A szabin nők elrablása (monda)

A szabin nők elrablása c. monda Róma város eredetmondájához kapcsolódik, tulajdonképpen a rómaiak népének eredetmondája.

TörténetSzerkesztés

Romulus és Remus megalapította Rómát. Álltak a falak és házak, ám a lakók kevesen voltak. Romulus, mint Róma királya hírnök útján adta tudtul, hogy menedéket nyújt az ártatlanul üldözötteknek. Így egyre több lakója lett a városnak. A befogadottak között és az alapító pásztornép tagjai között is nagyon kevés volt az asszonynép, így gyermekek sem igen akadtak. Az uralkodó a környező városállamokba követeket küldött, hogy feleségül kérjék leányaikat. A szomszéd államok és népek semmibe vették a kérést, jöttmenteknek tekintették a rómaiakat. A király a rossz hiedelem eloszlatása miatt meghívta őket a Neptunus isten tiszteletére rendezett játékokra. A kíváncsiságuk miatt engedtek az invitálásnak, s megtelt vendégekkel a város. A fogadtatás barátságos volt. A játékok legérdesebb részénél a vendéglátó rómaiak a nézőseregből elragadtak egy-egy vendégleányt és fogságban tartották őket. A vendégek bosszút lihegve távoztak a vendégbarátság ilyen megsértése miatt.

A király végigjárta a házakat, hol őrizték az elrablott leányokat, s lelkükre beszélt, hogy feleségként nemcsak férjet, hanem apát, anyát (azaz apóst, anyóst) is találhatnak Rómában. Maga Romulus is egy szabin nőt, Hersiliát vette feleségül. A hajadonok kötélnek álltak, és megbékéltek.

Igen, ám, de egy szabin vezér, Titus Tatius haditervet készített és így készült Róma ellen. Több napon át ostromolták Róma falait hiába. Vízhordás közben a szabinok elfogták a fellegvár parancsnokának leányát: Tarpeiát, akit árulásra bírtak a szabinok. A leány feltétele az volt, hogy adják neki azt, amit a bal karjukon viselnek (aranykarikákra gondolt a leány). Az árulás eredményeképpen Tatius elfoglalta a várost. A leány kérte a jutalmát, s megkapta: a szabin harcosok rádobálták a nehéz pajzsokat, amit bal karjukon hordtak a harcban az arany mellett. Tarpeia összezúzott holttestét egy szikláról (Tarpeia sziklája) ledobták. Így az áruló meglakolt. Romulus és Mettius Curtius, szabin hadvezér döntő ütközetre készültek Róma közelében. A szabinok jó jelnek vették, hogy Curtius kiszabadult a mocsárból (Curtius-tó). A seregek felálltak a síkságon. A Palatiumi kapun Hersilia vezetésével az elrabolt szabin nők gyermekeikkel karjukon a síkság közepén a két hadsereg közé álltak és kérlelték őket, hogy hagyjanak fel egymás öldöklésével, hiszen rokonok lettek a házasság által, és nem szeretnének özvegyek és árvák lenni. Kérlelésük meghallgatásra talált, s Róma hatalma növekedett a befogadott szabinok által, bár egy ideig két király is volt Rómában (Romulus és Titus Tatius).

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés