A régi Magyarország főméltóságai

Eredetileg a király által kinevezett és bármikor leváltható országos szerepkörrel is rendelkező udvari tisztségviselők. Később egyeseket közülük az országgyűlés választott meg. Ezek a főméltóságok, koronként esetleg kiegészülve egy-két ispánnal (például pozsonyi és temesi) alkották a királyi tanácsot. Az ország báróinak is nevezték őket – nem összetévesztendő a későbbi báró főnemesi címmel.

Az országbárók köre többször átalakult a történelem folyamán. Zsigmond király korában a következő méltóságok viselői számítottak báróknak (zárójelben a latin név).

A királyi tisztviselők mellett a királyné is rendelkezett hasonló tisztviselőkkel, sőt az egy időben létezett ifjabb királyi udvar is.

A méltóságok neve a király körül betöltött eredeti tisztségükből eredt, de a tisztség hamar elvált a tényleges tevékenységtől, amit a helyettesek és beosztottjaik végeztek, kivéve a koronázási ünnepséget. A későbbi időkben a -mester utótag helyett egyre inkább a fő- előtag szerepelt a tisztség nevében (például királyi főlovász).

Lásd mégSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Szerkesztette, a jegyzeteket és az utószót írta Mezey Barna. Millenniumi magyar történelem/Historikusok.Osiris Könyvkiadó. Budapest 2000. ISBN 963-379-683-0.
  • Fallenbüchl, Zoltán. Magyarország főméltóságai. Maecenas (1988). ISBN 963-02-5536-7 
  • Magyar alkotmánytörténet. Szerk.: Mezey Barna. Osiris Kiadó, Budapest, 2005., ISBN 9633895324,
  • Markó, László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. ISBN 963 547 085 1 (2000)