A távoli jövő idővonala

hipotetikus előrejelzés a jövőre nézve

Bár a jövőre vonatkozó jóslatokat soha nem lehet abszolút bizonyossággal állítani, az alábbi listán közöltek levezethetőek mai tudományos nézetekből és modellekből. Több tudományág is hozzájárul ismereteinkhez a távoli jövőről, köztük az asztrofizika – amely kiderítette, hogyan születnek, viszonyulnak egymáshoz és pusztulnak el a bolygók és a csillagok –, a részecskefizika – amely megmutatta, hogyan viselkedik az anyag a legkisebb méretekben –, az evolúcióbiológia, és a lemeztektonika – amely megmagyarázza, hogyan mozognak a kontinensek évezredeken keresztül.

Művészi ábrázolás a feketére égett Földről 7,9 milliárd év múlva, amikor a Nap vörös óriássá változik

A Föld jövőjéről, a Naprendszer keletkezéséről és történetéről és a fejlődő világegyetemről szóló minden elméletbe bele kell foglalni a termodinamika második főtételét, amely szerint az entrópia – azaz a munkavégzéshez szükséges energia elvesztése – idővel növekszik.[1] A csillagok idővel felélik hidrogénkészletüket és kiégnek, a közeli találkozások miatt a gravitáció kilendíti pályájukról a naprendszerek bolygóit és a galaxisok naprendszereit. Egyes fizikusok elmélete szerint[2] maga az anyag is áldozatul esik a radioaktív bomlásnak, és a legstabilabb anyagok is szubatomi részecskékre bomlanak. Mivel a jelenlegi elméletek szerint a világegyetem lapos geometriájú (legalábbis a laposhoz igen közeli), vagyis nem fog véges idő után magába omlani,[3] elméletben a jövő végtelen, így elméletben rendkívül kevéssé valószínű események – például a Boltzmann-agy létrejötte – is bekövetkezhetnek. Felsorolunk több más lehetséges jövőbeli eseményt is, amelyek bekövetkezése még megválaszolatlan kérdésektől függhet, például attól, bomlanak-e a protonok, illetve hogy létezni fog-e még a Föld, amikor a Nap vörös óriássá válik.

A Föld, a Naprendszer és a világegyetem jövője szerkesztés

  Asztronómia és asztrofizika
  Geológia és planetáris tudományok
  Biológia
  Részecskefizika
  Matematika
  Technológia és kultúra
Jel Hány év múlva vagy dátum[a] Esemény
  1 000 A legközelebbi időpont, amikor a Föld mágneses pólusai teljesen megcserélődnek.
  I. sz. 4 385 A legközelebbi időpont, mikor a Hale–Bopp-üstökös látható lesz.[4]
  10 000 Abban az esetben, ha az Antarktiszon található Wilkes-medence „jégdugója” elkezdene olvadni a klímaváltozás hatására, ennyi időn belül olvadna el teljesen. Ennek köszönhetően az óceánok szintje világszerte 3-4 métert emelkedhet.[5]
  10 000[b] A vörös szuperóriás csillag Antares legkésőbb ekkortájt szupernóva-robbanáson kell keresztülmenjen. Fénye nappal is látható lesz.[6]
  10 000 Brandon Carter ítéletnapi érvelése szerint az emberiség kihalása.[7]
  10 000–15 000 Ezen az időpontban, amely a Föld precessziós ciklusának a fele, a bolygó tengelyferdesége megfordul, így a tél és a nyár a Föld keringésének ellenkező oldalán fog megtörténni. A déli féltekén az évszakok kevésbé lesznek extrémek, míg az északin nagyobbak lesznek az évszakok közötti időjárás-változások.[8]
  15 000 Egy elmélet szerint a Föld világűrben történő mozgása és a precesszió hatására az afrikai monszunesőt előidéző áramlatok északabbra kerülnek, melynek köszönhetően a Szahara sivatag ismét kizöldül, ahogy azt tette 5000–10000 évvel korábban.[9]
  17 000[b] Valószínű eddigre megtörténik egy, a civilizációt veszélyeztető szupervulkán-kitörés, amely egy trillió tonna vulkanikus törmeléket fog felszínre hozni.[10]
  25 000 A Mars északi jégsapkája visszahúzódik, ahogy a bolygón egy felmelegedési időszak kezdődik.[11]
  36 000 3,024 fényévre megközelíti a Földet a Ross 248, és a Naphoz legközelebbi csillag lesz. Kb. 8000 év után ismét eltávolodik.[12]
  42 000 Az Alfa Centauri ismét a Naphoz legközelebbi csillagrendszer lesz.[12]
  50 000 Burger és Loutre elmélete szerint[13] ebben az időben véget ér a mostani interglaciális. A Földön újra jégkorszak köszönt be, feltéve, hogy a globális felmelegedés hatása korlátozott marad. A Niagara-vízesés erodálja a vízesést az Erie-tótól elválasztó maradék 30 km-t is, és megszűnik létezni.[14] Kanada legtöbb gleccsertava feltöltődik.
  50 000 Mivel a Hold által előidézett árapályhatás folyamatosan lassítja a Föld forgását, ezért ekkorra egy nap hossza 86401 másodperc lesz. Ha akkor is a jelenlegi rendszert használják időmérésre, vagy minden egyes nap egy szökőmásodpercet kell beiktatni, vagy a másodperc hosszának hivatalos definícióját megváltoztatva kell azt fenntartani. Utóbbi esetben egy másodperc hosszabb időtartam lesz, mint jelenleg.[15]
  50 000 A Berger és Loutre (2002) kutatás szerint véget fog érni az interglaciális időszak,[16] amely következtében a jelenlegi eljegesedés glaciális időszaka fog megkezdődni a Földön. 2016-os tanulmányok szerint viszont a klímaváltozás következtében ez akár 50 ezer évvel is később történhet, esetleg teljesen ki is maradhat.[17]
  50 000 A Niagara-vízesés teljesen eltűnik.[18]
  100 000 A csillagok sajátmozgása miatt számos csillagkép felismerhetetlenné válik.[19]
  100 000[b] A VY Canis Majoris hiperóriás csillag valószínűleg felrobban egy hipernóvában.[20]
  100 000 Ennyi idő kell hozzá, hogy az Észak-Amerikában honos gyűrűsférgek, amelyek a jégkorszak miatt visszahúzódtak, újra elérjék a kanadai-amerikai határt. Ez a természetes haladási tempójukra vonatkozik (10 m/év), természetesen az ember általi behurcolással már jóval hamarabb megtörténhet mindez.[21]
  100 000 Ha az emberiség jelen pillanatban beszüntetné a szén-dioxid kibocsátást, annak 10%-a még mindig a légkörben lenne.[22]
  250 000 A jelenleg még a tenger alatt lévő Lōʻihi vulkán, a Hawaii-szigetek legfiatalabb tagjaként ekkor bukkan a felszínre.[23]
  300 000[b] Számítások szerint a WR 104 nevű Wolf–Rayet-csillag valószínűleg eddig az időpontig szupernóva formájában felrobban. Egyes számítások szerint ez veszélyes lehet a földi életre nézve is, mert a csillag forgási tengelye miatt gammasugár-kitörés indulhat el egyenesen a Föld irányába.[24]
  500 000[b] Erre az időre a Földet valószínűleg eltalálja egy kb. 1 km átmérőjű meteorit.[25]
  500 000 A dél-dakotai Badlands National Park jellegzetes lépcsőzetes képződményei teljesen erodálódnak.[26]
  1 millió A Földön jelenleg ismeretes legfrissebb fennmaradt meteorkráter Arizonában teljesen erodálódik.[27]
  1 millió Valószínűsíthető egy szupervulkánkitörés a Földön, amely során 3200 köbkilométer törmelék is a levegőbe juthat. Ehhez hasonló a 75 ezer évvel ezelőtti Toba szuperkitörés volt csak.
  1 millió[b] Ez a legtávolabbi időpont, ameddig a Betelgeuze, az Orion csillagkép főcsillaga vörös szuperóriás csillag szupernóvaként felrobban. A szupernóva várhatóan nappal is könnyen látható lesz.[28][29]
  1 millió[b] A Desdemona és a Cressida (mindkettő az Uránusz holdja) összeütköznek.[30]
  1,28 millió[c] 0,14 fényévre megközelíti a Napot a Gliese 710, és feltételezhetően megzavarja az Oort-felhőt, és növeli az esélyt arra, hogy egy üstökös bejut a Naprendszer belsejébe.[31]
  2 millió Ennyi idő alatt regenerálódnak teljesen a korallzátonyok (figyelemmel arra, hogy 65 millió évvel ezelőtt is hasonló tempóban történt)[32]
  2 millió[d] Tovább erodálódik a Grand Canyon, nem lesz sokkal mélyebb, viszont a mostanihoz képest jóval szélesebbé válik.[33]
  3 millió A Föld forgásának lassulása miatt egy perccel hosszabb lesz minden nap, mint napjainkban.[15]
  10 millió A szélesedő kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgyet elárasztja a Vörös-tenger, létrehozva egy új óceáni medencét, ami kettévágja az afrikai kontinenst.[34]
  10 millió Körülbelül ennyi idő szükséges ahhoz, hogy az élővilág teljesen kiheverje a pleisztocén–holocén becsapódási eseményt.[35] Ennyi idő elteltével a ma élő fajok túlnyomó többségének egy tömeges kihalási esemény nélkül is el kell tűnnie, hogy újaknak adja át a helyét.[36][36]
  50 millió A Szent András-törésvonal menti tektonikai mozgások miatt ekkorra várható, hogy a Kaliforniai-öböl víze észak felé befolyik a ma Kalifornia állam középső részeként ismert Central Valley-be, egy új beltengert hozva létre.[37][38]
  50 millió A Phobosz összeütközik a Mars felületével.[39]
  50 millió A kaliforniai tengerpart kezd becsúszni az Aleut-árokba, ahogy Los Angeles és San Francisco városainak mai területe egymás mellé ér.[40]

