Főmenü megnyitása

BevezetőSzerkesztés

A Máltai Lovagrend történelmi, 900 éves katolikus szervezet. Teljes neve: Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályosi Rend. Mottója: Tuitio Fidei et Obsequium Pauperum (A hit védelme és a rászorulók szolgálata).

Bővebben lásd: Máltai Lovagrend

Magyarországon a rend a tizenharmadik század óta jelen van. A középkorban jelentős szerepe volt az ország és a kereszténység védelmében - Szent János Rend, Ispotályos Rend vagy "jánoslovagok" néven. A török időkben magyarországi működése teljesen lehanyatlott. Mindég voltak ugyan magyar lovagok, de a 16. és 19. század közt ezek a lovagrend német, illetve osztrák tartományához tartoztak. Trianon után átcsoportosultak az újonnan megalakult Magyar Máltai Lovagok Szövetségébe. 1945-ben a Szövetséget Magyarországon beszüntették, így a - nagy számban Nyugatra menekült - lovagok 1953-ban újraszervezték római székhellyel. Az 1980-as évek második felétől kezdve már nyílt, jelentős együttműködés volt a magyar egyházzal, 1989-ben megalakult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, 1990 óta a rend nagyköveti szinten tart fenn diplomáciai kapcsolatot a magyar állammal. A Szövetség 1996-ban tette vissza hivatalosan székhelyét Budapestre.

A katolikus egyház közép-konzervatív irányzatával azonosul, a mindenkori pápa felé feltétlen hűséggel.

A rend történelme MagyarországonSzerkesztés

A kezdetektől MohácsigSzerkesztés

 
II. Andrást fölveszik az ispotályos rendbe 1218-ban - falfestmény a nagymesteri palotában, Valletta, Málta

A rend magyarországi történetét abban a vonatkozásban kell megérteni, hogy egyrészt határterülete volt a kereszténységnek, másrészt a Szentföldi szárazföldi útvonalon volt. Így viszonylag sokkal kevesebb lovagot küldött a Szentföldre, mint más európai területek, hanem itthon tartotta ereje nagy hányadát, hogy az átutazók gondját viselje, azokat védje, és a helyi pogány veszélyek ellen hadakozzon. Ugyanakkor birtokai jövedelméből rendszeresen hozzájárult a szentföldi hadviseléshez, és elöljárói részt vettek a Szentföldön, később Rodoszon tartott nagy rendi megbeszélésekben.

Magyarország a 12. század elején kapcsolódott a Szent János Ispotályos Lovagrend történelmébe, néhány évtizeddel a Rend alapítása után, követve a középkori Magyar Királyság elkötelezettségét. Egy Petronilla nevű nemes hölgy 1135-ben Jeruzsálemben magyar ispotályt rendezett be, amelynek adásvételi szerződést a magyarokon kívül Raymond de Puy, a johannita rend nagymestere is aláírta[1] II. András király részt vett a szentföldi zarándoklatban és keresztes hadjáratokban, és a Rend tagja volt, donátusi rangban.

 
Muhi csatában elesett jánoslovagok emlékérme, 1991
 
Szent János lovagrend pecsétje, árpádkori Magyarország

A magyar zarándokok szentföldi megjelenésével csaknem egyidőben létesültek hazánkban jánosrendi ispotályok, rendházak és templomok. A johanniták 1138-ban Székesfehérvárott telepedtek le, ahol Martyrius esztergomi érsek 1156-ban rendházat építtetett számukra.[11] II. Géza özvegye, Eufrozina pedig több mint ötven birtokot adományozott nekik. A „Jánoslovagok” fontos szerepeket töltöttek be főleg az ország nyugati felén, többek közt rendészeti és közjegyzői feladatokat. A jánoslovagok egyik magyarországi érdekessége, hogy hiteles helyként (királyi közjegyzőként) működtek: például az Aranybulla hét példánya közül egyet ők őriztek.[2]

Helyt álltak az ország védelmében, például a tatárjárás idején, amikor a muhi csatában erősen részt vettek, és a menekülő királyt ők kísérték Dalmáciába. Egy kivétellel: 1247-ben IV. Bélától hűbérbe kapták meg a szörényi bánságot, az Oltig terjedő területeket és Kunország egy részét. A király azt várta, hogy kiváló tapasztalataikat hasznosítva vesznek részt a védelmi rendszer kiépítésében, de ők ezt nem teljesítették, és a területről rövid idő után kivonultak - nem tudni, hogy miért.[3][4] A rend az Anjou-kat támogatta: az 1312-es rozgonyi csatában döntő szerepük volt Károly Róbert győzelmében. Luxemburgi Zsigmonddal már kevésbé volt jó a viszonyuk.

