Főmenü megnyitása
Great Wave off Kanagawa2.jpg

A Kanagavai Nagy Hullám (神奈川沖浪裏 Kanagawa-oki nami ura, "Kanagava hulláma alatt") かながわ-おき なみ うら, másképp A Nagy Hullám vagy egyszerűen A Hullám. A japán Kacusika Hokuszai művész alkotta ukiyo-e fakocka nyomat, melyet 1829 és 1833 között adtak ki, a kései Edo-korban, Hokuszai A Fudzsi 36 látképe című sorozatának első nyomataként. Ez Hokuszai leghíresebb munkája, és egyike a japán művészet legnevesebb alkotásainak.

A kép egy hatalmas hullámot ábrázol, ami három csónak fölé tornyosul, messze Kanagava város partjaitól (jelenlegi Jokohama város, Kanagava prefektúra), a Fudzsi-heggyel a háttérben. A hullámról feltételezhető, hogy cunamit ábrázol, baljós felhangokkal. Ahogy a sorozatban megjelenő számos nyomat, ez is a Fudzsi körüli területet ábrázolja, míg a hegy maga csak a háttérben mutatkozik.

A kép eredeti metszetei sok nyugati gyűjteményben is megtalálhatóak, például a Metropolitan Művészeti Múzeumban, a londoni British Museumban, a chicagoi Művészeti Intézetben, a Los Angeles megyei Művészeti Múzeumban, a Melbourne-i Viktória Nemzeti Galériában, Claude Monet franciaországi Giverny-i otthonában stb.

HokuszaiSzerkesztés

Hokuszai 6 éves korában kezdett el rajzolni. 12 éves korában az apja egy könyvkereskedőhöz küldte dolgozni. 16 éves korában gravírozóként gyakornokoskodott és 3 évet töltött a szakma kitanulásával. Eközben kezdett saját illusztrációkat rajzolni. 18 éves korában Katsukawa Shunshō gyakornokává vált, aki egyike volt minden idők legelső ukiyo-e alkotóinak.

1804-ben vált híres művésszé, amikor egy tokiói fesztivál alatt befejezett egy 240 m²-es festményt, amely buddhista szerzetest (Daruma) ábrázol. 1814-ben publikálta 15 kötetből első vázlatait a Mangából. A Fudzsi 36 látképét, amiben a Nagy Hullám is található, 1830-tól kezdték sokszorosítani.


ElőzményekSzerkesztés

A 16. századtól a sziklás parton összecsapó hullámok különös ábrázolását paravánra festették, mely a "viharos tengerek ernyője"-ként vált ismertté (ariso byōbu). Pályafutása alatt Hokuszai sok hullámot rajzolt. A Nagy Hullám eredete több mint 30 évvel korábbra vezethető vissza. A hullám és hegy kombinációját egy Shiba Kōkan által festett olajfestmény ihlette, akire a nyugati művészetek jelentős hatást gyakoroltak. Ezek közül is főleg a dán festmények, amiket Nagaszakiban látott, ami akkoriban az egyetlen, külföldiek számára megnyitott japán kikötő volt. Hokuszai nyomata az Enoshimai tavasz, ami bekerült az 1797-ben publikált A fűzfaág című költészeti antológiába is. Ezt nyilvánvalóan Kōkan alkotásából eredeztetik, bár Hokuszai verziójában a hullám észrevehetően magasabbra szökell.

Hokuszainak 2 korábbi metszete van, melyek kompozíció tekintetében közelebb állnak A Nagy Hullámhoz: Kanagawa-oki Honmoku no zu (cca 1803) és Oshiokuri Hato Tsusen no Zu, (cca 1805). Mindkét munkának A Nagy Hullámmal megegyező tárgya van: vitorláshajó, illetve evezőscsónak. Mindkét korábbi munkában a vízi alkalmatosságok vihar közepette helyezkednek el, egy nagy hullám alatt, ami elnyeléssel fenyegeti őket. A két munka közti különbségek, illetve példa arra, A Nagy Hullám miképp demonstrálja Hokuszai művészi és technikai fejlődőkészségét:

  • A két korábbi kivitelezésben a hullámok sötétek és homogénok, szinte már ásványnak tűnnek.
  • A korábbi képek a japán festészetben használatos hagyományos perspektívából készültek, ahol a jelenet egy madár szemszögéből látható. Ezzel szemben A Nagy Hullám inkább nyugati perspektívából van ábrázolva, olyan hatást keltve, hogy a hullámok a szemlélő felett fognak összecsapni.
  • A korábbi nyomatokban a horizont középen van, míg a Nagy Hullámnál oly alacsonyan található, hogy a szemlélő tekintetét akaratlanul is a történés középpontjába vezeti.
  • Az első kettőnél egy vitorláshajó is van a hullám taraján, mintha sikerült volna megmenekülnie. A Nagy Hullámnál Hokuszai elhagyta ezt az elemet, mert megváltoztatta az ív dinamikáját. Így tette a képet még drámaibbá, végzetes benyomást keltővé.
  • Az első két metszetnél egyetlen kompozíció figyelhető meg, míg A Nagy Hullámnak két fontos ponttal bír: maga a hullám és alatta egy tovatűnő pont.
  • A hullám híven demonstrálja Hokuszai újszerű vonalvezetését. Bár a kép kompozíciója egyszerűnek tűnik, azonban egy hosszú folyamat módszeres visszatükröződése. Eme módszer alapját Hokuszai vetette meg 1812-es írásában: Egyszerűsített rajzolás gyors leckéi, melyben kifejti, hogy minden tárgy ábrázolható a kör és négyzet arányainak megfelelő használata révén.