Afrika eddigre összeütközött Eurázsiával, bezárva a Földközi-medencét és megteremtve egy, a Himalájához hasonló hegyláncot. Az Appalache-hegység eróziója befejeződik.[41]

  50–400 millió A szükséges idő arra, hogy a Föld fosszilis tüzelőanyagai természetesen újratermelődjenek.[42]
  60 millió A Sziklás-hegység kanadai vonulatai teljesen erodálódnak. Délebbi részei egyelőre még kitartanak.[43]
  80 millió A Hawaii-szigetek ma ismert utolsó tagját is elnyeli a tenger, hogy új szigeteknek adja át a helyét.[44]
  100 millió Eddigre a Földbe valószínűleg beleütközik egy hasonló nagyságú meteorit, mint amilyen 65 millió évvel ezelőtt elindította a kréta–tercier kihalási eseményt.[45]
  100 millió Ha a Pangaea Proxima modell helytálló, úgy egy új szubdukciós zóna nyílik az Atlanti-óceánban, melynek következtében Amerika ismét elindul Afrika felé.[37]
  100 millió A Szaturnusz gyűrűinek megsemmisülése mai formájukban.[46]
  110 millió A Nap fényerejének intenzitása 1 százalékkal nő.[47]
  180 millió A Föld forgásának lassulása miatt ekkorra egy nap 25 óra hosszú lesz.[15]
  230 millió Ez a maximális időtartam, ameddig az égitestek mozgását ki lehet számítani, a Ljapunov-függvény alapján.[48]
  240 millió A jelen helyzetéhez képest a Naprendszer megtett egy teljes kört a galaxismag körül.[49]
  250 millió Kalifornia északon összeütközik Alaszkával.[37]
  250–350 millió Várható, hogy a Föld összes kontinense egyesül egy lehetséges új szuperkontinensben (Novopangaea, Amázsia, Pangaea Ultima).[50][51] Bármilyen módon történik is ez, várható egy újabb eljegesedési periódus, csökkenő óceáni vízszinttel és a légköri oxigénszint növekedésével, amely tovább hűti a Földet.[52][53] Ennek következtében gyors evolúció is történhet.[53]
  300–600 millió A Vénusz köpenyének hőmérséklete eléri a maximumát, ezt követően kb. 100 millió év alatt a teljes kérge újrahasznosul.[54]
  350 millió Végleg bezárul a Csendes-óceán.[51]
  400 millió Ismét feltöredezik a szuperkontinens,[51] amely felmelegedéssel jár együtt.[53]
  500 millió[b] Jelentős az esélye, hogy 6500 fényéven belül egy erőteljes gamma-kitöréssel együtt járó szupernóva-robbanás történjen, amely képes felsérteni a Föld ózonrétegét és tömeges kihalást előidézni.[55]
  600 millió A Hold túl messzire kerül ahhoz a Földtől, hogy teljes napfogyatkozás következhessen be.[56]
  600 millió A Nap sugárzásának erősödése miatt megtörik a karbonát-szilikát ciklus: az erősebb sugárzás hatására jobban mállanak a kőzetek, amelyek karbonátok formájában a földön tartják a szén-dioxidot. Mivel a víz párolgása is felgyorsul a melegedés miatt, a kőzetek keményednek is, amelynek következtében előbb-utóbb a lemeztektonika is lelassul, majd végül teljesen leáll. Vulkánok nélkül pedig, amelyek szenet juttatnak a Föld légkörébe, a légköri szén-dioxid szint zuhanni kezd. Ez azt jelenti, hogy a C3-as típusú fotoszintézisben részt vevő növényfajok (a jelenlegi fajok 99 százaléka) ki fognak halni.[57]
  700 millió A növényi élet szinte teljes kihalása miatt nem jut elég oxigén a levegőbe, így nagyobb mértékű ultraviola sugárzás érheti el a földfelszínt. A növekvő sugárzás miatt egyéb kémiai folyamatok is ezt erősítik. A repülő állatoknak, amelyek nagyobb távolságot tudnak megtenni hűvösebb helyekig, nagyobb az esélyük a túlélésre. Az állati élet a sarkokra és a föld alá kényszerülhet, ahol a hosszú nappalok alatt hibernálódnak az erős sugárzás miatt, éjjel pedig aktívak. A kontinensek túlnyomó része sivár pusztasággá válik, a tengerekben azonban még fennmaradhat az élet.[58]
  800 millió A szén-dioxid szint úgy lecsökken, hogy már a C4 típusú fotoszintézis is lehetetlenné válik. Növényi élet nélkül az oxigénszint tovább nem növekszik, így az ózonréteg is eltűnik, majd a halálos sugárzás következtében az oxigén is eltűnik. Ezt az óceánokban esetleg valamilyen létforma még túlélheti, de nem sok idő elteltével a többsejtű élet lehetetlenné válik a Földön.[57]
  1 milliárd Az óceán tömegének 27%-a eltűnik.[59]
  1,1 milliárd A Nap fényessége 10%-kal emelkedik, emiatt a Földön az átlag hőmérséklet eléri a 47 °C-ot. A bolygó olyanná válik, mint egy párás üvegház, az óceánok elpárolognak és a légkörbe kerülnek. Ennek következtében a lemeztektonika is teljesen megáll (ha addig még nem). Esetleg kisebb vízfelületek megmaradhatnak, mint az élet utolsó bástyái. Ha a növényi élet eddig valahogy kihúzta, az a magas hőmérséklet miatt végképp eltűnik.[60]
  1,3 milliárd Az eukarióták teljesen kihalnak a szén-dioxid hiánya miatt, csak a prokarióták maradhatnak fenn.[61]
  1,5 milliárd A fokozódó fényesség miatt a Napnak a csillagkörüli lakható övezete kijjebb húzódik. A fényesség miatt a Mars atmoszférájában növekszik a széndioxid-szint, és a bolygó hőmérséklete a Föld jégkorszakbeli hőmérsékletéhez válik hasonlóvá.[62]
  1,6 milliárd Az élet kihalásának legkorábbi időpontja a Földön.[63][64][65]
  ~2,3 milliárd Körülbelül erre az időre a Föld külső magja megfagy, ha a belső mag a jelen arányban növekszik tovább, ami 1 mm évente.[66][67]
  2,55 milliárd A Nap felszíni hőmérséklete 5820 K-nel eléri csúcsát, innentől lassan hűl, de a fényessége tovább nő.[47]
  2,8 milliárd A Föld átlaghőmérséklete 147 °C körül alakul, még a sarkokon is.[64] Ezen a ponton még a legextrémebb földi körülményeket elviselő mikrobáknak is ki kell pusztulniuk.[64]
  3 milliárd Egy a százezerhez az esélye, hogy ekkorra egy kozmikus találkozó a Földet kimozdítsa a Nap körüli pályájáról a világűrbe, és egy a hárommillióhoz, hogy egy másik csillag befogja azt. Ebben a rendkívüli esetben ha a földi élet valami oknál fogva túlélte az eddigieket, továbbra is fennmaradhat, utóbbi esetben a Nap kihunyása nem veszélyeztetné bolygónkat.[68]
  3 milliárd A Hold távolodása miatt megszűnik annak a Föld mozgására gyakorolt hatása, amely a pólusok extrém kilengéséhez és drámai időjárásváltozásokhoz vezethet.
