A denevér[1] (németül Die Fledermaus) ifj. Johann Strauss háromfelvonásos operettje. Szövegkönyvét Carl Hafner és Richard Genée írta Julius Roderich Benedix Das Gefängnis (A börtön) című színdarabja, valamint Henri Meilhac és Ludovic Halévy Le réveillon című vígjátéka alapján. Ősbemutatójára 1874. április 5-én került sor a bécsi Theater an der Wienben. A budapesti Népszínházban néhány évvel később, majd az Operaházban 1895. május 10-én mutatták be.

A denevér
(Die Fledermaus)
operett
A denevér előadása Düsseldorfban (1954)
A denevér előadása Düsseldorfban (1954)
Eredeti nyelvnémet
AlapműDas Gefängnis
Le réveillon
ZeneIfj. Johann Strauss
Librettó
  • Richard Genée
  • Carl Haffner
SzövegkönyvCarl Hafner
Richard Genée
Felvonások száma3
Főbb bemutatók1874Theater an der Wien (Bécs)
1895Magyar Királyi Operaház (Budapest)

A Wikimédia Commons tartalmaz A denevér témájú médiaállományokat.

Szereplői szerkesztés

Szereplő Hangfekvés
Eisenstein báró tenor
Rosalinda, a felesége szoprán
Adél, Rosalinda szobalánya szoprán
Ida, Adele nővére szoprán
Alfréd, énekes, Rosalinda csodálója tenor
Frank, börtönigazgató bariton
Dr. Falke, a báró barátja bariton
Blind, a báró ügyvédje tenor
Frosch, börtönőr beszélő szerep
Orlovszky herceg mezzoszoprán vagy tenor

Cselekmény szerkesztés

Első felvonás szerkesztés

  • Helyszín: Eisenstein lakásán

Adél, Eisensteinék szobalánya takarít, közben az udvarról ének hangzik fel. A postás jön, levelet hoz Adélnak és ő mindjárt olvassa is. A levélben nővére, aki – mint a balettkar tagja – meghívót kapott Orlovszky herceg mai estélyére, húgát is hívja, hogy tartson vele. A szobalányt bosszantja az udvari énekes, különösen mikor megérti a dal szövegéből, hogy a szerenád nem is neki, hanem úrnőjének, Rosalindának szól. Dühösen megy ki, hogy elzavarja a hívatlan dalnokot. Ezalatt siet be izgatottan Rosalinda, aki az énekesben felismeri Alfrédot, régi imádóját. A szobalány persze kimenőt kér, hogy elmehessen a herceg estélyére, úrnője azonban nem engedi el. Hiszen nem maradhat egyedül, amikor férje ma este kezdi meg nyolc napos fogházbüntetését, amit egy törvényszéki jegyző tettleges inzultálásáért kapott. Adél durcásan távozik. Ekkor toppan be Alfréd és kierőszakolja Rosalindától, hogy este, miután a férje fogházba vonul, feljöhessen hozzá. A visszatérő Adélnak úrnője most már engedélyezi az imént megtagadott kimenőt. Hazaérkezik a férj, dühösen, ügyvédjével veszekedve, mert az eredetileg ötnapos büntetést, a védőbeszéd után a bíróság nyolc napra emelte fel. Miután a fiskálist szinte tettlegesen kidobja, barátja, Falke jön búcsúzni. Kárörvendve gratulál a nyolcnapi fogházhoz, és amikor felesége kimegy – hiszen valójában azért is jött ide –, gyorsan rábeszéli barátját, hogy a büntetés megkezdését halassza reggelre, ma este pedig jöjjön még el vele a pazarló világfi, Orlovszky herceg estélyére, ahol őt mint Renard márkit fogja bemutatni. Ebben a két jóbarát meg is állapodik. Eisenstein ezután érzékeny búcsút vesz nejétől.