JellemzőiSzerkesztés

Ez a nyomat yoko-e stílusú, vagyis egy tájkép ōban méretben, ami kb. 25 cm magas és 37 cm széles. A kompozíció 3 fő elemet tartalmaz: a viharban tajtékzó tengert, három csónakot és a hegyet. Az aláírás a bal felső sarokban található meg.

A hegy

A havas tetejű hegy a Fudzsit ábrázolja, amit japánban szakrális hódolattal tisztelnek, a nemzeti identitás és szépség szimbóluma. A Fudzsi-hegy a híres helyek értelmezésében ikonikus (meisho-e), akárcsak Hokuszai A Fudzsi 36 látképe sorozata, melynek ez a nyitójelenete. A hegy körüli sötét szín azt jelzi, hogy a jelenet kora reggel játszódik, a szemlélő mögül felemelkedő Nap megvilágításában, melynek fénye havas csúcsaira esik. Míg a néző és a Fudzsi-hegy között gomolygó villámfelhők tűnnek fel az égen, esőnek nincs nyoma: sem az előtéri jelenetben, sem a Fudzsi-hegyen, ami maga teljesen felhőtlennek tűnik.

Csónakok

A jelenetben három oshiokuri-bune (ja:押送船) van, ezek élőhal szállítását szolgáló gyors csónakok voltak (Izu és Bōsō félszigetekről az Edo-öböl boltjaiba). Ahogy a műalkotás neve is jelzi, a csónakok Kanagava prefektúrában helyezkednek el: Tokió északra van, a Fudzsi-hegység északnyugatra, a Szagami-öböl délre, a Tokiói öböl pedig keletre. A csónakok délkelet felé irányulva a fővárosba térnek vissza. Minden csónak nyolcevezős, s mindegyik elejében kettővel több evezős van, ami összességében 30 embert jelent. A csónakok méretei ismeretében nagyjából kiszámolható a hullám mérete: 10-12 méteres.

Tenger és hullámok

A tenger óriási hullámként uralja a kompozíciót, mely mintha lecsapni készülne. A megörökített pillanatban a hullám egy ívet formál a kompozíció középpontja körül, keretbe foglalva a háttérben látható Fudzsit.

Andreas Ramos író, szerint:

…tengeri tájkép a Fudzsival. A hullámok keretet formálnak, melyben a hegyet látjuk. A gigantikus hullám a hegy alatti üres tér jin-jangja. Az elkerülhetetlen lecsapás, amire várunk, feszültséget kelt a festményen. Az előtérben egy kis hullám által formált miniatűr Fudzsi tükröződik, zsugorperspektívában. A kis hullám azonban nagyobb, mint a hegy. Pici halászok kapaszkodnak a keskeny halászhajókba, hánykolódnak a tengeri szörny küllemű hullámokon, próbálva kikerülni őket. A természet rikító jangja le van győzve a magabiztos halászok jinje által. Furcsa módon, a viharos időjárás dacára, a Nap magasan ragyog.

AláírásSzerkesztés

A Kanagavai Nagy Hullámon két dedikáció található. Az első a bal felső sarokban lévő téglalapban, mely egyben sorozatcím is: "冨嶽三十六景/神奈川冲/浪裏" Fugaku Sanjūrokkei / Kanagawa oki / nami ura: A Fudzsi 36 látképe / Kanagava a part mellől / a hullám alatt. A második felirat a bal oldalon a művész aláírása: 北斎改爲一筆 Hokusai aratame Iitsu hitsu („Hokuszai ecsetéből, Iitsu-ra változtatva nevét”).

Pályafutása alatt Hokuszai több mint harminc különböző nevet használt, nevét mindig egy új sorozat kapcsán változtatta meg, és hagyta, hogy előző nevét a tanítványai használják .

A Fudzsi 36 látképe munkájában négy különböző aláírást használt, a munka fázisa szerint változtatva azokat: Hokusai aratame Iitsu hitsu, zen Hokusai Iitsu hitsu, Hokusai Iitsu hitsu és végül zen saki no Hokusai Iitsu hitsu.

TechnikaSzerkesztés

A japán fametszetben a művész végső vázlatát (shita-e) egy horishihoz (fametszőhöz) viszik, aki a vékony vasi papírt egy fatömbhöz ragasztja (általában cseresznye), ezután formára faragja, a felszíni plasztika kiemeléséhez. A folyamat közben a rajz elenyészik. Végül az így elkészített összes dúc (általában minden színnek külön-külön) egy surishihoz kerül, aki a nyomatokat készíti. Itt az összes dúccal megnyomják a papírt. Ezt a nyomtatómester végzi, aki a papírt rendre áthelyezi minden egyes dúcra, melyek hátuljára egy baren nevű kéziszerszámmal fejtenek ki erőhatást. Mielőtt a dúc végképp elkopnék, olykor több ezer nyomat is létrehozható.

