális abúzusai miatt az edző 2004-ben lemondott;[1][59][60][61] végső eredménye 84–135, konferenciabeli eredménye pedig 26–68 volt. Mooney később moscow-i alma matere atlétikai programjának adománygyűjtője lett.[62]

Donnie Marbut-éra szerkesztés

2004 májusának végén az egy szezon erejéig Tim Mooney helyetteseként dolgozó Donnie Marbutot nevezték ki vezetőedzőnek.[61][63] A férfi első évei alatt a csapat legjobb eredménye a Pacific-10 hatodik helye volt. Az edzőt 2006-ban az egyetem hivatalosan megrótta, mivel a The Seattle Times nyilvánosságra hozta, hogy hamis adatokat tüntetett fel önéletrajzában.[64][65][66]

2009-ben és 2010-ben a csapat nagyobb sikereket ért el, amikor a Pacific-10-beli előrejutásukat követően részt vehettek az NCAA-bajnokságon, amely az elmúlt húsz év első rájátszása számukra.[1] A 2009-es tornán a Cougars a Norman Regional harmadik csoportjába került; az Arkansas Razorbacks elleni nyitómérkőzést elvesztették, azonban a Wichita State Shockers ellen, a továbbjutásért folyó játékot megnyerték, majd az Oklahoma Sooners legyőzte őket. A 2010-es tornán a csapat a Fayetteville Regional második csoportjába került, és az Arkansas Razorbacks elleni vereséggel a Super Regional második helyén végzett.[20]

A csapat Marbut tizenegy szezonja alatt 314–308-as eredménnyel végzett és két rájátszáson vehetett részt. Bill Moos atlétikai igazgató bejelentette, hogy a 2016-os évtől a csapatnak új edzője lesz.[67]

Marbut után szerkesztés

2015. június 3-án Marty Leest, az Oklahoma State Cowboys edzőhelyettesét nevezték ki vezetőedzőnek.[68] A férfit a négy szezont követő 62–132–1-es eredményt követően 2019. május 21-én elbocsájtották.[69]

2019. június 3-tól a csapat új vezetőedzője a New Mexico State Aggies baseballcsapatánál azonos pozíciót betöltő Brian Green.[70]

Helyszínek szerkesztés

Régi Bailey Stadion szerkesztés

Az 1950-es College World Series során megszerzett második helyet követően a csapat sportlétesítményét Bailey Stadion névre keresztelték át.[71][72] A Mooberry futópálya jelenlegi helyén fekvő pályát a csapat az 1979-es szezon végéig használta; a hazai bázis az északnyugati sarokban volt.[73][74]

Bailey–Brayton Stadion szerkesztés

 Bővebben: Bailey–Brayton Stadion

Az 1978-as futballszezont követően a Martin Stadiont kibővítették, ezért annak futópályáját elbontották,[75] és a tervek szerint az északnyugati sarokba, a baseballstadion jelenlegi helyére került volna. Talajproblémák miatt 1979-ben módosították a terveket, és a baseballpálya, valamint a futókör helyszínét megcserélték; az 1980 elején megnyílt új baseballstadion megtartotta a Bailey nevet.[76][77]

A pályát 1981-ben, 1984-ben és 1988-ban újították fel, 2000 elején pedig Chuck Brayton tiszteletére Bailey–Brayton Stadion névre keresztelték át.[78] A 3500 férőhelyes létesítmény FieldTurf-műfűvel burkolt, illetve elektronikus pontjelzővel és pályavilágítással van felszerelve.[73][79]

Konferenciatagságok szerkesztés

A csapat az alábbi konferenciák tagjaként játszik:

Vezetőedzők szerkesztés

A vezetőedzői pozíciót 2019. június 3-tól Brian Green tölti be. A tisztséget a leghosszabb ideig betöltő, egyben a legsikeresebb vezetőedző Chuck Brayton, akinek 33 szezon (1962–1994) hosszú karrierje alatt a Cougars 1164 győztes mérkőzést játszott.

