Főmenü megnyitása

A francia forradalom (film, 1989)

Robert Enrico és Richard T. Heffron játékfilmje

A francia forradalom, eredeti francia nyelvű címén La Révolution française egy nemzetközi (francia–brit–olasz–német–kanadai) koprodukcióban készült kétrészes történelmi játékfilm, melyet 1989-ben, francia forradalom kitörésének 200-ik évfordulóján mutattak be. Angol és francia nyelvi változatokban készítették el, magyar szinkron nem készült hozzá. A két részes mozifilm mellett elkészült még egy hosszabb időtartamú változat is, televíziós sorozat céljára.

A francia forradalom
(La Révolution française)
1989-es francia–német–olasz–brit–kanadai film

Tarascon vára, a filmbeli Bastille
Tarascon vára, a filmbeli Bastille
Rendező
Producer Alexandre Mnouchkine
Műfaj
Forgatókönyvíró
Főszerepben Lásd a szócikkben
Zene Georges Delerue
Gyártás
Ország Franciaország

Németország
Olaszország
Egyesült Királyság

Kanada
Nyelv
Forgatási helyszín
Játékidő 351 perc
Forgalmazás
Bemutató1989
További információk

Az első rész címe Les années lumière (A fényes évek), rendezője Robert Enrico. Cselekménye 1789 tavaszán, a forradalom kitörését közvetlenül megelőző időben kezdődik, és 1792. augusztus 10-ig, a Tuileriák elleni ostrommal végződik, amelynek során XVI. Lajos királyt és családját a párizsi Nemzetgyűlésbe menekítették.

A második rész címe Les années terribles (A rettenetes évek), rendezője Richard T. Heffron. Cselekménye az 1792. augusztus 10-ét követő politikai harcokat és tisztogatásokat mutatja be, a „Nagy Terror” éveit, 1794. július 28-ig, Robespierre és társai kivégzéséig.

A film mintegy 300 millió francia frank (kb. 45,7 millió euró) költségvetésből készült, a bicenterárium alkalmából. Bevétele azonban elmaradt az elvárttól.[1][2]

Tartalomjegyzék

TartalomSzerkesztés

A két rész időrendi sorrendben mutatja be a francia forradalom 1789–1794 közötti szakaszának csaknem minden fontos eseményét. Az alkotók megkísérelték, hogy a forradalmi események folyamatáról és az őket mozgató politikai összefüggésekről teljes képet adjanak, szemben a korábban forgatott, hasonló témájú, romantikus szemléletű történelmi játékfilmekkel. Valamennyi szereplője valós történelmi személy, fiktív karakterek nincsenek. Az így elkészült művet az alkotók objektív pedagógiai célokra is szánták, annak ellenére, hogy Georges Danton és követőinek tevékenysége mindvégig kiemelt hangsúlyt kap, az alkotók egyértelműen a dantonista vonallal azonosulnak. Egyes fontos eseményeket, így pl. a vendée-i háborút alig említik. (Egyetlen alkalommal Desmoulins „egy egész nép lemészárlását” kéri számon Robespierre-től). A film 1794-ig, Robespierre és Saint-Just kivégzéséig tárgyalja az eseményeket, az ezt követő korszakról nem szól. (A francia forradalom időszaka 1799-ben, a Napoléon Bonaparte tábornok által végrehajtott sikeres államcsínnyel zárult le).

Az 1. rész (Les années lumière) tartalmaSzerkesztés

  • 1789. január: a rendi gyűlés összehívása, küldötteinek választása,
  • 1789. május–június: a rendi gyűlés ülései Versailles-ban,
  • 1789. június 20.: a labdaházi eskü, és az alkotmányozó nemzetgyűlés megalakítása,
  • 1789. július 14.: a Bastille bevétele,
  • 1789. július 25.: a párizsi forradalmi önkormányzat (Commune de Paris) megalakulása,
  • 1789. augusztus 4.: az alkotmányozó nemzetgyűlés éjszakai ülése, a feudális kiváltságok eltörlése,
  • 1789. augusztus 26.: az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának elfogadása,
  • 1789. október 5–6.: az „asszonyok menete”, a királyi család kilakoltatása Versailles-ból a párizsi Tuileriákba,
  • 1790. július 14.: a Föderáció ünnepe (fête de la Fédération),
  • 1791. június 20–22.: XVI. Lajos és családjának szökése a Tuileriákból, és letartóztatása Varennes-ben,
  • 1791. július 17.: a Mars-mezei sortűz,
  • 1791. augusztus – október: a törvényhozó nemzetgyűlés (assemblée nationale législative) választása és megalakulása,
  • 1792. április: Brissot és Robespierre vitája a háború szükségességéről. Francia hadüzenet a Habsburg Birodalomnak (április 20.),
  • 1792. június 20.: a girondisták által mozgósított párizsi csőcselék elfoglalja a Tuileriákat, hogy XVI. Lajost rákényszerítse a vétójogáról való lemondásra,
  • 1792. július 25.: Brunswick herceg royalista manifesztuma,
  • 1792. augusztus 9–10.: a párizsi Népfelkelő Községtanács, a Kommün (Commune insurrectionnelle) megalakulása,
  • 1792. augusztus 10.: a Tuileriák ostroma és elfoglalása. A királyi család a Nemzetgyűlésben keres menedéket.