  3,3 milliárd 1 százalék az esélye annak, hogy a Jupiter gravitációja kibillentse a helyéről a Merkúrt, amely összeütközhet a Vénusszal. Kevésbé valószínű, de lehetséges továbbá, hogy a bolygó a napba zuhan, esetleg a világűrbe, vagy a Földdel ütközik össze.[69]
  3,5 milliárd Az összes óceán elpárolgásával a légkörben található vízgőz és a maihoz képest 35-40 százalékkal erősebb napsugárzás 1130 °C körülire fűti a Földet. Ez még ahhoz is elég, hogy megolvassza a felszíni kőzeteket. Ezek a körülmények nehezen hasonlíthatóak a Vénuszéhoz, ugyanis ez a mai vénuszi forróság kétszerese lesz, és még ott sem fordul elő, hogy a kőzetek megolvadnak. Ekkorra egyébként a Vénusz is felforrósódik, még jobban, mint akkor a Föld.[70]
  3,6 milliárd A Neptunusz egyik holdja, a Triton átesik a bolygó Roche-határán, és szétesésével esetleg egy új gyűrűrendszer keletkezik.[71]
  4,5 milliárd Ugyanolyan erejű napsugárzás éri a Marsot, mint a Földet annak kialakulása idején.[72]
  5 milliárd A Tejútrendszer és az Androméda-galaxis teljesen összeolvadt, mely a naprendszert a jelenlegi számítások szerint nem érinti. Az összeolvadásból létrejött galaxis gyakori megnevezése Milkoméda.[73] Lehetséges, hogy a naprendszert kilöki magából a galaxis, de az égitesteket nem fogja érinteni az esemény.[73][74][75][76]
  5,4 milliárd A Nap, amely eddigre elhasználja hidrogén fűtőanyagát, vörös óriássá válik.[47]
  6,5 milliárd Ugyanolyan erejű napsugárzás éri a Marsot, mint ami ma a Földet.[72]
  6,6 milliárd A Napban történhet héliumvillanás, aminek következtében fényessége megegyező lesz a Tejútrendszer összes csillagának fényességével.[77]
  7,5 milliárd A Föld és a Mars tengelyforgása kötötté válik a Nap felé, azaz mindig ugyanazt az oldalukat mutatják.[72]
  7,59 milliárd Igen nagy az esélye, hogy a Föld és a Hold is belezuhannak a Napba, még mielőtt az elérné vörös óriás fázisának csúcspontját, melynek következtében sugara kb. 256-szorosa lesz a mainak. De még ennek megtörténte előtt esélyesebb, hogy a Hold lesz az, amely a Földbe csapódik.[78] A Szaturnusz Titán nevű holdján a körülmények alkalmassá válhatnak az életre.[79]
  8 milliárd A Nap, elérvén a vörös óriás fázisának végét, fehér törpévé alakul, melynek tömege kicsit több, mint fele a mainak.[47][80][81] Ha az eddigieket valamilyen módon a Föld túl is éli, a hőmérséklet drasztikus mértékben csökkenni kezd.
  22,3 milliárd A világegyetem vége a Nagy Repedés elmélet szerint.[82] Ehhez az kell, hogy a sötét energiáról alkotott modellben a w tényező -1,5 legyen. Ha ez kisebb, mint -1, akkor az Univerzum folyamatosan tágul, és a megfigyelhető világegyetem mérete egyre csökken. 200 millió évvel a repedés bekövetkezte előtt a galaxishalmazok szétesnek. 60 millió évvel a vége előtt a galaxisok kezdenek lassan széthullani. 3 hónappal a vég előtt a bolygórendszerek sem maradnak egyben, s végül minden szétesik atomokká. 10−19 másodperccel a vég előtt az atomok is szétesnek. S ahogy a kozmikus skála eléri a Planck-időt, a kozmikus húrok megsemmisülnek, ahogy a téridő szövete is. A Világegyetem eljut egy olyan szingularitásba, ahol minden távolság végtelenül naggyá válik (szemben a Nagy Reccs elmélettel, amelyben minden anyag végtelenül koncentrálódik).[83] Jelen számítások szerint a w = -0,991, így ez a lehetőség valószínűleg nem fog bekövetkezni.[84]
  50 milliárd Ha a Föld és a Hold is fennmaradtak eddig, úgy tengelyforgásuk kötötté válik,[85] mely a Nap erejének köszönhetően azzal jár, hogy a Hold keringési pályája változik, a Föld pedig gyorsabban forog.[86]
  65 milliárd Ha mindkettő fennmaradt, akkor a Hold ekkorra fog a Földbe csapódni.[87]
  100 milliárd A világegyetem tágulása miatt a Lokális Galaxiscsoporton túli világegyetem láthatatlanná válik, azaz eddigre az ősrobbanás minden bizonyítéka eltűnik, ami lehetetlenné teszi a kozmológia kutatását.[88]
  150 milliárd A világegyetem kb. 1 kvadrillió fényév méretűre tágul. A hozzánk legközelebbi M81-es galaxiscsoport, amely most 11,4 millió fényévre van, addigra 100 milliárd fényév távolságra kerül. A GN-z11 nevű, mérések szerint ma a legtávolabbi galaxis (32 milliárd fényév) ekkorra 200 trillió fényévnyire lesz tőlünk. A kozmikus mikrohullámú sugárzás 0,3 K-re hűl, jelenlegi technológiával kimutathatatlanná válik.[89]
  450 milliárd A mediánpont, ameddigre a Lokális Galaxiscsoport – a kb. 47 galaxisból álló csoport, amelyhez a Tejútrendszer is tartozik –[90] új nagy galaxisba egyesül.[91]
  1012 (1 billió) A legkorábbi időpont, ameddigre véget ér a galaxisokban a csillagkeletkezés, mert elfogynak az ehhez szükséges gázfelhők. Az Univerzum tágulása lehetetlenné teszi a Nagy Bumm elmélet igazolását.[91]
  2×1012 (2 billió) A Lokális Szupergalaxis-csoporton kívüli galaxisok már semmilyen módon nem észlelhetőek, feltételezve, hogy a sötét energia miatt a világegyetem tágulása egyre gyorsabban zajlik.[92]
  1013 (10 billió) – 2×1013 (20 billió) A legtovább élő csillagok, az alacsony tömegű vörös törpék élettartama.[91] §IIA.
  3×1013 (30 billió) Becslések szerint ekkor a fehér törpe Nap és egy másik csillagmaradék megközelítik egymást a lokális űri szomszédságban. Ha két objektum egymás közelébe kerül, az megzavarhatja bolygóik pályáját és kitérítheti ezeket a bolygókat a csillag körüli pályájukból. A csillagokhoz közelebbi bolygókat nehezebb kitéríteni, mert az áthaladó objektumnak jobban meg kell közelítenie ehhez a bolygó csillagját.[91][93], §IIIF, Table I.
  1014 (100 billió) A legkésőbbi időpont, ameddigre a csillagkeletkezés megszűnik a galaxisokban.[91], §IID. Ez jelzi az átmenetelt a csillagos korszakból az elfajult korszakba;[94] mikor a csillagkeletkezés megszűnik és a legkevésbé masszív vörös törpék elfogyasztják az üzemanyagukat. Az egyedüli megmaradó csillagtömegű objektumok a csillagmaradványok (pl. fehér törpék, neutroncsillagok és fekete lyukak) maradnak. (A barna törpék is megmaradnak.)[91] §IIE.
  1015 (1 billiárd) Erre az időre becslések szerint a Naprendszer minden bolygóját már kitérítették pályájáról a találkozások más csillagokkal.[91], §IIIF, Table I.