Szezonok Edző Eredmény
1892 – 26–9
1896
1898–1900
1901–03 H. E. Lougheed 24–18
1904 James N. Ashmore 10–2
1905–06 Everett Sweeley 20–12
1907–08 John R. Bender 69–22–1
1913–15
1909–12 Frank Sanger 27–36–1
1916–20 Fred Bohler 47–27–1
1921–22 Frank Barber 32–12
1923–26 Harry Applequist 66–29–1
1927–42 Buck Bailey 603–325–5
1946–61
1943–45 Jack Friel 29–24
1962–94 Chuck Brayton 1162–523–8
1995–2000 Steve Farrington 138–198
2001–04 Tim Mooney 84–135
2005–15 Donnie Marbut 314–304
2016–19 Marty Lees 68–138–2
2019– Brian Green 0–0

Eredmények szerkesztés

Az alábbi táblázat az első, 1892-es szezon óta elért eredményeket mutatja évenként:[1][19][81][82][83]

Szezon Edző Eredmény Konferenciabeli
eredmény 		Helyezés Továbbjutás
Független (1892)
1892 – 11–1 – – –
Nincsenek mérkőzések (1893–95)
Független (1896)
1896 – 1–0 – – –
Nincsenek mérkőzések (1897)
Független (1898–1909)
1898 – 5–3 – – –
1899 4–2
1900 0–3
1901 H. E. Lougheed 10–6 – – –
1902 5–7
1903 9–5
1904 James N. Ashmore 10–2 – – –
1905 Everett Sweeley 8–2 – – –
1906 12–10
1907 John R. Bender 16–3 – – –
1908 14–4–1
1909 Frank Sanger 5–11 – – –
Független 110–59–1 –
Northwest Conference (1910–16)
1910 Frank Sanger 7–12 6–9 5. –
1911 10–7–1 9–6 2.
1912 5–6 3–4 3.
1913 John R. Bender 11–3 7–1 1. –
1914 12–6 7–1 1. NWCC Tournament
1915 John R. Bender 16–6 8–0 1. NWCC Tournament
1916 Fred Bohler 9–7–1 6–0 1. –
Független (1917)
1917 Fred Bohler 6–0 – – –
Northwest Conference (1918)
1918 Fred Bohler 13–1 11–1 1. –
Northwest Conference 89–48–3 57–22–1 –
Pacific Coast Conference (1919–23)
1919 Fred Bohler 10–6 1–4 4. –
1920 9–13 2–7 6.
1921 Frank Barber 17–6 8–4 2. –
1922 15–6 10–6 3.
1923 Harry Applequist 16–6 9–3 2- –
Független (1924)
1924 Harry Applequist 21–9–1 – – –
Pacific Coast Conference (1925–59)
1925 Harry Applequist 9–8 4–7 4. –
1926 20–6 6–2 2. PCC North Tournament
1927 Buck Bailey 13–5 6–2 1. PCC North Tournament
1928 Buck Bailey 13–7 6–2 1. PCC North Tournament
1929 Buck Bailey 14–9 9–7 2. –
1930 16–8 8–8 4.
1931 15–10 9–7 2.
1932 19–7 11–4 2.
1933 Buck Bailey 16–5 8–4 1. –
1934 Buck Bailey 14–8 7–5 2. –
1935 15–12 8–8 3.
1936 Buck Bailey 15–8–2 12–4–1 1. –
1937 Buck Bailey 16–7 12–4 2. –
1938 Buck Bailey 12–15 10–6 1. –
1939 Buck Bailey 16–13 10–6 2. –
1940 18–10 9–6 2.
1941 17–13 8–8 3.
1942 23–11 7–7 2.
1943 Jack Friel 10–16 6–10 4. –
1944 Jack Friel 10–3 3–1 1. –
1945 9–5 3–0 1.
1946 Buck Bailey 17–13 6–10 4. –
