Főmenü megnyitása

A molekuláris biológia centrális dogmája

A molekuláris biológia centrális dogmája a DNS, az RNS és a fehérjék közötti információáramlással foglalkozik. A sejtek e három építőköve között kilenc lehetséges irányban mozoghat az információ; a centrális dogma szerint ebből négy irány gyakori (DNS → DNS, DNS → RNS, RNS → RNS, RNS → fehérje), két irány csak rendkívüli esetekben fordul elő (RNS → DNS, DNS → fehérje) a maradék három irányban, vagyis fehérjéből fehérjébe és fehérjéből nukleinsavba pedig soha nem íródik át információ. (Más megfogalmazásokban az RNS → RNS információközlést is a ritka esetekbe sorolják.)

A tételt Francis Crick angol molekuláris biológus, a DNS struktúrájának egyik felfedezője fogalmazta meg, először valamivel gyengébb formában (a gyakori és a rendkívüli esetet nem megkülönböztetve) 1958-ban,[1] majd a fenti alakban 1970-ben.[2] A dogma kifejezést nem a szó teológiai értelmében használta, hanem a hipotézis szinonimájaként (saját bevallása szerint nem is volt tisztában a szó jelentésével[3]).

Az információáramlás útjai:

A fehérjéről fehérjére történő információátadásra ma már ismerünk nagyon korlátozott példákat: a prionok olyan fehérjék, amelyek képesek azonos aminosavsorrendű, de eltérő térszerkezetű fehérjék szerkezetét úgy megváltoztatni, hogy az övékhez hasonuljon. Ebben az esetben térszerkezeti információ átadás történt.

ForrásokSzerkesztés

  1. (1958) „On Protein Synthesis” (pdf, a cikk kéziratának korai változata). Symp. Soc. Exp. Biol. XII, 139–163. o.  
  2. (1970) „Central dogma of molecular biology” (pdf). Nature 227 (5258), 561–563. o. DOI:10.1038/227561a0. PMID 4913914.  
  3. Horace Freeland Judson. Chapter 6: My mind was, that a dogma was an idea for which there was no reasonable evidence. You see?!, The Eighth Day of Creation: Makers of the Revolution in Biology (25th anniversary edition). Cold Spring Harbor, NY: Cold Spring Harbor Laboratory Press (1996). ISBN 0-87969-477-7