Eddigre a Nap annyira lehűl, hogy hőmérséklete öt fokkal van abszolút nulla fok fölött.[95]

  1019 – 1020 Becslések szerint erre az időre a barna törpék és a csillagmaradványok kilökődnek a galaxisokból. Amikor két objektum közel kerül egymáshoz, a pályájuk energiát cserél, és a kisebb tömegű objektum általában energiát vesz fel a másiktól; több ilyen találkozás alatt fölvehet elég energiát ahhoz, hogy kilökődjön a galaxisból. Így a galaxisokból a legtöbb csillagmaradvány és barna törpe kilökődik.[91], §IIIA;[96]
  2×1036 A becslések szerint eddigre a megfigyelhető világegyetem minden nukleonja elbomlik, ha a proton felezési idejének a legkisebb becsült értékét vesszük (8,2 × 1033 év).[97][98]
  3×1043 A becslések szerint eddigre a megfigyelhető világegyetem minden nukleonja elbomlik, ha a proton felezési idejének a legmagasabb becsült értékét vesszük (1041 év),[91] feltételezve, hogy az ősrobbanás inflációs volt és hogy ugyanaz a folyamat okozza a protonbomlást, aminek köszönhetően a világegyetem létezésének korai szakaszában a barionok érvényesültek az antibarionokkal szemben.[98] Ha a protonok bomlanak, eddigre elkezdődött a fekete lyuk korszak, amelyben a fekete lyukak az egyetlen még létező égitestek.[91][94]
  1065 Feltételezve, hogy a protonok nem bomlanak, a becslések szerint erre az időre minden szilárd anyagnak – például a kőzeteknekkvantumalagút révén átcsoportosulnak az atomjai és molekulái. Ilyen időskálán minden anyag folyékony.[99]
  1,7×10106 A becslések szerint erre az időre bomlik fel egy 20 billió naptömeges szupermasszív fekete lyuk a Hawking-sugárzásnak köszönhetően.[100] Ez jelenti a feketelyuk-korszak végét. Ekkor, ha a protonok tényleg bomlanak, a világegyetem megkezdi a sötét korszakot, amelyben minden fizikai anyag szubatomi részecskékre bomlik, és fokozatosan halad végső energiaállapota felé.[91][94]
  101500 Feltételezve, hogy nincsen protonbomlás, erre az időre bomlik le minden anyag vas-56-ra.[99]
    A legkorábbi becsült időpont, ameddigre minden anyag összeesik fekete lyukká, ha nincs protonbomlás.[99] Ezen az időskálán azonnal bekövetkezik a feketelyuk-korszak és az átmenetel a sötét korszakba.
    A becsült idő, amikor a spontán entrópiacsökkenés nyomán létrejön a vákuumban egy Boltzmann-agy.[101]
    Caroll és Chen szerint erre az időre a véletlenszerű kvantumhullámzások létrehoznak egy új ősrobbanást.[102]
    A legtávolabbi becsült időpont, ameddigre minden anyag összeesik fekete lyukká, feltételezve, hogy nincs protonbomlás.[99]
    A legtávolabbi becsült időpont, ameddig a világegyetem eléri végső energiaállapotát.[101] Ezután a világegyetem abszolút nulla fokra hűl le.
    Egy izolált csillagtömegű fekete lyukat tartalmazó hipotetikus doboz kvantumállapota Poincaré ismétlődési idejének becsült mértéke.[103] Ez az idő olyan statisztikai modellt feltételez, ami függ a Poincaré-ismétlődéstől. Egyszerűbben úgy lehet elképzelni ezt az időt, hogy egy olyan modellben, amelyben a történelem folyamatosan ismétli önmagát a statisztikus mechanika tulajdonságainak köszönhetően, ez az az időhossz, ami után először lesz megint valamennyire hasonló a jelenlegi állapotához.$
    Egy, a világegyetem ma látható részével megegyező tömegű fekete lyukat tartalmazó hipotetikus doboz kvantumállapota Poincaré-ismétlődésének becsült ideje.[103]$
    Egy, a teljes világegyetem becsült tömegével megegyező tömegű fekete lyukat tartalmazó hipotetikus doboz kvantumállapota Poincaré-ismétlődésének becsült ideje (feltételezve Linde káoszos inflációmodelljét olyan inflatonnal, amelynek tömege 10−6 Planck-tömeg.[103]$) Ez egyet jelent a világegyetem összes anyaga, a tér és az idő végével.

Csillagászati események szerkesztés

Itt előre látható, nagyon ritka csillagászati események vannak felsorolva, melyek a Földről nézve lesznek láthatóak i. sz. 10 000 után. Ahol pontosan ismert az esemény bekövetkeztének ideje, a dátum is szerepel.

Ennyi év múlva/Dátum Esemény
1 100 A Föld tengelyének a precessziója miatt a Gamma Cephei lesz a Sarkcsillag.
~8 000 A Föld tengelyének a precessziója miatt a Deneb lesz a Sarkcsillag.[104]
10 000 A Föld tengelyferdesége eléri a 22,5º-ot.[105]
A Gergely-naptár kb. 10 nappal tér el a Nap helyzetétől az égboltozaton.[106]
11 700 A Föld tengelyes precessziója miatt a Vega lesz a Sarkcsillag.[107]
27 000 A Föld pályájának az excentricitása eléri a minimumot, a 0,00236-et (most 0,01671).[108]
~230 millió Ez időn túl a bolygóknak pályáit lehetetlen előrejelezni.[109]$
600 millió Az árapálygyorsulás olyan messzire mozdítja a Holdat a Földtől, hogy nem lesz több teljes napfogyatkozás.[110]$
3 milliárd A mediánpont, amikorra az árapálykölcsönhatás a Holddal lehetetlenné teszi, hogy a Föld tengelyferdesége kiszámítható legyen.[111]