1947 Buck Bailey 23–11–1 11–5 1. PCC Tournament
1948 21–7 8–3 1.
1949 33–9 12–4 1.
1950 Buck Bailey 32–6 12–2 1. College World Series
1951 Buck Bailey 30–11 11–5 2. –
1952 19–15 6–10 4.
1953 14–14–1 8–8 3.
1954 18–12 7–9 4.
1955 13–8 6–4 3.
1956 Buck Bailey 28–8 11–3 1. College World Series
1957 Buck Bailey 14–21 5–11 5. –
1958 19–11 9–5 2.
1959 20–15 10–6 2.
Pacific Coast Conference 699–393–5 314–271–1 –
AAWU/Pac-8/Pac-10/Pac-12 (1960–)
1960 Buck Bailey 29–6 9–2 1. NCAA Regional
1961 21–10 8–4 1.
1962 Chuck Brayton 18–12–1 8–5 3. –
1963 24–8 7–7 3.
1964 31–9 10–6 2.
1965 Chuck Brayton 33–8 14–4 1. College World Series
1966 35–8–1 15–1 1. NCAA Regional
1967 Chuck Brayton 22–10 7–6 6. –
1968 29–9 11–7 3.
1969 27–15 8–13 6.
1970 Chuck Brayton 30–11–1 9–6 1. Pac-8 Tournament
1971 34–15 7–8 1.
1972 29–13 14–4 1.
1973 40–15 15–3 1.
1974 38–9 14–4 1. –
1975 33–18 13–5 1. NCAA Regional
1976 43–15 16–2 1. College World Series
1977 39–17 14–4 1. NCAA Regional
1978 41–17 15–3 1.
1979 40–11 12–3 1. Pac-10 Tournament
1980 36–10–2 11–3 1.
1981 Chuck Brayton 27–25–1 11–7 2. –
1982 Chuck Brayton 34–16 16–8 1. –
1983 Chuck Brayton 40–16–1 16–8 2. –
1984 Chuck Brayton 41–20 15–6 1. NCAA Regional
1985 Chuck Brayton 45–22 16–8 1. Pac-10 North Tournament
1986 Chuck Brayton 35–24 11–12 4. Pac-10 North Tournament
1987 Chuck Brayton 44–19 18–6 1. NCAA Regional
1988 52–14 18–4 1.
1989 Chuck Brayton 37–20 16–8 1. Pac-10 North Tournament
1990 Chuck Brayton 48–19 19–5 1. NCAA Regional
1991 Chuck Brayton 37–25 14–6 1. Pac-10 North Tournament
1992 Chuck Brayton 31–23–1 16–14 2. –
1993 34–24 16–13 3.
1994 35–26 11–19 5.
1995 Steve Farrington 28–30 18–12 1. Pac-10 Final
1996 Steve Farrington 26–35 12–12 3. –
1997 13–42 7–17 3.
1998 25–24 12–12 3.
1999 24–31 4–20 9.
2000 20–36 6–18 9.
2001 Tim Mooney 15–39 6–18 9. –
2002 21–33 6–18 9.
2003 19–37 7–17 8.
2004 29–26 9–15 8.
2005 Donnie Marbut 21–37 1–23 9. –
2006 36–23 10–14 8.
2007 28–26 10–14 9.
2008 30–26 8–16 9.
2009 32–25 19–8 2. NCAA Regional
2010 37–22 15–12 3.
2011 26–28 10–17 9. –
2012 28–28 12–18 8.
2013 23–32 9–21 10.
2014 24–30 14–16 7.
2015 29–27 11–19 9.
2016 Marty Lees 19–35 11–19 11. –
2017 24–29 10–20 –
2018 16–32–1 7–22 –
Pac-12 Conference 1789–1240–8 677–600 –
Összesen 2689–1740–17 –
Jelmagyarázat:      Konferenciaszezon-bajnok      Konferenciaszezon- és konferenciatorna-bajnok      Divíziószezon-bajnok