Az asszony csodálkozik ugyan, hogy férje estélyi öltözetben vonul a börtönbe, de nem sokat törődik vele, hiszen édes légyottra várja Alfrédot, a tenoristát. Ez rövidesen meg is érkezik, rögtön otthonossá teszi magát a lakásban, még a férj házikabátját is felveszi, majd asztalhoz ül, s inni kezd, sőt be is csíp kissé vacsora közben. S így, mikor később Frank fogházigazgató személyesen jön Eisensteinért – akit persze nem ismer –, udvarias invitálásra kénytelen elvállalni a férj szerepét - csókkal búcsúzik „feleségecskéjétől” és engedelmesen vonul a börtönbe, nehogy komprommittálja imádottját, Rosalindát.

Második felvonás szerkesztés

  • Helyszín: Orlovszky palotájában

Pazar estély a dúsgazdag orosz herceg, Orlovszky palotájában. Megérkezik Adél, úrnőjének „kölcsönvett” estélyi ruhájában, nővérének, Idának legnagyobb meglepetésére, aki ugyan mit sem tud az állítólagos meghívásról, de ha már itt van, majd bemutatja őt a társaságnak, mint színinövendéket. A hercegnek közben Falke megsúgja, hogy Adél szobalány, és egyik főszereplője lesz annak a tréfának, amelyet a „Denevér bosszúja” cím alatt ő rendez a herceg szórakoztatására. Többet egyelőre nem árul el. Nemsokára megérkezik Eisenstein is mint Renard márki, majd Frank fogházigazgató, akit Falke mint Chagrin lovagot mutat be a társaságnak. Eisenstein rövidesen életre-halálra udvarolni kezd a csinos „színinövendéknek” s – úgy találja – megszólalásig hasonlít a szobalányára. Adél persze megjátssza a sértődött „művésznőt”.

Falke még Rosalindát is, Eisenstein feleségét is meghívta, aki el is jön az estélyre, mint álarcos magyar grófnő és megdöbbenve fedezi fel férjét, amint az éppen a szobalányának udvarol.

Eisenstein utóbb a titokzatos magyar grófnőnek is udvarolni kezd, de ezúttal pórul jár egy kissé, mert a „grófnő” elcseni tőle zenélő zsebóráját, mellyel eddig még minden nőt meghódított.

Mindenkit érdekel az álarcos grófnő, s ő, hogy magyar voltát bebizonyítsa, egy magyar dalba kezd.

A vendégek most megkérik Falkét, mesélje el a társaságnak, miért is gúnyolják őt doktor Denevérnek. A tréfát azonban nem ő, a tréfa szenvedő hőse, hanem annak értelmi szerzője, Eisenstein meséli el. Pár évvel ezelőtt együtt voltak meghívva egy álarcosbálba, ahol Falke denevérkosztümben jelent meg. Eisenstein leitatta barátját, és amikor hazafelé mentek, a város egyik nyilvános parkjában kitette a kocsiból az alvó Falkét, aki reggel felébredve, denevérkosztümben volt kénytelen az utca közönségének harsány hahotázása közepette hazamenni. A társaság kérdésére, hogy miért nem állt bosszút ezért, Falke titokzatos mosollyal csak annyit felel, hogy ami késik, nem múlik. A mulatság folyik tovább. A hangulat egyre emelkedik. És a vendégek még akkor is nehezen gondolnak a távozásra, amikor az órák hatot ütnek. Eisenstein indul a fogházba, az erősen pityókás Frank fogházigazgató pedig a hivatalába – ugyanoda.

Harmadik felvonás szerkesztés

  • Helyszín: A fogházigazgató irodájában.

Hajnal a fogházban. Frosch fogházőr – a sligovica pálinka hűséges barátja – éppen takarít, amikor megérkezik a kapatos Frank igazgató. Frosch jelenti neki: hogy az este behozott Eisenstein védőügyvédet kíván, mert nem tudja, miért került ide. Ekkor jön Ida és Adél, hogy „Chagrin lovag úr” pártfogását kérjék Adél kiképeztetéséhez a színi pályára.