Űreszközök és űrkutatás szerkesztés

Jelenleg öt űrszonda (Voyager–1 és –2, Pioneer–10 és –11 és a New Horizons) halad olyan pályán, ami kiviszi őket a Naprendszerből a csillagközi térbe. A nem túl valószínű ütközés lehetőségét leszámítva korlátlan ideig működhetnek.[112]

Év múlva Esemény
10 000 A Pioneer–10 3,8 fényévre megközelíti Barnard-csillagot.[112]
25 000 Az arecibói üzenet – egy 1974. november 16-án elküldött rádióüzenet – eléri célját, a Messier 13 gömbhalmazt.[113] Ez az egyetlen csillagközi rádióüzenet, amelyet a galaxis ilyen messzi részére küldtek.
40 000 A Voyager–1 1,6 fényévre megközelíti a Gliese 445-öt, a Zsiráf csillagkép egy csillagát.[114]
50 000 A KEO űrbeli időkapszula – ha kilövik – ekkor esik vissza a Föld atmoszférájába.[115]
296 000 A Voyager–2 4,3 fényévre megközelíti a Szíriuszt, a legfényesebb csillagot az esti égboltozaton.[114]
300 000 A Pioneer–10 kevesebb mint 3 fényévre megközelíti a Ross 248-at.[116]
2 millió A Pioneer–10 megközelíti az Aldebarant.[117]
4 millió A Pioneer–11 megközelíti az egyik csillagot a Sas csillagképben.[117]

Technológia és kultúra szerkesztés

Hány év múlva vagy dátum[a] Esemény
I. sz. 3183 Az 1993-ban elkezdett Wemdingben található Időpiramis műalkotás befejezésének tervezett időpontja.[118]
2 000 év Az Arctic World Archive, nyílt forráskódú kódokat tartalmazó adatmegőrzési létesítmény maximum élettartama, ha megfelelő állapotban tartják az itt tárolt adatokat.[119]
I. sz. 6939 Az 1939-ben és 1964-ben elásott Westinghouse időkapszulák kinyitásának tervezett időpontja.[120]
I. sz. 6970 Az utolsó, 1970-ben az Oszaka kastély közelében elásott Expo ’70 időkapszulát is kinyitják.[121][122]
I. sz. 8113. május 28. A civilizáció kriptája, az Oglethorpe Egyetem alagsorában található időkapszulának tervezett kinyitási ideje. A második világháború előtt zárták le.[123]
10 000 év Becsült élettartalma a Long Now Alapítvány számos folyamatban levő projektjének, köztük a következőknek: 10 000 éves óra, a Rosetta projekt, és a Hosszú fogadások projekt.[124]
10 000 év A Spitzbergák Nemzetközi Magbunker tervezett élettartamának vége.[125]
I. sz. 30828. szeptember 14. A 64 bites NTFS-alapú Windows operációs rendszer maximum rendszerideje.[126]
I. sz. 275760. szeptember 13. A JavaScript programozási nyelv maximum rendszerideje.[127]
1 millió év A Memory of Mankind projekt tervezett élettartamának vége.[128]
1 millió év Karbantartás nélkül a Gízai nagy piramis felismerhetetlen lesz.[129]
1 millió év Neil Armstrong „egy kis lépés” lábnyoma a Nyugalom bázison erózió következtében eltűnik, a tizenkét Apollo-űrhajóséval együtt, akik jártak a Holdon.[130]
7,2 millió év Karbantartás nélkül a Rushmore-hegy felismerhetetlen lesz.[129]
100 millió év A jövő archeológusai fel fogják tudni ismerni a fosszilizált maradványait a tengerparti nagyvárosoknak, főként a föld alatti infrastruktúrán keresztül.[131]
I. sz. 292278994. augusztus 17. Túlcsordulás a Java-programok rendszeridejében.[132]
292277026596.

(292 milliárd)

Túlcsordulás a 64 bites Unix-rendszerek rendszeridejében.[133]
3×1019 – 3×1021 A Superman memóriakristály (5D-s adattárolás) tervezett élettartama, ha 30 °C-on van tartva.[134]

Atomenergia szerkesztés

  Hány év múlva Esemény
  10 000 A Waste Isolation Pilot Plant, amely atomfegyver-hulladékot tárol, eddig lesz védett. A látogatókat több nyelven (a hat ENSZ-nyelv és navajo) és képekkel is távolmaradásra bíztatja.[135]
  24 000 A csernobili 30 km-es zóna, 2600 km2-es ukrán és fehérorosz terület, amely a csernobili atomerőmű-baleset után elhagyatott maradt, visszatér a baleset előtti sugárzási szintre.[136]
  24 110 A plutónium-239 felezési ideje.[137]
  30 000 2009-es globális energiafogyasztás alapján a tenyésztőreaktorok ellátás-élettartama, jelenleg ismert forrásokat használva.[138]
  60 000 2009-es globális energiafogyasztás alapján a könnyűvizes reaktorok ellátás-élettartama, ha a tengervízből az összes uránt ki lehet nyerni.[138]
  211 000 A technetium-99 felezési ideje.[137][139]
  250 000 Az időpont, ami után a Waste Isolation Pilot Plantben tárolt plutónium már nem lesz halálos emberekre nézve.[140]
  15,7 millió A jód-129 felezési ideje.[137][141]
  60 millió 1995-ös globális energiafogyasztás alapján a fúziósenergia-ellátás élettartama, ha a tengervízből az összes lítiumot ki lehet termelni.[142]
  704 millió Az urán-235 felezési ideje.[137]
  4,47 milliárd Az urán-238 felezési ideje.[137]
  5 milliárd 1983-as globális energiafogyasztás alapján a tenyésztőreaktorok ellátás-élettartama, ha a tengervízből az összes uránt ki lehet nyerni.[143]
  14 milliárd A tórium-232 felezési ideje.[137]
  150 milliárd 1995-ös globális energiafogyasztás alapján a fúziósenergia-ellátás élettartama, ha a tengervízből az összes deutériumot ki lehet termelni.[142]
  2×1019 (20 kvintillió) A bizmut-209 felezési ideje.[137]
  2.2×1024 (2.2 kvadrillió) A tellúr-128, a leghosszabb felezési idejű instabil nuklid felezési ideje.[137]

Vizualizálva szerkesztés

ÚjraionizálásSötét időszakFoton korszakLepton korszakHadron korszakKvark korszakElektrogyenge korszakA nagy egyesülés korszakaA csillagbőség korszakaAz eredet korszakAz univerzum hőhalálaŐsrobbanásPlanck-korszak