2012-es MLB-játékosválogató szerkesztés

2012-ben az alábbi játékosok kerültek be valamely profi csapatba:[84][85][86][87][88][89]

Játékos Csapat Pozíció Kör
Taylor Ard Seattle Mariners Első bázis 7.
Derek Jones Colorado Rockies Külső mező 8.
Tommy Richards Baltimore Orioles Második bázis 24.
Kyle Johnson Los Angeles Angels Külső mező 25.
Patrick Claussen Miami Marlins Harmadik bázis 34.

Híres játékosok szerkesztés

A játékosok neve mögött zárójelben a szezonok láthatóak:[1][14][90]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d e f g h i Washington State Cougars 2010 Baseball Media Guide (angol nyelven). Washington State Cougars, 2010. [2012. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  2. ↑ History (angol nyelven). Washingtoni Állami Egyetem, Üzleti Főiskola. [2012. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  3. ↑ Dick Fry: The Life and Legend of Buck Bailey. (angolul) The Spokesman-Review, LXXVIII. évf. 316. sz. (1961. március 26.) 5. o. Hozzáférés: 2019. november 4.
  4. ↑ Buck Bailey (angol nyelven). Sports Reference. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  5. ↑ Art McLarney (angol nyelven). Sports Reference. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  6. ↑ Baseball Fans Lose Athletic Comedian; Buck Bailey in Navy… (angolul) Eugene Register-Guard, (1943. február 7.) 13. o. Hozzáférés: 2019. november 4.
  7. ↑ ANOTHER Buck Bailey Story (angol nyelven). Washingtoni Állami Egyetem, Washington State Magazine. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  8. ↑ Ron Broom: Bailey Is Regarded Legendary Figure. (angolul) Spokane Daily Chronicle, LXXIX. évf. 33. sz. (1964. október 28.) 21. o. Hozzáférés: 2019. november 4.
  9. ↑ Ted McDonough: Friends, colleagues remember Friel as innovator. (angolul) Moscow–Pullman Daily News, LXXXIII. évf. 297. sz. (1995. december 14.) 1. o. Hozzáférés: 2019. november 4.
  10. ↑ Cougars Edge Notch Closer to Ball Title. (angolul) Spokane Daily Chronicle, LXIV. évf. 238. sz. (1950. június 20.) 15. o. Hozzáférés: 2019. november 4.
  11. ↑ Washington State Walloped by Texas, 12 to 1, in Tournament. (angolul) The Spokesman-Review, LXVIII. évf. 38. sz. (1950. június 21.) 17. o. Hozzáférés: 2019. november 4.
  12. ↑ Texas, Cougars Tangle Tonight. (angolul) Spokane Daily Chronicle, LXIV. évf. 236. sz. (1950. június 23.) 12. o. Hozzáférés: 2019. november 4.
  13. ↑ Cougars Beaten in NCAA Finale. (angolul) Spokane Daily Chronicle, LXIV. évf. 237. sz. (1950. június 24.) 9. o. Hozzáférés: 2019. november 4.
  14. ↑ a b Washington State University Baseball Players Who Made it to the Major Leagues (angol nyelven). Baseball Almanac. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  15. ↑ Cougars Ousted from NCAA Play. (angolul) Spokane Daily Chronicle, LXX. évf. 225. sz. (1956. június 11.) 12. o. Hozzáférés: 2019. november 4.
  16. ↑ Pacific Coast Conference Will Be Asked To Dissolve. (angolul) The Tuscaloosa News, CXXXIX. évf. 352. sz. (1957. december 18.) 7. o. Hozzáférés: 2019. november 4.
  17. ↑ Four Coast Schools Form New League. (angolul) Lodi News-Sentinel, LXXVII. évf. 796. sz. (1958. augusztus 25.) 8. o. Hozzáférés: 2019. november 4.
  18. ↑ Joe McDonnell: Farewell, Pac-10; make way for the Pac-12 (angol nyelven). FOX Sports, 2011. június 30. [2012. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  19. ↑ a b 2012 Baseball Media Guide (angol nyelven). Pac-12 Conference, 2012. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  20. ↑ a b c d Division I Baseball Championship Results (angol nyelven). National Collegiate Athletic Association, 2011. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  21. ↑ Buck Bailey, Wife Die in Smash. (angolul) Spokane Daily Chronicle, LXXIX. évf. 33. sz. (1964. október 28.) 1. o. Hozzáférés: 2019. november 4.
  22. ↑ Harry Missildine: Buck Died, at 68, a ’Young’ man. (angolul) The Spokesman-Review, LXXXII. évf. 168. sz. (1964. október 29.) 11. o. Hozzáférés: 2019. november 4.
  23. ↑ Chuck Brayton (angol nyelven). Sports Reference. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  24. ↑ Brayton Is Named to Suceed Bailey. (angolul) Spokane Daily Chronicle, LXXV. évf. 182. sz. (1961. április 20.) 21. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  25. ↑ Tim Sullivan: WSU’s Bobo says bye-bye. (angolul) Moscow–Pullman Daily News, LXXXII. évf. 13. sz. (1994. január 15.) 1D. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  26. ↑ Harry Missildine: Fry’s Base-Stealing, Hitting Lead Cougars on 12–5 Romp. (angolul) The Spokesman-Review, LXXXIII. évf. 25. sz. (1965. június 8.) 14. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  27. ↑ Frisella Picked. (angolul) The Spokesman-Review, LXXXIV. évf. 25. sz. (1966. június 8.) 13. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  28. ↑ 3 Cougars Sign Pacts. (angolul) Spokane Daily Chronicle, LXXXII. évf. 223. sz. (1968. június 18.) 13. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  29. ↑ Jeff Jordan: Regional at Pullman. (angolul) The Spokesman-Review, XCIV. évf. 4. sz. (1976. május 18.) 15. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  30. ↑ Cougars Face Maine in Win-or-Go-Home Game. (angolul) Tri-City Herald, (1976. június 13.) 9. o.
