Főmenü megnyitása

A puritánok (teljes címén A skóciai puritánok [I Puritani di Scozia]) Vincenzo Bellini háromfelvonásos operája. A szövegkönyvét Carlo Pepoli írta. Ősbemutatójára 1835. január 25-én került sor Párizsban. Bellini utolsó operája nehéz feladat elé állítja az énekeseket. A tenor főszereplő szólamában számos magas c, d, sőt egy helyen f teszi szinte előadhatatlanná.

A puritánok
Luigi Verardi after Dominico Ferri - Vincenzo Bellini - Théatre Royal Italien. Salle d'armes dans l'Opéra I Puritani.jpg
Eredeti nyelv olasz
AlapműTêtes rondes et Cavaliers
Zene Vincenzo Bellini
Szövegkönyv Carlo Pepoli
Felvonások száma
  • 3 felvonás
  • 2 felvonás
Főbb bemutatók 1835. január 24.
A Wikimédia Commons tartalmaz A puritánok témájú médiaállományokat.

SzereplőkSzerkesztés

Szereplő Hangfekvés
Lord Walton, kormányzó basszus
Sir George, Walton fivére basszus
Lord Arthur Talbot, Stuart-párti főúr tenor
Richard Forth, tiszt, a puritánok híve bariton
Brown, tiszt, a puritánok híve tenor
Franciaországi Henriette (Villa Forte-i hölgy), I. Károly özvegye mezzoszoprán
Elvíra, Lord Walton leánya szoprán
Énekkar, katonák, harcosok, hírnökök, nemes hölgyek, apródok, nép

CselekményeSzerkesztés

Helyszín:Plymouth közelében, egy várban.
Idő: 1658

Első felvonásSzerkesztés

Helyszín:
1. kép: a vár bástyája

Esküvőre készülnek lord Walton várában. Messze földről érkezik Richard, aki most tudja meg, hogy a lányt – akinek kezét neki ígérte a kormányzó – lord Talbot fogja oltárhoz vezetni.

2. kép: Elvira szobája

Elvira nagybátyjától – Sir George-tól – tudja meg, hogy apja már nem ragaszkodik a Richarddal való házassághoz. Megengedi, hogy lord Talbot hitvese legyen.

3. kép: a vár lovagterme

A várban lelkesedéssel fogadják a bevonuló Arthurt. A kormányzó nem vehet részt lánya esküvőjén, mert a Villa Forte-i hölgyet kell a parlament elé kísérnie. Arthur pár pillanatra egyedül marad az ismeretlen hölggyel, akiben döbbenten ismeri fel a királynét. Mint a Stuartok hűséges híve elhatározza, hogy megmenti a királynét, bár szíve szerint szerelme mellett maradna. Amint együtt akarják elhagyni a termet, Richard az ellenfél állja útjukat. Nem ismeri fel a királynét, csak annyit lát, hogy vetélytársa az esküvő napján egy másik nővel akar megszökni. Richard – legnagyobb meglepetésükre – nem árulja el őket, sőt megígéri, hogy egy ideig titokban tartja a szökést. Tettét nem a nagylelkűség, hanem az a biztos tudat vezette, hogy Elvira így meggyűlöli Arthurt. Lord Walton a szökevények után indul, az otthon-maradottak pedig azt látják, hogy a nagy megrázkódtatás Elvira eszét vette.

Második felvonásSzerkesztés

Helyszín: a vár előcsarnoka

Elvira hol mély fájdalomba merül, hol érthetetlenül felvidul. Egy hirtelen erős megrázkódtatásra lenne szüksége hogy egyensúlya helyre álljon. Richard közben elérte, hogy lord Talbotot hazaárulónak minősítsék. Ha elfogják halál vár rá. Sir George-ot megindította Elvira szenvedése, és a bosszúszomjas Richardot is békülésre bírja.

Harmadik felvonásSzerkesztés

Helyszín: egy kastély parkja a kormányzó birtokán

A kastély parkjában, az üldözői elől menekülő lord Talbot találkozik szerelmével és elmondja, mi késztette a látszólagos hűtlenségre. Elvira lelke ismét megnyugszik, de amikor meghallják az üldözőket és Arthur menekülni akar, ismét kitör rajta a téboly. Visszatartja a lordot, sőt maga hívja a katonákat. A puritánok körülveszik a királyné megmentőjét, hogy ítélkezzenek felette. Ez újabb megrázkódtatást jelent Elvirának, aki saját magát okolja szerelme sorsáért. Az utolsó pillanatban érkeznek a parlament hírnökei a kegyelmi okirattal. Lord Talbot megmenekül, Elvira pedig meggyógyul, immár véglegesen.

Híres részletekSzerkesztés

  • Ah! Per sempre io ti perdei- Richard áriája az I. felvonásban
  • A te, o cara, amor talora- Négyes az I. felvonásból
  • Qui la voce sua soave- Elvira áriája a II. felvonásban

DiszkográfiaSzerkesztés

Montserrat Caballé (Elvira), Alfredo Kraus (Arturo), Hamari Júlia (Enrichetta), Matteo Manuguerra (Richard) stb.; Ambrosian Operakórus, Philharmonia Zenekar, vez.: Riccardo Muti (1979) EMI 7 69663 2 8

Külső hivatkozásSzerkesztés

  • [1] Librettó olaszul

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz A puritánok témájú médiaállományokat.