Megszólal a csengő, mire az igazgató gyorsan el akarja tüntetni a két nőt és Froschra bízza, hogy vezesse be őket egy másik helyiségbe. Ez minden további nélkül egy cellába zárja a csinos látogatókat. Bevonul az igazi Eisenstein is, hogy megkezdje fogházbüntetését és a két férfi kölcsönös meglepetésre felismeri egymásban a tegnapi estélyen megismert új barátot. Frank nem akarja elhinni, hogy barátja azonos Eisensteinnel, hiszen azt ő előző este sajátkezűleg hozta be felesége mellől a fogházba. Eisenstein sem hiszi, hogy az ő Chagrin barátja azonos Frank fogházigazgatóval. Kétségeit Frosch oszlatja el, aki hivatalos ügyben kihívta gazdáját. Ekkor döbben csak rá, hogy itt valami nincs rendben. Az éppen megérkező Blind ügyvédtől elszedi annak ruháját és pápaszemét, hogy így végére járjon a bonyodalomnak és megnézhesse alaposan a rabot, akit az este helyette az ő lakásából behoztak. Amíg kimennek a ruhacserét lebonyolítani, Frosch elővezeti Alfrédot, hogy a fogoly beszélhessen védőjével. Megérkezik Rosalinda és itt találja a „tenoristát”. Elpanaszolja neki, hogy férje hűtlen hozzá, az elmúlt éjjel is idegen nőkkel mulatott. Ekkor lép be Blind ügyvéd képében a férj, akitől tanácsot kérnek, hogyan lehetne Eisenstein gyanúját eloszlatni. Az álügyvéd erre leleplezi magát és a két férfi már majdnem ölre megy, amikor Rosalinda előveszi az éjszaka elcsent bűvös órát, mint férje hűtlenkedésének nyilvánvaló bűnjelét. Erre aztán a megszeppent Eisenstein is leszáll a magas lóról.

Szinte végszóra nyílik az ajtó és belép Orlovszky herceggel és Falkéval az élén a tegnapi báli társaság. Elmondják, hogy az egész a „denevér” bosszúja volt.

Minden rendbejön, Rosalinda megbocsát férjének, odaajándékozza a „kölcsönvett” estélyi ruhát Adélnak, akit ezentúl majd a herceg pártfogol.

Jelentősebb lemezfelvételek szerkesztés

Év Szereplők
(Eisenstein, Rosalinda, Adél, Alfréd, Orlovszky)
Karmester,
Operaház és Zenekar
Kiadó
1949 Julius Patzak,
Anny Schlemm,
Rita Streich,
Helmut Krebs,
Anneliese Müller
Fricsay Ferenc
1950 Julius Patzak,
Hilde Gueden,
Wilma Lipp,
Anton Dermota,
Sieglinde Wagner
Clemens Krauss
1955 Nicolai Gedda,
Elisabeth Schwarzkopf,
Rita Streich,
Helmut Krebs,
Rudolf Christ
Herbert von Karajan
1960 Waldemar Kmentt,
Hilde Gueden,
Erika Köth,
Giuseppe Zampieri,
Regina Resnik
Herbert von Karajan
1971 Eberhard Wächter,
Gundula Janowitz,
Renate Holm,
Waldemar Kmentt,
Wolfgang Windgassen
Karl Böhm
Nicolai Gedda,
Anneliese Rothenberger,
Renate Holm,
Adolf Dallapozza,
Brigitte Fassbaender
Willi Boskovsky
1974 Robert Stolz,
Rudolf Schock,
Wilma Lipp,
Renate Holm,
Cesare Curzi,
Elisabeth Steiner
Robert Stolz
1976 Hermann Prey,
Várady Júlia,
Lucia Popp,
René Kollo,
Ivan Rebroff
Carlos Kleiber
1986 Peter Seiffert,
Lucia Popp,
Eva Lind,
Plácido Domingo
Agnes Baltsa
Plácido Domingo (Studio)
Munich Radio Orchestra
Bavarian Radio Chorus
Audio CD: Angel
Cat: 47480
Audio CD: EMI
Cat: 47480-8
1987 Werner Hollweg,
Edita Gruberová,
Barbara Bonney,
Josef Protschka,
Marjana Lipovsek
Nikolaus Harnoncourt
1990 Wolfgang Brendel,
Dame Kiri Te Kanawa,
Edita Gruberová,
Richard Leech,
Brigitte Fassbaender
André Previn