  31. ↑ Cougar Baseball Campaign Extended by At-Large Pick. (angolul) Spokane Daily Chronicle, XCI. évf. 210. sz. (1977. május 24.) 23. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  32. ↑ Tired Cougars open regionals today. (angolul) Lewiston Morning Tribune, (1978. május 26.) 3B. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  33. ↑ Stanford Advances in NCAA Baseball Regional. (angolul) Anchorage Daily News, (1984. május 27.) C8. o.
  34. ↑ Howie Stalwick: Cougs know them all too well. (angolul) The Spokesman-Review, CIV. évf. 264. sz. (1987. május 19.) B1. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  35. ↑ Howie Stalwick: Cougars face rugged regional field. (angolul) Spokane Chronicle, CIV. évf. 123. sz. (1990. május 22.) B1. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  36. ↑ Lights for Bobo. (angolul) The Spokesman-Review, CI. évf. 355. sz. (1984. május 7.) 16. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  37. ↑ John Blanchette: The last man out please turn off the lights. (angolul) The Spokesman-Review, CI. évf. 356. sz. (1984. május 8.) 21. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  38. ↑ Howie Stalwick: Cougs expect overflow crowd. (angolul) The Spokesman-Review, CV. évf. 244. sz. (1989. április 25.) C3. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  39. ↑ Laurence Miedema: Bobo era: It’s all over Friday. (angolul) Moscow–Pullman Daily News, LXXXII. évf. 118. sz. (1994. május 18.) 1D. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  40. ↑ Brayton leave unparalelled legacy at WSU. Moscow–Pullman Daily News, LXXXII. évf. (????) 118. sz. 2. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  41. ↑ WSU Picks Farrington As Coach (angol nyelven). The Seattle Times, 1994. június 30. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  42. ↑ Farrington takes Cougar post. (angolul) Moscow–Pullman Daily News, LXXXII. évf. 154. sz. (1994. június 30.) 1D. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  43. ↑ Steve Farrington Profile (angol nyelven). Washington State Cougars, 2013. április 18. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  44. ↑ Cougars face another year of probation. (angolul) Eugene Register-Guard, CXXVII. évf. 123. sz. (1994. március 5.) 3B. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  45. ↑ Laurence Miedema: Trojans blank WSU for Pac-10 Title. (angolul) Moscow–Pullman Daily News, LXXXIII. évf. 119. sz. (1995. május 20.) 1D. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  46. ↑ Laurence Miedema: Farrington a hit in first WSU season. (angolul) Moscow–Pullman Daily News, LXXXIII. évf. 115. sz. (1995. május 26.) 1D. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  47. ↑ Ryan Metcalfe: Cougars get the last laugh. (angolul) Moscow–Pullman Daily News, LXXXVI. évf. 120. sz. (2000. május 22.) 1B. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  48. ↑ Dick Rockne: Nowhere but up: Cougar athletics are in the abyss (angol nyelven). The Seattle Times, 2000. május 26. [2017. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  49. ↑ Farrington’s contract not renewed. (angolul) Moscow–Pullman Daily News, LXXXVI. évf. 120. sz. (2000. május 22.) 1B. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  50. ↑ Katie Dorsie: CBC baseball coach Steve Farringston steps down. (angolul) Tri-City Herald, (2012. június 13.)
  51. ↑ Steve Farrington (angol nyelven). Sports Reference. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  52. ↑ Carter Strickland: Mooney takes job at WSU. (angolul) The Spokesman-Review, (2000. augusztus 9.) C1. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  53. ↑ Player Bio: Tim Mooney (angol nyelven). Washington State Cougars, 2013. április 18. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  54. ↑ Tim Mooney (angol nyelven). Sports Reference. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  55. ↑ Mooney takes over WSU baseball program. (angolul) Eugene Register-Guard, (2000. augusztus 10.) 2Ehttps://newsgooglecom/newspapers?id=u1ZWAAAAIBAJ&sjid=wusDAAAAIBAJ&pg=6238%2C2464726. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  56. ↑ Joyce Knauer: Mooney (brother of our A.D.) inducted into ACI Hall of Fame. (angolul) The Weiser Signal American, 40. sz. (2007. február 14.) 4. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  57. ↑ Cougs close out year with blowout victory. (angolul) The Spokesman-Review, (2004. május 31.) C5. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  58. ↑ Cougars cap with win over Cal. (angolul) Lewiston Morning Tribune, (2004. május 31.) 1B. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  59. ↑ Calls for Pac-10 Coach’s Firing (angol nyelven). The Los Angeles Times, 2003. augusztus 27. [2012. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  60. ↑ College Coaching Carousel (angol nyelven). Baseball America Online, 2008. január 10. [2015. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  61. ↑ a b Vince Grippi: Aide named to replace Mooney at WSU. (angolul) The Spokesman-Review, (2004. június 1.) B1. o. Hozzáférés: 2019. november 5.