A 2. rész (Les années terribles) tartalmaSzerkesztés

  • 1792. augusztus 13.: XVI. Lajost és családját a párizsi Temple börtönébe zárják,
  • 1792. augusztus: A forradalmi hadsereg harctéri vereségei az osztrákoktól Németalföldön,
  • 1792. augusztus 19.: La Fayette tábornokot a Nemzetgyűlés „a nemzet árulójává” nyilvánítja, a tábornok az osztrákokhoz menekül,
  • 1792. szeptember: tömeges kivégzések és mészárlások a börtönökben, kolostorokban, a „Nagy Terror” (La Grande Terreur) rendszere működni kezd,
  • 1792. szeptember 20.: a valmy-i győzelem,
  • 1792. szeptember 21–22.: a királyság eltörlése, az (első) Francia Köztársaság kikiáltása, a Nemzeti Konvent megalapítása,
  • 1792. december: XVI. Lajos király pere,
  • 1793. január 21.: XVI. Lajos kivégzése,
  • 1793. március – május: a Forradalmi Törvényszék és a Közjóléti Bizottság megalakítása,
  • 1793. május: a hegypártiak és a girondisták konfrontációja,
  • 1793. június 2.: a girondista képviselők kizárása és letartóztatása, jakobinus diktatúra, a „Nagy Terror” rendszere,
  • 1793. július 13.: Jean-Paul Marat meggyilkolása,
  • 1793. október 14–16.: Marie-Antoinette királyné pere és kivégzése,
  • 1794. március.: Jacques-René Hébert és követőinek letartóztatása, kivégzése,
  • 1794. április 2–5.: Georges Danton és társainak pere és kivégzése,
  • 1794. június 8.: A Legfőbb Lény (L’Être suprême) ünnepe,
  • 1794. július 26–28 (thermidor 8–10.): Robespierre és társainak megbuktatása és kivégzése.