Filmadaptációk szerkesztés

Év Ország Megjegyzések Rendező Eisenstein Rosalinda Adél Orlovszky Frosch
1917 Németország Das Fidele Gefängnis (némafilm) Ernst Lubitsch Harry Liedtke (Alex von Reizenstein) Kitty Dewall (Alice, a felesége) Agda Nielson (Mizi, a szobalány) Emil Jannings (Quabbe, a börtönőr)
1923 Németország (némafilm) Max Mack Harry Liedtke Eva May Putty Lia
(Lya De Putti)
–?– –?–
1931 Franciaország/Németország Carl Lamac –?– –?– –?– –?– –?–
1933 Németország Waltz Time Wilhelm Thiele Fritz Schulz Evelyn Laye Gina Malo George Baker Jay Laurier
1937 Németország Denevér -?- –?– –?– –?– –?– –?–
1946 Németország Denevér Bolváry Géza Johannes Heesters Marte Harell Dorit Kreysler Siegfried Breuer Josef Egger
1955 Egyesült Királyság Oh... Rosalinda!! Michael Powell és Emeric Pressburger Michael Redgrave Ludmilla Tchérina Anneliese Rothenberger Anthony Quayle Oskar Sima
1955 Kelet-Németország Rauschende Melodien E. W. Fiedler Erich Arnold Jarmila Ksirová Sonja Schöner Gerd Frickhöffer Josef Egger
1959 Nyugat-Németország TV-film Kurt Wilhelm Friedrich Schoenfelder –?– –?– –?– –?–
1962 Ausztria Denevér Cziffra Géza Peter Alexander Marianne Koch Rökk Marika Boy Gobert Hans Moser
1968 Dánia Flagermusen John Price Poul Reichhardt Birgitte Bruun Ellen Winther Susse Wold Buster Larsen
1972 Nyugat-Németország Otto Schenk Eberhard Wächter Gundula Janowitz Renate Holm Wolfgang Windgassen Otto Schenk
1979 Szovjetunió Летучая Мышь Yan Frid Yuri Solomin Lyudmila Maksakova Larisa Udovichenko Yuri Vasilyev Ivan Lyubeznov
1984 Egyesült Királyság TV-film Humphrey Burton Hermann Prey Kiri Te Kanawa Hildegard Heichele Doris Soffel Josef Meinrad
1986 Nyugat-Németország Otto Schenk Eberhard Wächter Pamela Coburn Janet Perry Brigitte Fassbaender Franz Muxeneder
1988[2] Magyarország Johann Strauss: A denevér Szinetár Miklós Csurja Tamás Kukely Júlia Csonka Zsuzsanna Hamari Júlia Koltai Róbert
1990 Egyesült Királyság Humphrey Burton Louis Otey Nancy Gustafson Judith Howarth Jochen Kowalski John Sessions
1997 Ausztrália Lindy Hume Anthony Warlow Gillian Sullivan Amelia Farrugia Suzanne Johnston Geoff Kelso
2001 Franciaország La chauve-souris Don Kent Christoph Homberger Mireille Delunsch Malin Hartelius David Moss Elisabeth Trissenaar

Jegyzetek szerkesztés

  1. A denevér az M5 műsorán 2023. január 1-jén (magyar nyelven). Opera. (Hozzáférés: 2024. január 27.)
  2. Johann Strauss: A denevér. www.imdb.com (Hozzáférés: 2020. január 2.)

Irodalom szerkesztés

  • Majtényi Zoltán: Johann Strauss: A denevér in 55 híres opera. Budapest, 1993. Móra K. pp. 206–212 ISBN 9631171132

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz A denevér témájú médiaállományokat.
A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók
A denevér témában.