A révnél Kaffka Margit posztumusz elbeszéléskötete, mely a Franklin Társulat kiadásában jelent meg 1918-ban Budapesten. A tizenkilenc elbeszélést tartalmazó kötetet az író maga rendezte sajtó alá, de megjelenését már nem érhette meg.[1]

A révnél
Az első kiadás
Az első kiadás
Szerző Kaffka Margit
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Műfaj elbeszélés
Kiadás
Kiadó Franklin Társulat
Kiadás dátuma 1918
Média típusa könyv
Oldalak száma 238
SablonWikidataSegítség

TartalomSzerkesztés

  • Egy régi katonáról 3
  • Rába 14
  • Kate 24
  • Átutazóban 35
  • Mirjam 55
  • Péter délutánja 64
  • Fekete karácsony 79
  • Az üvegkisasszony 100
  • Becskereki Tihamér 112
  • Iskolások 125
  • Irinyó-pirinyó 137
  • Májusi zápor 147
  • A révnél 156
  • Marisnak mindegy 165
  • Az első stációnál 177
  • A gép mellett 186
  • Az elvetemült 195
  • Hölgyvilág 205
  • A kis leány 219
  • Imádkozni próbáltam (1914 karácsony) 234

IsmertetéseSzerkesztés

A kötet írásai finom lélekrajzzal átszőtt kisebb elbeszélések. Kaffka Margit kiemel kora valóságából egy-egy drámai helyzetet, jellegzetes női sorsot. Nem moralizál, történetei nem tanulsággal szolgálnak, hanem a lélek rezdüléseit és hullámzásait mutatják az őt ért benyomások hatása alatt.

Az elvetemült hőse egy hivatalos pártfogásba vett „bukott” lány, akit úri asszonyokhoz helyeznek, hogy náluk jó nevelést kapjon. A lányt csak az előszobában látjuk, ahogy a szobalánnyal beszél, de ez a rövid monológ mesteri. A „romlott” lány tudatosan lépett erre az útra, hogy a nyomorból kiszabadulva gondtalan életet élhessen. Eszével és a gonoszságában rejlő erővel kifog mind a naiv, ártatlan, mind az álszenteskedő úri asszonyokon.

A kötet kiemelkedő darabja A révnél című elbeszélés, mely egy révészcsalád életébe enged bepillantást a háború idején. Evezés közben az idős révész nekitámad katonasorban lévő, de a sorozáson kiszuperált fiának, aki sértett önérzettel apja ellen lázadna, hiszen a bátyja épp katona „Oroszlengyelországban”. Ám közbelép és lecsitítja őket a két fiáért aggódó anya, akinek szívén „átvágtat minden, minden nyomorúsága, dühe, rosszasága, véletlene, vak őrülete, nehéz betegsége, háborús jaja ennek a zavaros álmú világnak”, – és közben csónakjukkal átérnek a folyó túlsó partjára.

Az első stációnál a háború egy apró epizódját villantja fel, ám annál mélyebbre világít. Két katona sebesülten menekül visszafelé a lövészárkokhoz. A módos Bagi Jóskát és a zsellér Kajtor Ferit a falujukban elválasztotta a vagyon, de a háború és a nélkülözés már rég összehozta őket. Most menekülés közben, a hazatérés puszta lehetőségére, már „az első stációnál” Bagi Jóskában feltámad a gazdag-paraszt gőgje, és mire a fedezékbe érnek, már idegennek érzi addigi bajtársát.

A szerző más történeteiben is szívesen ábrázolja az emberek gyöngeségét, apró bűneit: az anyák önzését (Hiába), a férfiak érzékiségét (Este), léhaságát (A kislány), a pletykálkodó falut (Iskolások). A kötet egyetlen humoros darabja Az üvegkisasszony. A híres regényíró fölkeresi azt a családot, amelyben valaha nevelekedett. Az ifjúságáról szóló regényében ezt a környezetet idealizálva írta le. Hősnője, az Üvegkisasszony azóta megöregedett és most „Az üvegkisasszonyhoz” címzett kocsma tulajdonosaként rátámad, amiért annyi hazugságot írt róluk.

A Régi katonáról című elbeszélésben egy nagymama mesél unokáinak az ifjúkor idillikus történetéről, amikor egy francia tiszt udvarlását fogadta. A Fekete karácsony naiv gimnazistája a tanára feleségébe szerelmes. Az asszony, – akit egy korábbi viszonya miatt férje „a hallgatás fegyverével” büntet –, boldogan készül visszautasítani a diák ajánlatát: legalább még egyszer hallhatja majd, hogy valaki szereti.

A Marisnak mindegy című kis történet egy parasztasszonyról szól, aki fiatalon teherbeesett. Később egy özvegy bíró felesége lett, aki mellett elültek régi álmai. Amikor a háborúban már az idősekre kerül sor, és urát is elviszik, Maris egykedvűen veszi tudomásul: végre is az a fő, hogy enni legyen mit.

Az egyszerű élethelyzeteket és embereket ábrázoló sorából „kilóg” az Átutazóban. Egy fiatal kaukázusi herceg felkeresi a szintén grúz, de Svájcba száműzött forradalmár Ketewan hercegnőt. A rajongó idealista nő, aki elutasítja az orosz hatalmat, és a számító, megalkuvó hajlamú fiatalember egymásba szeret.

ÉrtékelésekSzerkesztés

  • A kötetet rögtön megjelenése után Császár Elemér így jellemezte: Kaffka Margit „jobbára egyszerű, kevésszínű anyaggal dolgozik s mozgalmas cselekmény helyett megelégszik egy-egy jelenet vagy egy-két alak rajzával. Ez nyilván tudatos művészi tartózkodás volt nála: hogy az emberi életet belső vonatkozásaiban állíthassa szemünk elé, lemondott az érdekfeszítő meséről s a lelki mozgalmakra irányozta tekintetét. [Történeteiből] egy egységes világfölfogás képe rakódik össze, bizonyos enyhe pesszimizmus, mely azonban csak lemondást hirdet, beletörődést az élet megváltoztathatatlan viszonyaiba, s nem lázong, nem tagad.”
  • Hegedüs Géza írta a kötetről, már a század vége felé: „Itt elmarad a [korábbi] stílus impresszionizmusa, a fogalmazás fegyelmezetten szabatos, és habár az alakok lélektani ábrázolása kitűnő, a cél mégis mindenütt a társadalomkép. Kaffka Margit elérkezett művészi útjának új állomásához. De nem volt folytatás.”[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Rolla Margit: Kaffka Margit II. – Út a révig… (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei, Budapest, 1983/12. Hozzáférés: 2021-01-25)
  2. Hegedüs Géza: Irodalmi arcképcsarnok (arcanum.hu, hozzáférés: 2021-01-27)

ForrásokSzerkesztés