Főmenü megnyitása

A magyar irodalom története (Sőtér)

A Sőtér István szerkesztésében megjelent A magyar irodalom története című könyvsorozatot az MTA Irodalomtudományi Intézete megbízásából az Akadémiai Kiadó 1964–1966 között jelentette meg hat kötetben, melyet mind a mai napig a köznyelvben egyszerűen „spenót”-nak neveznek, egyértelmű utalással a papírborító színére.[1][2]

A magyar irodalom története
Sőtér2.jpg

Szerző Sőtér István (szerk.)
Első kiadásának időpontja 19641966 (1945-ig), és 19811990 (1945–1975)
Nyelv magyar
Témakör a magyar irodalom története a XX. század közepéig
Műfaj irodalomtörténet
Részei 6+6 kötet
Kiadás
Magyar kiadás Akadémiai Kiadó, Budapest
Külső hivatkozás

Tartalomjegyzék

JellemzőjeSzerkesztés

 
Sőtér István

Ez a kézikönyv két, egyenként 6-6 kötetes sorozatból áll. Az első könyvsorozatot A magyar irodalom története címmel az MTA Irodalomtudományi Intézete megbízásából az Akadémiai Kiadó 1964–1966 között jelentette meg hat kötetben, melyet mind a mai napig a köznyelvben egyszerűen „Nagy Spenótnak” neveznek, egyértelmű utalással a papírborító színére. A mű értelemszerűen 1963-ig tárgyalja az irodalomtörténetet. A vállalkozás főszerkesztője Sőtér István irodalomtörténész, akadémikus volt, a szövegeket az irodalomtudomány művelőinek színe-java írta. A megjelenés korszakának cenzurális feltételi között a lehető legtöbbet hozták ki az egyes témákból, igyekeztek ragaszkodni a tudományos tárgyilagossághoz és ez nagyjából sikerült is, ami az első 5 kötetet illeti. A VI. kötet ugyanis, amelynek tárgya az 1919 és 1963 közötti időszak, még Szabolcsi Miklós szerint is csak kompromisszum a dogmatizmus és egy tágabb irodalomszemlélet között. Ráadásul a nyugat-európai magyar irodalom tárgyalását nem vállalták – vállalhatták (?) – a szerkesztők.[1] Egy kissé durva, illetve akár nevetségesnek is mondható, de jellemző közjáték: a VI. kötet népi írókkal foglalkozó fejezetét első változatban a pártközpont egyik munkatársa írta meg. Mivel az írás nem felelt meg az elvárásoknak, Szabolcsi Miklós felkérésére Pomogáts Béla írta újra végleges formában.[2] Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a szerkesztők nem érezték sikerültnek a VI. kötetet, ezért született meg az új kézikönyv, a „Nagy Sóska” kiadásának terve.

A kézikönyv második része tehát a „Nagy Sóska”, – elnevezése a színe után – fizikailag szintén 6 kötet, formailag csak 4, mivel a II. és a III. kötet két-két alkötetben jelent meg. Címe: A magyar irodalom története 1945–1975. Értelemszerűen részben felülírja, részben kiegészíti az előző sorozat VI. kötetét. A megbízó ugyanaz, a szerkesztő bizottság: Béládi Miklós, Bodnár György, Sőtér István, Szabolcsi Miklós, megjelent: Budapest, Akadémiai Kiadó 1981—1990. Erre a könyvre már sokkal inkább érvényes a tárgyilagos jelző, a munka során lényegében nem engedtek a politikai nyomásnak, ezért is húzódott a kiadása ilyen sokáig.

Így már elmondhatjuk, hogy a 12 kötet együtt nélkülözhetetlen alapmű – ma még – az irodalomtörténettel foglalkozók számára. Mindkét sorozat elérhető digitális formában is.[3][4] Megjelent a két sorozat együtt is CD-n, jellemzően zöld borítóval[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Szabolcsi Miklós: A Nagy Spenót. Beszélő 8–9. szám, Évfolyam 2, Szám 8 » Beszélő évek – 1966 online
  2. a b Finta Gábor – Szénási Zoltán: A Vigilia beszélgetése Pomogáts Bélával (2010. május) online
  3. http://mek.oszk.hu/02200/02228/
  4. http://mek.oszk.hu/02200/02227/
  5. http://www.arcanum.hu/kiadvanyaink/osszes/?id=AMITS

További információkSzerkesztés

  • Orlovszky Géza: Neospenót – A magyar irodalom történetei Academia.edu 2008

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés