Főmenü megnyitása

Aba Amadé

magyar országbíró, nádor

Aba Amadé (Omode, 1240? – Kassa, 1311. szeptember 5.?) – tulajdonképpen Aba nembeli Amadé – magyar országbíró, nádor. Az Aba nemzetség Amadé-ágából származó Dávid ispán fia, Finta nádor öccse.

Aba Amadé
Pečať palatína Omodeja.jpg
A Magyar Királyság nádora
Hivatali idő
1301 1310
Előd Kőszegi Iván
Utód Borsa Kopasz

Született 1240
Elhunyt1311. szeptember 5. (70-71 évesen)
Kassa

Foglalkozás katona
Vallás római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Aba Amadé témájú médiaállományokat.
Kiskirályok uralmi területei Magyarországon a 14. század elején

ÉleteSzerkesztés

Az Árpád-korbanSzerkesztés

A 13. század végén, a 14. század elején az ország egyik legnagyobb hatalmú főura, aki Magyarország északkeleti részét uralta. Először az 1278-as második morvamezei csatában tűnt ki az akkori király, IV. László oldalán. 1280-tól évekig harcolt a kunok ellen; 1285-ben sikeresen vette fel a harcot az Abaúj vármegyébe betört tatárokkal. Szolgálatai fejében 1288-ban megkapta Ung vármegyét. 12831285 között országbíró, 12851301 között hét ízben nádor:

  • 1288–1289,
  • 1290–1291,
  • 1293,
  • 1295–1296,
  • 1297–1298,
  • 1299–1301,
  • 1301–1310 (többedmagával).[1]

1298-ban szövetségre lépett III. Andrással. Az utolsó Árpád-házi királyt haláláig, 1301-ig támogatta, ő maradt a király egyik leghűségesebb alattvalója, a végsőkig kitartott.

Tartományurasága I. Károly idejénSzerkesztés

Miután III. András meghalt, öröklött és szerzett birtokai alapján független tartományuraságot alakított ki Abaúj, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg és Szepes vármegyékben, de befolyása érezhető volt Borsod, Gömör és Szabolcs egy részén is. Megyéit az általa „ispán” címmel felruházott alispánok irányították, és egyúttal gyakran valamely várának várnagyai is voltak. Székhelyét Göncön rendezte be, ahol saját udvart tartott és királyi felségjogokat bitorolt el. Tartománya bíróságának Vizsoly volt a székhelye.[2]

Eleinte egyik trónkövetelőt sem támogatta, és közben az ország egyik legbefolyásosabb ura lett. 1304-ben Károly Róbert hívéül állt, és Pozsonyban 1304. augusztus 24-én szövetséget kötött Károly Róberttel és III. Rudolf stájer herceggel III. Vencel cseh király ellen.[3] A kezdeti időszakban, amikor a király még fiatal és gyenge volt, többször is ő látta vendégül erősségeiben, adott neki védelmet.[4]

1304-ben segítséget nyújtott Lokietek Ulászlónak a lengyel trón megszerzéséért folytatott küzdelmében. [5]

1307-ben mint nádor részt vett a rákosi országgyűlésen, ahol Károly Róbertet elismerték királynak. Ugyanígy részese volt 1308-ban a királyválasztásnak és 1309-ben a koronázásnak. 1310-ben ő tárgyalt Szegeden Kán László erdélyi vajdával a Szent Korona visszaadásáról.

Kassa városával támadt összeütközése során 1311-ben a kassai szászok ölték meg tisztázatlan körülmények között, a kísérete és a polgárok között kirobbant dulakodásban. Halála után fiai özvegye és fiai bepanaszolták a kassaiakat az akkor éppen Csák Mátéval hadakozó uralkodónál, Károly Róbert képviselői azonban nemcsak hogy az Abák elln döntöttek, de olyan megállapodást kényszerítettek rájuk, amelyben gyakorlatilag le kellett mondaniuk tartományúri kiváltságaikról. Ezért Amadé örökségének átvétele után gyorsan szembefordultak Károly Róberttel. Ellene Csák Mátéval, a Felvidék urával szövetkeztek, ám a rozgonyi csatában (1312) vereséget szenvedtek.

Hat fiú és egy lány apja volt. Katalin lányát Boldog Csák Móric vette feleségül.

Az Amadé-fiakSzerkesztés

Amadé fiai és özvegye 1311 októberében tárgyalásokat kezdtek, és egyezséget kötöttek a királlyal, miszerint visszaadják a királynak Újvár és Zemplén vármegyét, valamint a jogtalanul elfoglalt királyi birtokokat. Az önkényesen kivetett vámokat megszüntetik, és nem vetnek ki újabbakat sem. Nem építenek várakat királyi engedély nélkül, a nemeseket pedig nem kényszerítik saját bíróságuk elé, viszont hagyják működni a királyi bíróságokat. Az egyezség a király részéről a tartományuraság felszámolását célozta, ezt nyilván csak kényszerből fogadták el, mert hamarosan, 1312 elején Sárospatak feldúlásával kifejezésre is juttatták, hogy érvénytelennek tekintik azt. [6]

Végül a rozgonyi csatában ütköztek meg a királlyal, és vereséget szenvedtek. Ezután meghódoltak a királynak, és 1317-ben a debreceni csatában a király oldalán harcoltak seregvezérként a Borsák ellen. Ez év végén azonban újra fellázadtak, és ekkor végleg elbuktak. Teljes vagyonukat elkobozták, ők maguk pedig Lengyelországba menekültek. [7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 10. o. ISBN 963-05-6612-5  
  2. Zsoldos 2012 História 4. o.
  3. Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 10. o. ISBN 963-05-6612-5  
  4. Kristó Gyula: A rozgonyi csata. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. ISBN 963 05 1461 3
  5. Bertényi Anjouk
  6. Zsoldos 2012 História 5. o.
  7. Zsoldos 2012 História 6. o.

ForrásokSzerkesztés