Több tucat rendházuk és erődítményük volt, így a cziráki kastély és a Somogy megyei Csurgó. A 13. század végén 30 helyen volt rendházuk (lásd külön listát a jegyzetek végén). Székesfehérvár után a feloszlatott templomosoktól átvett Vrána vára lett a a központjuk, és a "vránai perjel" cím megmaradt a 19 századig, bár lényegében csak címzetesen, mint a magyar-szlavóniai lovagok elöljárója.

A 14-ik században a templomosok beolvasztásával a rend igen megerősödött. Magyarországon nem üldözték a templomosokat, hanem a rend feloszlatása után a birtokaik és lovagjaik beolvadtak a jánoslovagok közé.[1]

Az 1400-as években a magyar johannita lovagok kapcsolata a rodoszi központtal legyengült, hozzájárulásaikat se fizették be többé,[3] bár 1364 és 1370 közt egy hadtestük részt vett a rend Rodosz, Ciprus és Alexandria körüli hadjáratában.[1] Anyagi körülményeik egyre gyengültek. Vrána várát eladták Velencének, bár a "Vránai perjel" cím megmaradt. A vránai perjelt gyakorlatilag a magyar király nevezte ki, bár általában a rend jóváhagyta. A rendtagok részt vettek az egyre növekvő oszmán veszély elleni küzdelemben.

 
A soproni Szent János-templom az egyetlen jánosrendi épület, ami megmaradt a középkorból.

Mohácstól TrianonigSzerkesztés

Mohács után egymás után elvesztek a dunántúli nagy konventek: Esztergom, Székesfehérvár, a magyarföldi ispotályok. Egy időre a rend magyarországi vezetősége Sopronban talált otthonra, de ez az utolsó johannita rendház is hamar más kézre került. Ezzel a rend magyarországi jelenléte gyakorlatilag megszűnt.

A 17-ik század elején a rend német "langue"-ja magához csatoltatta az addig olasz nyelv alá tartozó magyar nagyperjelséget, amelynek főnöke a császár által kinevezett címzetes vránai perjel volt, kevés kötődéssel a rendhez. A század közepétől a rend tevékenysége Magyarországon megszűnt. A magyar nemzetiségű máltai lovagok az osztrák nagyperjelségbe tartoztak. A 18-ik században voltak ugyan kísérletek a magyar nagyperjelség visszaállítására, de siker nélkül.[5] A 19-ik század közepén a magyar nyelvű rendtagok, akiknek zöme az osztrák nagyperjelséghez tartoztak, érdeklődéssel nézték az Itáliából érkező híreket a rend megújulásáról és a nemzeti szövetségek létesítéséről, de a bécsi udvarral szemben tehetetlenek voltak. Ferenc József császár még 1895-ben kinevezett egy új címzetes vránai perjelt, a zágrábi nagyprépost személyében.

A Magyar Máltai Lovagok SzövetségeSzerkesztés

Kezdettől 1945-igSzerkesztés

1925-ban diplomáciai kapcsolat létesült a trianoni Magyarország és a rend közt. Gróf Karátsonyi Jenő lett a rend első nagykövete. 1927-ben közel három évszázadnyi szünet után, a rend először ünnepelte hivatalosan a Szent János-napot Magyarországon, a budavári Koronázó Főtemplom újonnan alapított máltai kápolnájában.

 
A MMLSZ alapító tagjainak pajzsai a lovagok kápolnája előterében, a budavári Mátyás templomban

1928-ban megalakult a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége (MMLSZ), az osztrák nagyperjelségből (és máshonnan is) átminősített negyven taggal.[6] Első elnöke Habsburg József királyi herceg volt. 1932-ben a rend nagymestere először tett hivatalos látogatást magyar földre. 1933-ban a rend megvásárolta a Fortuna utcai székházát Buda várában. 1937-ben a tagok száma már meghaladta a százat. 1938-ban a máltai rend a budavári palotában tartotta a világkongresszusát, a nagymester és több, mint 300 rendtag jelenlétével.[7] Ezzel az alkalommal a Mátyás templom karzati oratóriumában 1927-ben kialakított "Máltai lovagok kápolnájá"-ban kifüggesztették az akkor élő lovagok pajzsait. Ez a szokás a mai napig fennáll, amennyiben minden évben, Halottak Napján, az abban az évben elhunyt lovagok pajzsait elhelyezik, most már az altemplom felé vezető folyosón.[8]

Az 1945 utáni helyzet végzetes volt a MMLSZ-nek. 1945-ben az állam feloszlatta, a Fortuna utcai székházat - mely a háborúban súlyosan megsérült - államosították. A lovagok nagy része Nyugatra menekült, az otthon maradottak semmilyen nyilvános módon nem élhették máltai lovagi mivoltukat.

