Az A két gránátos című dalt Robert Schumann komponálta[1] 1840-ben Heinrich Heine versére.[2] A vers két Oroszországból hazatérő gránátosról szól, akik útközben hallják meg, hogy Napóleon császár fogságba esett. A dal érdekessége az 56–57. ütemtől felhangzó Marseillaise.

A két gránátos
Műfajkomolyzenei dal
DallamRobert Schumann
SzövegHeinrich Heine
Magyar szövegLányi Viktor

A verset fél évvel később, még 1840-ben Richard Wagner is megzenésítette. Nem tudni, hogy a két zeneszerző már 1840-ben is ismerte-e egymást, de a Marseillaise Wagner feldolgozásában is szerepel.

A szöveget magyar nyelvre Lányi Viktor fordította.

Kotta és dallam szerkesztés

  

Két gránátos francia földre tart.
Úgy megtörte őket a rabság.
Amint elérik a német határt,
ott szívüket búnak adják,

mert szárnyall a vészhír, s a szívükbe csap,
hogy Frankhon a romlásba dőlt már.
Szétszórva, leverve a hősi csapat,
rabláncon a császár, a császár.

A két bajnok keserű könnyet ejt,
a gyász a szívükön ült meg.
Az egyik szól: „Úgy fáj itt benn.
A régi seb újra lüktet.”

A másik szól: „Ó jaj nekem!
Jó lenne halni véled,
de nőm van otthon, gyermekem,
mi lesz, ha én nem élek?”

„Mit bánom én, mi lesz velük,
nem asszonyra s gyermekre vágyom.
Lesznek koldusok, ha nincs kenyerük.
A császár, a császár rabláncon!

De kérlek, pajtás, tedd meg azt,
ha kínom mostan öl meg,
a testemet holtan itt ne hagyd,
add vissza a francia földnek!

Az érdemrendet mellemen,
vérszín selyem szalagján,
a puskám, az is ott legyen,
és kösd övemre szablyám!

Ott fekszem lent, meg sem mozdulok,
mint néma őrszem a sírban,
míg meg nem hallom, hogy puska ropog,
és vad paripák zaja dobban.

Ott vágtat a harcba a büszke hadúr,
𝄆 kard csattog, hányja a szikrát. 𝄇
Énrólam a sírnak a hantja lehull,
föltámadok védni a császárt!”

Jegyzetek szerkesztés

  1. Op. 49., 1840.
  2. Die Grenadiere(de), 1822.

Források szerkesztés

Felvételek szerkesztés