SzereposztásSzerkesztés

Szerep Színész Megjegyzés
Georges Danton ügyvéd, politikus Klaus Maria Brandauer francia hangja Bernard Murat
Camille Desmoulins ügyvéd, újságíró François Cluzet
XVI. Lajos király Jean-François Balmer
Marie Antoinette királyné Jane Seymour francia hangja Béatrice Delfe[3]
Maximilien de Robespierre ügyvéd, politikus Andrzej Seweryn
Gabrielle Danton, szül. Charpentier,
Danton első felesége († 1793)
Marianne Basler
Louise Sébastienne Danton, szül. Gély,
Danton második felesége († 1856)
Muriel Brenner
Lucile Desmoulins, szül. Laridon Duplessis,
Camille Desmoulins felesége
Marie Bunel
Mirabeau gróf Peter Ustinov francia hangja Roger Carel
Mirabeau gróf szeretője Diane Delor
La Fayette tábornok Sam Neill francia hangja Pierre Arditi
Gabrielle de Polignac hercegné Claudia Cardinale
Jean-Paul Marat forradalmár Vittorio Mezzogiorno francia hangja Michel Vigné
Simone Évrard, Marat élettársnője Louise Boisvert
Charlotte Corday, Marat gyilkosa Philippine Leroy-Beaulieu
Louis Legendre forradalmár Jean-François Stévenin
Antoine Joseph Santerre tábornok Marc de Jonge
Jean Sylvain Bailly, Párizs első polgármestere Michel Duchaussoy
Jérôme Pétion de Villeneuve, Párizs második polgármestere Daniel Briquet
Charles-Henri Sanson, párizsi hóhér Christopher Lee
Bernard-René Jourdan de Launay márki,
a Bastille utolsó kormányzója
Henri Serre
Jacques Billaud-Varenne forradalmár, politikus Serge Dupire
Maurice Duplay, Robespierre szállásadója Jean Bouise
Éléonore Duplay, Maurice Duplay leánya Fabienne Tricottet
Savoyai Mária Lujza, Lamballe hercegné Gabrielle Lazure
Jean-Baptiste Drouet postamester,
aki Varennes-ben feladta a menekülő királyi családot
Dominique Pinon
Louis Antoine de Saint-Just jakobinus képviselő Christopher Thompson
Jacques Necker közgazdász, pénzügyminiszter Raymond Gérôme
François Hanriot tábornok,
a párizsi nemzetőrség parancsnoka
Jean-Pierre Laurent
François de La Rochefoucauld-Liancourt herceg
Ő értesítette XVI. Lajost a Bastille elfoglalásáról.
Yves-Marie Maurin
Johann Wolfgang von Goethe német költő Hanns Zischler
Jean-Sifrein Maury abbé, bíboros Michel Galabru
VI. Pál pápa követe Massimo Girotti
Bertrand Barère képviselő,
a királyt elítélő eljárás kezdeményezője
François-Éric Gendron
Jacques Hébert jakobinus képviselő Georges Corraface
Françoise Hébert, szül. Goupil, Hébert felesége († 1794) Nathalie Fillion
Jacques Pierre Brissot girondista képviselő Jean-Pierre Stewart
Jean-Baptiste Cléry, XVI. Lajos utolsó komornyikja Geoffrey Bateman
Jacques Alexis Thuriot forradalmár, bíró Michel Melki
Emmanuel Joseph Sieyès abbé, politikus Jean Bouchaud
Hans Axel von Fersen (fr: Axel de Fersen) svéd gróf,
diplomata, Marie Antoinette kegyence
Jean-Yves Berteloot
Erzsébet Filippina királyi hercegnő,
XVI. Lajos húga (Madame Elisabeth)
Anne Létourneau
Károly királyi herceg, Artois grófja
XVI. Lajos öccse (a későbbi X. Károly király)
André Penvern
Louise-Élisabeth de Croÿ de Tourzel,
XVI. Lajos gyermekeinek utolsó gondozója
Louise Latraverse
Lajos József herceg, az első trónörökös (dauphin)
XVI. Lajos legidősebb fia († 1789)
Benji Marcus
Lajos József dauphin preceptora (nevelője) Michel Motu
Mária Terézia királyi hercegnő,
XVI. Lajos leánya
Katherine Flynn Jane Seymour leánya
Lajos Károly trónörökös herceg (dauphin)
XVI. Lajos fia
Sean Flynn Jane Seymour fia
Joseph Ignace Guillotin, a guillotine feltalálója Jacques Ciron
Antoine Simon, Lajos dauphin börtönőre a Temple-ben Alain Frérot
Henri-Évrard de Dreux-Brézé márki,
XVI. Lajos utolsó főceremóniamestere
Sebastian Roché
Louison Chabry, az „asszonyok menetének” küldötte Marion Grimault
Collot d’Herbois jakobinus képviselő Steve Kalfa
Georges Couthon jakobinus képviselő Bruce Myers francia hangja Marc de Georgi
Braunschweigi Károly herceg („Brunswick hercege”) Hans Meyer
Pierre Victurnien Vergniaud népszónok, a Konvent elnöke Steve Gadler
Pierre-Louis Roederer képviselő, főügyész,
a királyi családot a Tuileriákból a Konventbe menekítette.
Jerry Di Giacomo
Robert Lindet hegypárti képviselő, rapportőr Daniel Lombart
Henry Essex Edgeworth (Henri Edgeworth de Firmont) abbé,
ír katolikus pap, XVI. Lajos utolsó gyóntatója
Richard De Burnchurch
Marie-Jean Hérault de Séchelles képviselő, a Konvent elnöke Jean-Philippe Chatrier
Martial Herman, a forradalmi törvényszék elnöke Ronald Guttman
Antoine Fouquier-Tinville, a forradalmi törvényszék közvádlója Yves Beneyton
Rosalie Lamorlière, Marie Antoinette utolsó komornája Véronique Leblanc
Marc Guillaume Alexis Vadier, a „Főinkvizítor”,
a Közbiztonsági Bizottság elnöke
Michel Subor
Claude-Antoine-Gabriel de Choiseul herceg,
a király segítője szökésében
Jean Boissery
Tanár a párizsi Nagy Lajos Líceumban (Lycée Louis-le-Grand) Jean-Claude Bourlat (előjáték)
A gyermek Robespierre, a Nagy Lajos Gimnázium növendéke Steve Carretero (előjáték)
A gyermek Desmoulins, a Nagy Lajos Gimnázium növendéke Philip-James Valentini (előjáték)
Louis Marc Antoine de Noailles márki, La Fayette sógora Georges Fricker
Pierre-Augustin Hulin tábornok Bernard Lepinaux
Jean-Louis de Romeuf tábornok, La Fayette vezérkarának tagja,
ő hozta vissza Párizsba az elfogott királyt
François Levantal
Henri-Cardin-Jean-Baptiste d’Aguesseau márki, képviselő,
a király szökésének egyik szervezője
Jean-Gabriel Nordmann
Anne Louis Henri de La Fare, Nancy püspöke, Sens érseke Jacques Plee
Alexandre de Beauharnais vikomt Frédéric Rostand
Armand Marc de Montmorin Saint-Hérem gróf,
a király szökésének egyik szervezője
Yvan Varco
François Christophe Kellermann tábornok Bernard Celeyron
Lazare Carnot, a Konvent hadügyi főbiztosa Jean-Marie Lemaire
Jean-Baptiste Gobel, Párizs érseke François Clavier
François-Antoine de Boissy d’Anglas girondista képviselő Peter Hudson
Paul Barras hadügyi főmegbízott Geoffroy Thiebaut
Stanislas-Marie Maillard, a nemzeti gárda kapitánya,
az 1792 szeptemberi mészárlások fő szervezője
Patrick Tessari
Jean-Baptiste Coffinhal, a forradalmi törvényszék elnöke David Martin