Megjegyzések szerkesztés

  1. a b Ha a feltüntetett időpont dátum, akkor fel van előtte tüntetve a I. sz. jelzés.
  2. a b c d e f g h Ez az időpont azon dátumot jelenti, mikorra ez esemény valószínűleg megtörténik. Napjainktól számítva bármikor megtörténhet.
  3. ± 0,05 év
  4. Ez az időpont a legkorábbi dátum, mikor ez az esemény megtörténik.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Nave, C.R.: Second Law of Thermodynamics. Georgia State Egyetem. (Hozzáférés: 2011. december 3.)
  2. Adams, Fred C., Gregory Laughlin. A dying universe: the long-term fate and evolution of astrophysical objects, 337-372.. o. [1997] 
  3. Will the Universe expand Forever. NASA, 2011. (Hozzáférés: 2011. október 3.)
  4. Solex 10 estimate for Next Perihelion of C/1995 O1 (Hale-Bopp). [2012. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  5. Jön a végzetes jégolvadás (hu-HU nyelven). 24.hu, 2014. május 5. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
  6. Hockey, T.; Trimble, V. (2010). „Public reaction to a V = −12.5 supernova” (130), 167. o, Kiadó: The Observatory.  
  7. Carter, Brandon (2024. december 20.). „The anthropic principle and its implications for biological evolution”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London A310 (1512), 347–363. o. DOI:10.1098/rsta.1983.0096.  
  8. (2021. március 25.) „Bad Astronomy” (angol nyelven). Wikipedia.  
  9. Mowat, Laura: Africa’s desert to become lush green tropics as monsoons MOVE to Sahara, scientists say (angol nyelven). Express.co.uk, 2017. július 14. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  10. (2017. november 30.) „‘Super-eruption’ timing gets an update — and not in humanity’s favour” (angol nyelven). Nature 552 (7683), 8–8. o. DOI:10.1038/d41586-017-07777-6.  
  11. Schorghofer, Norbert (2008. szeptember 23.). „Temperature response of Mars to Milankovitch cycles” (angol nyelven). Geophysical Research Letters 35 (18), L18201. o. DOI:10.1029/2008GL034954. ISSN 0094-8276.  
  12. a b Matthews, R. A. J. (1994. február 24.). „The Close Approach of Stars in the Solar Neighborhood”. The Royal Astronomical Society Quarterly Journal 35 (1), 1. o.  
  13. Berger A, Loutre MF (2002). „Climate: An exceptionally long interglacial ahead?”. Science 297 (5585), 1287–8. o. DOI:10.1126/science.1076120. PMID 12193773.  
  14. Niagara Falls Geology Facts & Figures. Niagara Parkok. [2011. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 29.)
  15. a b c Finkleman, David, John (2011. február 24.). „The Future of Time: UTC and the Leap Second”. American Scientist 99 (4), 312. o. DOI:10.1511/2011.91.312. ISSN 0003-0996.  
  16. Berger, A. (2002. augusztus 23.). „An Exceptionally Long Interglacial Ahead?” (angol nyelven). Science 297 (5585), 1287–1288. o. DOI:10.1126/science.1076120. ISSN 0036-8075.  
  17. Human-made climate change suppresses the next ice age — Potsdam Institute for Climate Impact Research. www.pik-potsdam.de. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  18. Niagara Falls Geology Facts & Figures | Niagara Parks, Canada. web.archive.org, 2011. július 19. [2011. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  19. Canada, Government of Canada National Research Council: Home - National Research Council Canada. nrc.canada.ca, 2019. április 1. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  20. The Hubble Space Telescope (HST). NASA. [2001. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  21. Randall J. Schaetzl – Sharon Anderson: Soils : genesis and geomorphology. Library Genesis. 2005. ISBN 978-0-521-81201-6 Hozzáférés: 2022. június 22.  
  22. David Archer: The long thaw : how humans are changing the next 100,000 years of Earth's climate. 2009. ISBN 978-0-691-13654-7 Hozzáférés: 2022. június 22.  
  23. Frequently Asked Questions. Hawai'i Volcanoes National Park. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  24. WR 104: Technical Questions. www.physics.usyd.edu.au. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  25. Bostrom, Nick (2002. March). „Existential Risks: Analyzing Human Extinction Scenarios and Related Hazards”. Journal of Evolution and Technology 9.  
  26. Badlands National Park – Nature & Science – Geologic Formations. [2015. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  27. John D. Landstreet: Physical Processes in the Solar System: An Introduction to the Physics of Asteroids, Comets, Moons and Planets. 2003. ISBN 978-0-9732051-0-7 Hozzáférés: 2022. június 22.  
  28. Sharpest views of Betelgeuse reveal how supergiant stars lose mass. Press Releases. European Southern Observatory, 2009. July 29,. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
  29. Nemiroff, Robert (MTU) & Bonnell, Jerry (USRA) (2009. augusztus 5.). „Betelgeuse Resolved”. Today's Astronomy Picture of the Day. (Hozzáférés: 2010. november 17.)  
  30. Monday, Alison Klesman | Published:: Uranus is a dangerous place for its moons (angol nyelven). Astronomy.com. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  31. Bobylev, Vadim V. (2010. March). „Searching for Stars Closely Encountering with the Solar System”. Astronomy Letters 36 (3), 220–226. o. DOI:10.1134/S1063773710030060.  
  32. Global Warming - Natalie Goldstein - Google Libri. web.archive.org, 2020. november 7. [2020. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  33. Gr, Mailing Address: PO Box 129; AZ 86023 Phone: 928-638-7888 Contact: Geology - Grand Canyon National Park (U.S. National Park Service) (angol nyelven). www.nps.gov. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  34. Haddok, Eitan: Birth of an Ocean: The Evolution of Ethiopia's Afar Depression. Scientific American, 2009. [2013. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 27.)
  35. Kirchner, James W. (2000. március 1.). „Delayed biological recovery from extinctions throughout the fossil record” (angol nyelven). Nature 404 (6774), 177–180. o. DOI:10.1038/35004564. ISSN 0028-0836.  
  36. a b Edward O. Wilson: The Diversity of Life. 2001–04–26. ISBN 978-0-14-193173-9 Hozzáférés: 2022. június 22.  
  37. a b c More Info. www.scotese.com. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  38. Tom Garrison: Essentials of oceanography. Robert Ellis–National Geographic Learning. Eighth edition. 2018. ISBN 978-1-337-09864-9 Hozzáférés: 2022. június 22.  
  39. Sharma, B. K. (2008). „Theoretical Formulation of the Phobos, moon of Mars, rate of altitudinal loss”. eprint arXiv:0805.1454.  
  40. Garrison, Tom. Essentials of Oceanography, 5, Brooks/Cole, 62. o. (2009) 
  41. Continents in Collision: Pangea Ultima. NASA, 2000. [2012. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
  42. D. Pimentel: Biofuels, Solar and Wind as Renewable Energy Systems: Benefits and Risks. 2008–08–04. ISBN 978-1-4020-8653-3 Hozzáférés: 2022. június 22.  
  43. Dethier, David P., Paul R. (2014. február 1.). „Basins and bedrock: Spatial variation in 10Be erosion rates and increasing relief in the southern Rocky Mountains, USA” (angol nyelven). Geology 42 (2), 167–170. o. DOI:10.1130/G34922.1. ISSN 1943-2682.  
  44. Perlman, David: Kiss that Hawaiian timeshare goodbye / Islands will sink in 80 million years (amerikai angol nyelven). SFGATE, 2006. október 14. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  45. Nelson, Prof. Stephen A.: Meteorites, Impacts, and Mass Extinction. Tulane Egyetem. (Hozzáférés: 2011. január 13.)
  46. Kenneth R. Lang: The Cambridge guide to the solar system. Internet Archive. 2003. ISBN 978-0-521-81306-8 Hozzáférés: 2022. június 22.  
  47. a b c d Schröder, K.-P. (2008. május 1.). „Distant future of the Sun and Earth revisited” (angol nyelven). Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1), 155–163. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2008.13022.x.  