Emigrációban: 1953-1996Szerkesztés

1953-ban - József főherceg visszavonulásával és az azt követő szövetségi közgyűléssel, amit a Nyugatra került lovagok meg tudtak szervezni - a MMLSZ hivatalosan újjászerveződött római székhellyel. A rend központi kormányzata elismerte a MMLSZ új elnökét és az új szövetségi szabályzatot. Az Egyesült Államokban és Németországban külön delegációk alakultak, a római szövetségi vezetőség felügyelete alatt. Mindenütt nagy hangsúlyt fektettek a magyarországi rászorultak megsegítésére: az 1956-os forradalom menekültjeinek jelentős segélyt nyújtottak, főleg a fiatalok továbbtanulása érdekében; utána nagyszabású "IKKA-csomag" akciók jellemezték éveken keresztül a külföldi magyar lovagok tevékenységét, azon kívül, hogy letelepedési országaikban részt vettek az ottani rendi szervezetek munkájában és rendezvényein. 1966-ban a MMLSZ megalapította a "Lehel Irodalmi Pályadíjat", a külföldi magyar szépirodalom serkentésére. Az emigráció évei alatt Pallavicini Hubert és Kállay Kristóf voltak a MMLSZ meghatározó vezetői.

Az 1980-as évek végén a rend már nyíltabban megjelenhetett Magyarországon. 1988-ban vett részt először a Szent István napi körmenetben, a protestáns magyar johannitákkal együtt. 1987-1988-ban 28 kamion[9] gyógyszer és orvosi felszerelés érkezett, magyar állami és egyházi jóváhagyással, a magyar egészségügy számára a franciaországi és nyugat-németországi magyar rendtagoktól. Ezeknek a szétosztásába belekapcsolódott többek közt Kozma Imre, zugligeti plébános, fiatal önkéntes csapatával. 1988 második felében már Csilla von Boeselager Németországban élő rendtag és Kozma atya lettek ennek az akciónak a vezetői. 1989 februárban bejegyezték a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, amely ettől kezdve a máltai rend magyarországi operatív ága lett. (Lásd bővebben: Magyar Máltai Szeretetszolgálat.) Az 1989-es német menekültválság, a romániai forradalom, később a jugoszláv háború rendkívüli kihívásoknak tette ki a fiatal szervezetet, amelyeknek sikeresen eleget tett, ezzel kivívva pozícióját és hírnevét, mint nemzetközileg elismert, legnagyobb magyar karitatív intézmény.

1990-ben megalakult az - akkor még római központú - Magyar Máltai Lovagok Szövetségének hazai intézménye, a Magyarországi Delegáció. Számos új rendtagot avattak Magyarországon ezekben az években. 1990-ben a rend fölvette a diplomáciai kapcsolatot a Magyar Köztársasággal, nagyköveti nívón. 1993-ban az egyházi kárpótlás keretében a rend visszakapta a Fortuna utcai rendházat, ahol a nagykövetség is helyet kapott.

1996. január 27-e Magyar Máltai Lovagok Szövetsége székhelye hivatalosan is visszatért Budára.

A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége napjainkbanSzerkesztés

 
Magyar máltaiak és betegeik Lourdesban, 2019

A szövetségnek 2018 végén 162 tagja volt: 114 lovag, 37 dáma és 11 káplán. Ezekből 65-en éltek nyugati emigrációban.[10] Az észak-amerikai delegáció a tagok elöregedése miatt 2019-ben feloszlott.