Forgatási helyszínekSzerkesztés

A párizsi Bastille elfoglalását bemutató jeleneteket a Bouches-du-Rhône megyei Tarasconban, Anjou René nápolyi király egykori vára körül vették fel. A valmy-i csatát a Nièvre megyei Bona község közelében forgatták, mintegy 400 francia katona részvételével, akik a nevers-i 7. tüzérezredből, a dijoni 602. közúti forgalomszervező ezredből és az auxonne-i 511. szállító ezredből jöttek. A forgatásra engedélyezték nekik a hosszú haj és szakáll növesztését. A párizsi Temple börtönében játszódó jeleneteket a vincennes-i erődben, az 1789-es rendi gyűlés jeleneteit Bordeaux-ban vették fel. A Nancy-ban játszódó jelenetet a fontainebleau-i kastélynál vették fel, a villacoublay-i légi támaszpontról (Yvelines megye) jött tisztiiskolásokkal és a Köztársasági Gárda zenekarával.

ZeneSzerkesztés

A filmet záró Himnusz a Szabadsághoz (Hymne à la Liberté) című dal zenéjét és szövegét Georges Delerue francia zeneszerző írta. Kezdő sora „Szabadság, Szabadság, szeretünk Téged, kívánunk Téged, légy reményünk és erőnk…” („Toi, Liberté, Liberté que nous aimons (…), que nous voulons, sois notre espoir et notre force…”) A filmben Jessye Norman énekli.

ÉrdekességekSzerkesztés

  • A filmesek szaktanácsadója a francia Jean Tulard volt, történész, egyetemi tanár, az École pratique des hautes études tudományegyetem tanulmányi igazgatója, a francia forradalom és a napóleoni időszak elismert specialistája.
  • A filmben Marie Antoinette királynét Jane Seymour angol színésznő alakította. Filmbeli gyermekeit, Mária Terézia hercegnőt és Lajos Károly trónörököst Seymour saját gyermekei, Katherine Flynn és Sean Flynn alakították.
  • A második rész végén a Robespierre megbuktatását ábrázoló jelenetsor (thermidor 9-én játszódó) eseményeit a filmben lerövidítették. A filmben Robespierre és párthívei a letartóztatás elől a Konventből a párizsi városházára menekülnek. Valójában rögtön letartóztatták, de rövidesen el is engedték őket, mert egyetlen párizsi börtön sem mert felelősséget vállalni őrizetben tartásukért, így vehették be magukat a városházára.
  • A Robespierre szállásadóját, Maurice Duplay-t alakító Jean Bouise színésznek ez volt utolsó szerepe. Rövid idővel a film megjelenése előtt, 1989. július 6-án elhunyt, 60 éves korában.
  • A fiatal Samy Naceri névtelen statisztaszerepet kapott.
  • Robert Enrico rendező fia, Jérôme Enrico dokumentumfilmet készített a film forgatásáról és műhelymunkáiról, La Révolution française, journal du film címmel.

Későbbi változatokSzerkesztés

2009. június 11-én a kétrészes film megjelent DVD-n, majd 2010-ben a két film két külön DVD-re került, megújult grafikájú közös dobozban.

JegyzetekSzerkesztés

  1. La Révolution française Années Lumières, Années Terribles. herodote.net. (Hozzáférés: 2017. november 27.)
  2. Journal de l’année Édition 1990. Larousse, 1990. (Hozzáférés: 2017. november 27.)
  3. RSdoublage.com. [2009. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 8.)

Források, kapcsolódó információkSzerkesztés