  48. Hayes, Wayne B. (2007. október 1.). „Is the outer Solar System chaotic?” (angol nyelven). Nature Physics 3 (10), 689–691. o. DOI:10.1038/nphys728. ISSN 1745-2473.  
  49. Leong, Stacy: Period of the Sun's Orbit around the Galaxy (Cosmic Year). The Physics Factbook, 2002. (Hozzáférés: 2007. április 2.)
  50. Scotese, Christopher R.: Pangea Ultima will form 250 million years in the Future. Paleomap Project. (Hozzáférés: 2006. március 13.)
  51. a b c Williams, Caroline; Nield, Ted. „Pangaea, the comeback”, NewScientist, 2007. október 20.. [2008. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 28.) 
  52. Past glacial environments : sediments, forms, and techniques. John Menzies. 1996. ISBN 0-7506-2352-7 Hozzáférés: 2022. június 22.  
  53. a b c Applied climatology : principles and practice. Russell D. Thompson–A. H. Perry. 1997. ISBN 0-415-14100-1 Hozzáférés: 2022. június 22.  
  54. Strom, Robert G., Douglas D. (1994. február 24.). „The global resurfacing of Venus” (angol nyelven). Journal of Geophysical Research 99 (E5), 10899. o. DOI:10.1029/94JE00388. ISSN 0148-0227.  
  55. Minard, Anne: Gamma-Ray Burst Caused Mass Extinction?, 2009. [2015. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  56. NASA - Sun-Earth Day - Eclipse - Facts. sunearthday.nasa.gov. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  57. a b Heath, Martin J.; Doyle, Laurance R. (2009). "Circumstellar Habitable Zones to Ecodynamic Domains: A Preliminary Review and Suggested Future Directions".
  58. Franck, S., W. (2005. november 7.). „Causes and timing of future biosphere extinction”. DOI:10.5194/bgd-2-1665-2005.  
  59. Bounama, C., W. (2001. december 31.). „The fate of Earth’s ocean” (angol nyelven). Hydrology and Earth System Sciences 5 (4), 569–576. o. DOI:10.5194/hess-5-569-2001. ISSN 1607-7938.  
  60. Schröder, K.-P. & Connon Smith, Robert (May 1, 2008), "Distant future of the Sun and Earth revisited", Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1): 155–163, DOI 10.1111/j.1365-2966.2008.13022.x
  61. Franck, S., W. (2005. november 7.). „Causes and timing of future biosphere extinction”. DOI:10.5194/bgd-2-1665-2005..  
  62. Jeffrey Stuart Kargel. Mars: A Warmer, Wetter Planet. Springer, 509. o. (2004). ISBN 1-85233-568-8. Hozzáférés ideje: 2007. október 29. 
  63. Franck, S., W. (2005. november 7.). „Causes and timing of future biosphere extinction”. DOI:10.5194/bgd-2-1665-2005.  
  64. a b c O'Malley-James, Jack T., John A. (2013. április 1.). „Swansong biospheres: refuges for life and novel microbial biospheres on terrestrial planets near the end of their habitable lifetimes” (angol nyelven). International Journal of Astrobiology 12 (2), 99–112. o. DOI:10.1017/S147355041200047X. ISSN 1473-5504.  
  65. Global catastrophic risks. Nick Bostrom–Milan M. Ćirković. 2008. ISBN 978-0-19-857050-9 Hozzáférés: 2022. szeptember 28.  
  66. Waszek, Lauren; Irving, Jessica & Deuss, Arwen (February 20, 2011), "Reconciling the Hemispherical Structure of Earth’s Inner Core With its Super-Rotation", Nature Geoscience 4: 264–267, DOI doi:10.1038/ngeo1083
  67. Structure of the Earth. NASA. [2013. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 20.)
  68. Global catastrophic risks. Nick Bostrom–Milan M. Ćirković. 2008. ISBN 978-0-19-857050-9 Hozzáférés: 2022. június 22.  
  69. Study: Earth May Collide With Another Planet | Fox News. web.archive.org, 2012. november 4. [2012. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  70. Hecht, Jeff. „Science: Fiery future for planet Earth”, New Scientist, 1994. április 2., 14. oldal (Hozzáférés ideje: 2007. október 29.) 
  71. Chyba, C. F.; Jankowski, D. G.; Nicholson, P. D. (1989). „Tidal evolution in the Neptune-Triton system”. Astronomy & Astrophysics 219, 23. o.  
  72. a b c J. S. Kargel: Mars : a warmer, wetter planet. 2004. ISBN 1-85233-568-8 Hozzáférés: 2022. szeptember 28.  
  73. a b Cox, T. J. (2008. május 1.). „The collision between the Milky Way and Andromeda” (angol nyelven). Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1), 461–474. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2008.13048.x.  
  74. Cain, Fraser: When Our Galaxy Smashes Into Andromeda, What Happens to the Sun? (amerikai angol nyelven). Universe Today, 2007. május 10. (Hozzáférés: 2022. szeptember 28.)
  75. Garner, Rob: NASA's Hubble Shows Milky Way is Destined for Head-On Collision (angol nyelven). NASA, 2021. március 15. (Hozzáférés: 2022. szeptember 28.)
  76. Dowd, Maureen. „Opinion | Andromeda Is Coming!”, The New York Times, 2012. május 30. (Hozzáférés ideje: 2022. szeptember 28.) (amerikai angol nyelvű) 
  77. The End Of The Sun. faculty.wcas.northwestern.edu. (Hozzáférés: 2022. szeptember 28.)
  78. published, David Powell: Earth's Moon Destined to Disintegrate (angol nyelven). Space.com, 2007. január 22. (Hozzáférés: 2022. szeptember 28.)
  79. Lorenz, Ralph D., Christopher P. (1997. november 15.). „Titan under a red giant sun: A new kind of “habitable” moon” (angol nyelven). Geophysical Research Letters 24 (22), 2905–2908. o. DOI:10.1029/97GL52843.  
  80. Planetary Nebulae and the Future of the Solar System. web.archive.org. [2008. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. szeptember 28.)
  81. Kalirai, Jasonjot S., Daniel D. (2008. március 20.). „The Initial‐Final Mass Relation: Direct Constraints at the Low‐Mass End” (angol nyelven). The Astrophysical Journal 676 (1), 594–609. o. DOI:10.1086/527028. ISSN 0004-637X.  
  82. Universe may end in a Big Rip. CERN Courier, 2003. (Hozzáférés: 2011. július 22.)
  83. Caldwell, Robert R., Nevin N. (2003. augusztus 13.). „Phantom Energy: Dark Energy with w < − 1 Causes a Cosmic Doomsday” (angol nyelven). Physical Review Letters 91 (7), 071301. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.91.071301. ISSN 0031-9007.  
  84. Vikhlinin, A., R. A. (2009. február 20.). „CHANDRA CLUSTER COSMOLOGY PROJECT III: COSMOLOGICAL PARAMETER CONSTRAINTS”. The Astrophysical Journal 692 (2), 1060–1074. o. DOI:10.1088/0004-637X/692/2/1060. ISSN 0004-637X.  
  85. Carl D. Murray: Solar system dynamics. S. F. Dermott. 1999. ISBN 0-521-57295-9 Hozzáférés: 2022. szeptember 28.  
  86. Origin of the earth and moon. R. M. Canup–K. Righter. 2000. ISBN 0-8165-2073-9 Hozzáférés: 2022. szeptember 28.  
  87. Dorminey, Bruce: Earth And Moon May Be On Long-Term Collision Course (angol nyelven). Forbes. (Hozzáférés: 2022. szeptember 28.)
  88. Minkel, J.R.: A.D. 100 Billion: Big Bang Goes Bye-Bye. Scientific American, 2007. [2012. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 2.)
  89. Marcus Chown: Afterglow of creation : from the fireball to the discovery of cosmic ripples. 1996. ISBN 0-935702-40-7 Hozzáférés: 2022. szeptember 28.  
  90. The Local Group of Galaxies. University of Arizona. Students for the Exploration and Development of Space. [1996. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
  91. a b c d e f g h i j k o
  92. Krauss, Lawrence M., Starkman, Glenn D. (2000. március 1.). „Life, the Universe, and Nothing: Life and Death in an Ever-expanding Universe”. Astrophysical Journal 531, 22–30. o. DOI:10.1086/308434.  
  93. Tayler, Roger John. Galaxies, structure and evolution, 2, Cambridge University Press, 92. o. (1993). ISBN 0521367107 
  94. a b c Adams, Fred and Laughlin, Greg. The Five Ages of the Universe. New York: The Free Press (1999). ISBN 0-684-85422-8 
  95. John D. Barrow and Frank J. Tipler. The Anthropic Cosmological Principle, foreword by John A. Wheeler, Oxford: Oxford University Press. LC 87-28148 (1988. május 19.). ISBN 9780192821478. Hozzáférés ideje: 2009. december 31. 
  96. Adams, Fred and Laughlin, Greg. The Five Ages of the Universe. New York: The Free Press, 85–87. o. (1999) 