2010-ben megállapodás jött létre a magyar kormány és a Szuverén Máltai Lovagrend Magyarországon bejegyzett intézményei (vagyis a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és ezekhez tartozó két alapítvány) közt, amelyet a Parlament külön törvényben elismert.[11] A megállapodás elismeri a máltai rend szerepét a szociális, egészségügyi, humanitárius és nemzetközi fejlesztési téren, megadja neki a történelmi egyházakat megillető státuszt, és megadja a magyar állami szervezetekkel való közvetlen együttműködés kereteit. Ez a megállapodás jogi alapot adott a Máltai Rendnek és a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak egyes külföldi szereplésekhez is, így a 2016-ban kötött hivatalos együttműködési megállapodásnak a szerb kormánnyal,[12] és 2018-ban a szíriai humanitárius program.  

A magyar lovagok szorosan együttműködnek a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával és a katolikus sajtóval. A „Máltai Hírek”[13] – a Szövetség és a Szeretetszolgálat közös hivatalos lapja –1997-től jelenik meg negyedévenként.

A máltai rend 900 éves jubileuma alkalmából tartott ünnepélyes szentmisén és pápai audiencián a MMLSZ nagyszámú küldöttséggel vett részt, és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Kozma Imre atya, meleg köszöntésben részesült a pápa részéről.[14] Budapesten a jubileum alkalmából emlékülést tartottak a Parlamentben.[15]

A Szövetség karitatív tevékenységét főleg a Szeretetszolgálaton keresztül fejti ki. Ezen kívül rendezi a magyarországi részvételt a Rend nemzetközi zarándoklatain, és segélyakciókat vezet Felvidéken és Kárpátalján, részben a testvéri protestáns Johannita rend magyarországi tagozatával együtt. 2017 óta évente nyilvános tudományos konferenciát rendez Budapesten, keresztény-társadalmi témákról:

  • 2017: "Keresztény értékek a Kárpát-Medencében"
  • 2018: "Keresztény házasság, család – időt álló értékek”
  • 2019: "A keresztény szellemű oktatás, nevelés - időt álló értékek".

A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnökei 1928-tőlSzerkesztés

(A korábbi, történelmi elöljárók és címzetes nagyperjelek listáját lásd itt)

  • József főherceg, magyar királyi herceg (1928-1954)
  • Őrgróf Pallavicini Hubert (1954-1968)
  • Altorjai báró Apor Gábor (1968-1969)
  • Nagykállói Kállay Kristóf (1969-1995)
  • Csengerújfalusi O'sváth György (1995-2005)
  • Nagykállói Kállay Ubul Tamás (2006-2015)
  • Csallóközmegyercsi Szabadhegÿ Kristóf (2016- )

Szent János rendi rendházak az egykori királyi Magyarország területénSzerkesztés

Dráván túliak:

Erdélyben:

  • Torda (13. század vége) A johanniták hazai működésének a török pusztítás vetett véget.

Kapcsolódó Wikipédia cikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Dr. Török József. A Rend története hazai földön., A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének Emlékkönyve, 97. o. (2003) 
  2. Dr. Török József. A Rend története hazai földön., A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének Emlékkönyve, 87. o. (2003) 
  3. a b Hunyadi, Zsolt (2006). „Johanniták a középkori Magyarországon 1410-ig”.  
  4. Dr. Török József szerint a lovagrend hamarosan rájött, hogy erőforrási nem voltak elegendők ahhoz, hogy szakszerűen elvégezze a terület megerősítését.
  5. Ezeket a kísérleteket, és kudarcuk okait, Vajay Szabolcs (2002) összefoglalja a bevezető fejezetben.
  6. Vajay (2002), 84. o.
  7. Máltaiak, 42. o.
  8. Wettstein János (szöveg), Püspöki Apor (fotók). Máltai Lovagok a budavári Nagyboldogasszony-templomban. Budapest: MMLSZ [2016]. ISBN 978-963-12-6927-7 
  9. Dessewfy László levéltára, MMLSZ archívumban
  10. Magyar Máltai Lovagok Szövetsége: 2018. évi beszámoló 
  11. 2010.évi CXL törvény aMagyar Köztársaság Kormánya és a Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályosi Rend közötti Együttműködési Megállapodás kihirdetéséről. (Hozzáférés: 2019. augusztus 3.)
  12. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat humanitárius segítséget nyújt.... (Hozzáférés: 2019. augusztus 3.)
  13. Máltai Hírek összegyűjtött számai. (Hozzáférés: 2019. július 15.)
  14. MMSZ honlap. „XVI. Benedek pápa üzenete a magyaroknak 
  15. MMLSZ. „Emlékülés a Parlamentben a Máltai Rend 900. évfordulója alkalmából