  62. ↑ Tim Mooney (angol nyelven). Idaho Vandals. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  63. ↑ New Cougar baseball coach named to replace Mooney (angol nyelven). USA Today, 2004. június 1. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  64. ↑ Lynn Thompson, Mike Carter: WSU baseball coach padded credentials (angol nyelven). The Seattle Times, 2006. március 23. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  65. ↑ What the record shows on Donnie Marbut (angol nyelven). The Seattle Times, 2006. március 23. [2014. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  66. ↑ Mike Carter: WSU rebukes baseball coach for résumé lies (angol nyelven). The Seattle Times, 2006. április 5. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  67. ↑ Paul Barrett: WSU fires baseball coach Donnie Marbut (angol nyelven). The Seattle Times, 2015. május 26. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  68. ↑ Marty Lees Named Head Baseball Coach (angol nyelven). Washington State Cougars, 2015. június 3. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  69. ↑ Washington State fires baseball coach Marty Lees after four seasons (angol nyelven). The Seattle Times, 2019. május 21. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  70. ↑ Theo Lawson: New Mexico State’s Brian Green hired as new Washington State baseball coach (angol nyelven). The Seattle Times, 2019. június 3. (Hozzáférés: 2019. november 5.)
  71. ↑ Harry Missildine: Buck Bailey – great man, coach, tradition. (angolul) The Spokesman-Review, XCVIII. évf. 340. sz. (1981. április 17.) 15. o. Hozzáférés: 2019. november 6.
  72. ↑ Buck Bailey’s Day Set. (angolul) The Spokesman-Review, LXXVIII. évf. 351. sz. (1961. április 30.) 4. o. Hozzáférés: 2019. november 6.
  73. ↑ a b Bailey–Brayton Field (angol nyelven). Washington State Cougars, 2013. április 18. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  74. ↑ Roberts Leads Duck Victory Over Cougars. (angolul) Lewiston Morning Tribune, (1972. április 8.) 13. o. Hozzáférés: 2019. november 6.
  75. ↑ WSU track. (angolul) Lewiston Morning Tribune, (1978. november 16.) 2B. o. Hozzáférés: 2019. november 6.
  76. ↑ Hugh Davis: Stadium to Get Student Money. (angolul) Spokane Daily Chronicle, XCIII. évf. 253. sz. (1979. július 12.) 16. o. Hozzáférés: 2019. november 6.
  77. ↑ Cougars face Beavers at new Bailey Field. (angolul) Lewiston Morning Tribune, (1980. április 12.) 1C. o. Hozzáférés: 2019. november 6.
  78. ↑ John Blanchette: All the right tools. (angolul) The Spokesman-Review, (2000. január 23.) C1. o. Hozzáférés: 2019. november 6.
  79. ↑ Coaching Legend Bobo Brayton Becomes a Permanent Fixture in Cougar Baseball History (angol nyelven). Washington State Cougars, 2000. január 24. [2012. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  80. ↑ Baseball Standings (angol nyelven). Pac-12 Conference. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  81. ↑ Conference Standings (angol nyelven). Pacific-10 Conference. [2012. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  82. ↑ 2011 Conference Standings (angol nyelven). Pacific-10 Conference. [2012. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  83. ↑ 2012 Pac-12 Conference Baseball (angol nyelven). Pac-12 Conference. [2012. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  84. ↑ 2012 MLB Draft by School (angol nyelven). CollegeBaseballInsider.com. [2014. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  85. ↑ Seattle Mariners 2012 Draft Selections (angol nyelven). Seattle Mariners. [2012. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  86. ↑ Colorado Rockies 2012 Draft Selections (angol nyelven). Colorado Rockies. [2013. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  87. ↑ Baltimore Orioles 2012 Draft Selections (angol nyelven). Baltimore Orioles. [2013. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  88. ↑ Los Angeles Angels 2012 Draft Selections (angol nyelven). Los Angeles Angels. [2012. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  89. ↑ Miami Marlins 2012 Draft Selections (angol nyelven). Miami Marlins. [2012. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  90. ↑ Alex Burg Named Australian Baseball League All-Star (angol nyelven). Washington State Cougars, 2011. december 13. [2012. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 6.)

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Washington State Cougars baseball című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_Washington_State_Cougars_baseballcsapata&oldid=25210035”