Főmenü megnyitása

A falu rossza népszínmű három felvonásban, Tóth Ede legnépszerűbb műve. A Nemzeti Színház 1874. évi irodalmi pályázatán a huszonnégy benyújtott kézirat közül Tóth Edének ez a munkája nyerte el a száz arany pályadíjat.

A falu rossza
Az első kiadás
Az első kiadás
Adatok
Szerző Tóth Ede
Műfaj népszínmű
Eredeti nyelv magyar

Premier dátuma 1875. január 15.
Premier helye Nemzeti Színház
Díjak
Nemzeti Színház 1874. évi pályázatának nyertese

Zenéje Erkel Gyulától való, de a dalbetéteket nem ő maga szerezte, hanem Simonffy Kálmán, Szentirmay Elemér és mások népdalaiból állította össze.

SzemélyekSzerkesztés

 
A falu rossza népszínmű 1885-ös szegedi plakátja
  • Feledi Gáspár, gazdag falusi földmívelő
  • Lajos, Boriska, gyermekei
  • Bátki Tercsi, árva, Feledi Gáspár gyámsága alatt
  • Göndör Sándor, szolgalegény
  • Finum Rózsi, menyecske
  • Csapó, gazdaember
  • Csapóné, Sulyokné, Tarisznyásné, módos asszonyok
  • Egy öreg paraszt
  • Megyei csendbiztos
  • Kónya, kántortanító
  • Gonosz Pista, bakter
  • Gonoszné
  • Cserebogár Jóska, szőlőpásztor
  • Czene, cigányprímás
  • Ádus, vén cimbalmos
  • A "Makkhetes" korcsmáros
  • Neje
  • Jóska, béres

CselekményeSzerkesztés

A falu bírójának, Feledi Gáspárnak két gyermeke és egy neveltlánya van. Fia, Lajos épp a neveltlányt, Bátki Tercsit készül eljegyezni. Tercsi éveken át Göndör Sándor parasztlegény szerelme volt, aki még most is bolondul érte; a kocsmában duhajkodik, nem tud a szakításba belenyugodni. Feledi bíró a vígkedélyű, állandóan legények után járó Finum Rózsi által próbálja Sándor fejét elcsavartatni, de hiába. Göndör Sándor megjelenik a háznál, kérdőre vonja Tercsit és rálő, majd pisztolyát önmaga felé fordítja, de lefogják.

Amikor egy évvel később Göndör Sándor a fogságból hazajön, Tercsi és Lajos már házasok. Kora hajnalban Feledi kisebbik gyermeke, Boriska kimerészkedik az utcára, hogy meglesse a kocsmában dorbézoló Sándort, aki után régóta epekedik. A dolog nem marad titokban (Gonosz Pista meglátja őt és kikotyogja), apja dühében kitagadja. A folyóparton barangolva Boriska váratlanul a falut örökre elhagyni készülő Sándorral találkozik. Megvallja szerelmét, de a legény nem veszi komolyan, mire a lány a folyóba veti magát, Sándor meg ijedten utána. A bíró házában már azt hiszik, Boriska vízbefulladt (kendőjét Gonosz Pista megtalálta). Amikor Sándorral együtt megjön és bevallja szerelmét, a „falu rossza” pedig javulását ígéri, Feledi bíró áldását adja a párra.

SikereSzerkesztés

A falu rossza a közönség viharos tetszése mellett került színre a Nemzeti Színházban 1875. január 15-én. Azt követően az ország több színpadán is éveken át sikerrel játszották. A bemutató előadásán Göndör Sándort Tamási (Tamássy) József, Finum Rózsit Blaha Lujza, Gonosz Pistát Újházi Ede alakította. Az első vidéki előadás 1875. február 2-án volt Szegeden, és a század végéig az ország legtöbb színháza állandóan műsorán tartotta. Bécsben 1879-ben adták elő; lefordították román, szerb, szlovák és finn nyelvre is; oroszul 1894-ben játszották a moszkvai közönség előtt. Századik előadása 1886-ban volt a Népszínházban.

ÉrtékelésébőlSzerkesztés

Mikszáth Kálmán megjegyzése: „Egy Tóth Ede kellett és egy Blaháné egyszerre, hogy a magyar népszínmű oly pompában tündököljön, mint ahogy tündökölt, s hogy necsak gyönyörködtessen idehaza, de hódítson is.”[1]

Pintér Jenő véleménye: „Ebből a népszínműből, ha mindjárt stilizálva is, meg lehet ismerni a régi magyar falu egész életét. Alakjai kitűnő megfigyelő erőről tanúskodnak, jeleneteiben megelevenedik a sajóvidéki népélet számos jellemző mozzanata.”

Az 1960-as évek közepének irodalomtörténetéből: „A falu rosszával Tóth Ede végképp elvágta a műfaj igazi megújulásának lehetőségeit… A népszínmű Tóth Edének köszönhette, hogy elvesztette korábbi társadalombíráló jellegét, s holmi stilizált műfajjá vált...”, bár azért „bizonyos valóságábrázoló elemekkel gazdagította a műfajt”.[2]

Ugyanebben az időből egy másik vélemény: „Tóth Ede Csepreghy sikerei után lépett fel, és kurta munkásságának van legalább annyi érdeme, hogy ő megpróbált visszakanyarodni a Szigligeti-féle kezdetekhez. Népszínművei, köztük a híres A falu rossza, olyanok ismét, mintha előfutárai lennének a – már soha meg nem születő – XIX. századi magyar népdrámának.”[3]

ForrásokSzerkesztés

  • Tóth Ede A falu rossza a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán
  • Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 7. kötet. A dráma fejlődése c. alfejezet) (1930–1941) 
  • Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 639–641. o. (1962) 
  1. Mikszáth Kálmán: Cikkek és beszédek / A népszínmű sorsa, 1881. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
  2. szerk.: Sőtér István: A magyar irodalom története IV.. Budapest: Akadémiai Kiadó, 519. o. (1965). ISBN 963-05-1642-X. Hozzáférés ideje: 2011. március 7.  Archiválva 2007. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 639. o. (1962)