A folyamat sokrétű volta miatt a végső alkotás megszületése jellemzően többlépcsős együttműködés eredménye volt. Maga a festő általában nem vett részt a nyomatok készítésében.

Kivitelezésekor a dúcokon csak kevés színt használtak. A víz három árnyalatú kékből áll össze, a csónakok citromsárgák, a Fudzsi mögötti ég sötétszürke, a Fudzsi fölött lévő ég világosszürke, a kép tetején pedig halványrózsaszín felhők vannak. A rózsaszín felhők tömbjének széle mintha kissé le lett volna dörzsölve, így keltve fokozatos hatást (ita-bokashi).

Még ha Japánban a Meidzsi-kor előtt nem is létezett a szellemi alkotások tulajdonjoga, mégis tiszteletben tartották a nyomatok létrehozását. Az alkotóművész helyett a dúcok a hanmoto (terjesztő) vagy honya (könyveladó) tulajdonának számítottak, akik azt csináltak velük, amit akartak. Néhány esetben a tömböket eladták vagy átengedték más terjesztőknek, ez esetben kyūhan néven váltak ismertté.

ReprodukciókSzerkesztés

Mivel a sorozat már publikálása idején is nagy népszerűségnek örvendett, sokszorosítása egészen addig folytatódott, míg az eredeti nyomódúc kopni nem kezdett. Az eredeti metszetet mintegy 5000 példányban nyomhatták. Bár sok példány odalett a háborúkban, földrengésekben, tüzekben és más természeti katasztrófákban, pár korai példány túlélte, melyeknél a dúcok vonalai élesek voltak. A fennmaradó metszetek és későbbi reprodukcióik jelentősek voltak minőségben és állapotban is.

HatásaSzerkesztés

A kép a világ egyik legnagyobb példányban reprodukált műtárgya; olyan műveket ihletett, mint A tenger Debussytől, vagy a Der Berg Rilkétől.

ForrásokSzerkesztés

  • Bayou, Hélène (2008). Hokusai, 1760–1849: l'affolé de son art: d'Edmond de Goncourt à Norbert Lagane. Connaissance des Arts. ISBN 978-2-7118-5406-6.
  • Bibliothèque nationale de France (2008). Estampes japonaises: images d'un monde éphémère. Bibliothèque nationale de France, Fundação Caixa Catalunya. ISBN 978-84-89860-92-6.
  • Timothy, Clark (2001). 100 Views of Mount Fuji. British Museum Press.
  • Delay, Nelly (2004). L'estampe japonaise. Hazan. ISBN 978-2-85025-807-7.
  • Fleming, John; Honour, Hugh (2006). Historia mundial del arte. Ediciones Akal. ISBN 978-84-460-2092-9.
  • Forrer, Matthi (1996). Hokusai. Bibliothèque de l'image.
  • Forrer, Matthi (2003). "Western Influences in Hokusai's Art". In Calza, Gian Carlo (ed.). Hokusai. Phaidon. ISBN 978-0714844572.
  • Guth, Christine (2009). Arte en el Japón Edo. Ediciones Akal. ISBN 978-84-460-2473-6.
  • Guth, Christine M. E. (December 2011). "Hokusai's Great Waves in Nineteenth-Century Japanese Visual Culture". The Art Bulletin. 93 (4): 468–485. doi:10.1080/00043079.2011.10786019.
  • Hartman Ford, Elise (2005). Frommer's Washington. John Wiley and Sons. ISBN 978-0-7645-9591-2.
  • Hillier, Jack (1970). Catalogue of the Japanese paintings and prints in the collection of Mr. & Mrs Richard P. Gale, Tomo II. Routledge & K. Paul. ISBN 978-2-7118-5406-6.
  • Kobayashi, Tadashi; Harbison, Mark (1997). Ukiyo-e: an introduction to Japanese woodblock prints. Kodansha International. ISBN 978-4-7700-2182-3.
  • Lane, Richard (1962). L'Estampe japonaise. Aimery Somogy.
  • Nagata, Seiji; Bester, John (1999). Hokusai: Genius of the Japanese Ukiyo-e. Kodansha International. ISBN 978-4-7700-2479-4.
  • Sueur-hermel, Valérie (2009). Henri Rivière: entre impressionnisme et japonisme. Bibliothèque nationale de France. ISBN 978-2-7177-2431-8.
  • Weston, Mark (2002). Giants of Japan: The Lives of Japan's Most Influential Men and Women. Kodansha America. ISBN 978-1-56836-324-0.
  • Calza, Gian Carlo (2003). Hokusai. Phaidon. ISBN 978-0714844572.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz A nagy hullám Kanagavánál témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a The Great Wave off Kanagawa című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.