  97. Nishino, H. et al. (Super-K Collaboration) (2009). „Search for Proton Decay via   and   in a Large Water Cherenkov Detector”. Physical Review Letters 102 (14), 141801. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.102.141801.  
  98. a b Around 264 half-lives. For the worked computation with a different value of the half-life, see Solution, exercise 17, One Universe: At Home in the Cosmos, Tyson, Neil de Grasse; Tsun-Chu Liu, Charles; Irion, Robert; Washington, D.C.: Joseph Henry Press, 2000. ISBN 0-309-06488-0.
  99. a b c d Dyson, Freeman J. (1979). „Time Without End: Physics and Biology in an Open Universe”. Reviews of Modern Physics 51 (3), 447. o. [2008. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1103/RevModPhys.51.447. (Hozzáférés: 2008. július 5.)  
  100. Page, Don N. (1976), "Particle Emission Rates From a Black Hole: Massless Particles From an Uncharged, Nonrotating Hole", Physical Review D (13): 198–206, DOI 10.1103/PhysRevD.13.198..
  101. a b Linde, Andrei. (2007). „Sinks in the landscape, Boltzmann brains and the cosmological constant problem”. Journal of Cosmology and Astroparticle Physics 2007 (01), 022. o. DOI:10.1088/1475-7516/2007/01/022. (Hozzáférés: 2009. június 26.)  
  102. Vaas. Rüdiger.szerk.: Vladimir Burdyuzha: Dark Energy and Life’s Ultimate Future, The Future of Life and the Future of our Civilization. Springer, 231–247. o. (2006) 
  103. a b c Page, Don N..szerk.: Fulling, S.A.: Information Loss in Black Holes and/or Conscious Beings?, Heat Kernel Techniques and Quantum Gravity, Discourses in Mathematics and its Applications. Texas A&M University, 461. o.. [1] (1995). ISBN 0963072838 
  104. Daneb. University of Illinois, 2009. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  105. Glaciers. University of Wisconsin, 1999. [2011. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  106. Borkowski, K.M., (1991) "The tropical calendar and solar year", J. Royal Astronomical Soc. of Canada 85(3) pp. 121–130.
  107. published, Elizabeth Howell: Vega: The North Star of the Past and the Future (angol nyelven). Space.com, 2018. november 9. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  108. Laskar, J., et al., "Orbital, precessional, and insolation quantities for the Earth from −20 Myr to +10 Myr", Astronomy and Astrophysics 270 (1993) 522–533. Data for 0 to +10 Myr every 1000 years aince J2000 from Astronomical solutions for Earth paleoclimates by Laskar, et al.
  109. Hayes, Wayne B. (2007). „Is the outer Solar System chaotic?”. Nature Physics 3 (10), 689–691. o. DOI:10.1038/nphys728.  
  110. Questions Frequently Asked by the Public About Eclipses. NASA. (Hozzáférés: 2010. március 7.)
  111. Neron de Surgey, O. and Laskar, J. (1996). „On the long term evolution of the spin of the Earth”. Astronomie et Systemes Dynamiques, Bureau des longitudes. (Hozzáférés: 2011. október 11.)  
  112. a b Hurtling Through the Void. Time (magazin), 1983. [2011. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  113. Cornell News: "It's the 25th anniversary of Earth's first (and only) attempt to phone E.T." Nov. 12, 1999. (Hozzáférés: 2008. március 29.)
  114. a b Voyager: The Interstellar Mission. NASA. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  115. Keo's technical feasibility. [2011. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 14.)
  116. Pioneer 10: The First 7 Billion Miles. NASA. [2011. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  117. a b The Pioneer Missions. NASA. [2011. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  118. zeitpyramide.de. www.zeitpyramide.de. [2011. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  119. Linder, Courtney: Microsoft is Storing Source Code in an Arctic Cave (amerikai angol nyelven). Popular Mechanics, 2019. november 15. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  120. The Book of Record of the Time Capsule of Cupaloy. New York City: Westinghouse Electric and Manufacturing Company, 6. o. [1938] 
  121. Time Capsule Expo '70 | History | About Panasonic | Panasonic Global. panasonic.net. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  122. Capsule - Monthly News - Archives - Kids Web Japan - Web Japan. web-japan.org. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  123. History. Crypt of Civilization. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  124. The Long Now Foundation. The Long Now Foundation, 2011. (Hozzáférés: 2011. szeptember 21.)
  125. A Visit To The Doomsday Vault (amerikai angol nyelven). www.cbsnews.com. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  126. Focus, Forensic: Interpretation of NTFS Timestamps (amerikai angol nyelven). Forensic Focus, 2013. április 6. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  127. Date - JavaScript | MDN (amerikai angol nyelven). developer.mozilla.org. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  128. Home (amerikai angol nyelven). Memory of Mankind. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  129. a b Alan Weisman: The world without us. 2007. ISBN 978-0-312-34729-1 Hozzáférés: 2022. június 21.  
  130. Collins:MSFC, Debbie: NASA - Apollo 11 -- First Footprint on the Moon (angol nyelven). www.nasa.gov. [2022. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 21.)
  131. Zalasiewicz, Jan (2008. szeptember 25.). „The Earth After Us: What legacy will humans leave in the rocks?”. Oxford University Press.  
  132. java - When will System.currentTimeMillis() overflow? (angol nyelven). Stack Overflow. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  133. Date/Time Conversion Contract Language. Office of Information Technology Services, 2019. május 19. [2021. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 21.)
  134. Zhang, Jingyu, Martynas (2014. január 23.). „Seemingly Unlimited Lifetime Data Storage in Nanostructured Glass” (angol nyelven). Physical Review Letters 112 (3), 033901. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.112.033901. ISSN 0031-9007.  
  135. Permanent Markers Implementation Plan. United States Department of Energy, 2004. augusztus 30. [2006. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva].
  136. Time: Disasters that Shook the World. New York City: Time Home Entertainment (2012). ISBN 978-1-60320-247-3 
  137. a b c d e f g h Audi, G., Meng (2017. március 1.). „The NUBASE2016 evaluation of nuclear properties”. Chinese Physics C 41 (3), 030001. o. DOI:10.1088/1674-1137/41/3/030001. ISSN 1674-1137.  
  138. a b Fetter, Steve. „How long will the world's uranium supplies last?”, 2009. március 1.. [2021. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. május 22.) 
  139. Rimshaw, S. J..szerk.: Hampel, C. A.: The Encyclopedia of the Chemical Elements. New York: Reinhold Book Corporation, 689–693. o. (1968) 
  140. Biello, David: Spent Nuclear Fuel: A Trash Heap Deadly for 250,000 Years or a Renewable Energy Source?. Scientific American, 2009. január 28. [2021. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 5.)
  141. Nuclear Choices for the Twenty-First Century: A Citizen's Guide (angol nyelven). MIT Press, 81. o. (2021). ISBN 978-0-262-36201-6 
  142. a b Ongena, J (2004). „Energy for future centuries – Will fusion be an inexhaustible, safe and clean energy source?”. Fusion Science and Technology 45 (2T), 3–14. o. [2016. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.13182/FST04-A464. (Hozzáférés: 2022. június 21.)  
  143. Cohen, Bernard L. (1983. január 1.). „Breeder reactors: A renewable energy source” (angol nyelven). American Journal of Physics 51 (1), 75–76. o. DOI:10.1119/1.13440. ISSN 0002-9505.  

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés