Abrudbánya

város Romániában, Fehér megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 21.

Abrudbánya (románul Abrud, németül Gross-Schlatten vagy Altenburg, római neve Abrutus, majd Auraria Maior, szászul Grissa) város Romániában, Fehér megyében. Erdély egyik legfestőibb történelmi városközpontjával rendelkező helysége.

Abrudbánya (Abrud, Gross-Schlatten/Altenburg)
Abrudbánya címere
Abrudbánya címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
Rangváros
KözségközpontAbrud
Beosztott falvak
PolgármesterRațiu Tiberiu Ioan (PD-L)
Irányítószám515100[1]
Körzethívószám0x58[2]
SIRUTA-kód1151
Népesség
Népesség3175 fő (2021. dec. 1.) +/-
Magyar lakosság50 (1%, 2021)[4]
Község népessége4360 fő (2021. dec. 1.)[3]
Népsűrűség1 362,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság627 m
Terület3,2 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 16′ 26″, k. h. 23° 03′ 00″46.273889°N 23.050000°EKoordináták: é. sz. 46° 16′ 26″, k. h. 23° 03′ 00″46.273889°N 23.050000°E
Abrudbánya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Abrudbánya témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Topánfalvától 10 km-re délre, az Erdélyi-érchegységben fekszik.

Nevének eredete

szerkesztés

A latin obrussa (= próbakő) eredete a görög obruda (= aranykiolvasztás) főnévből való. A bánya utótag az arany- és ezüstbányászatra utal.[5]

Története

szerkesztés

A településen a hallstatt kor kései szakaszára jellemző aranyláncot és -karkötőt találtak.[6]

A rómaiak bányászvárost alapítottak ezen a helyen, Abrutus majd Auraria Maior néven.[7] A rómaiak jelenlétére öt sírkő, egy oltár, több halotti érem és szobor, illetve edényleletek mutatnak.[6] A rómaiak jelenlétére az abrudbányai castellum régészeti lelőhely is emlékeztet.

Első ismert birtokosa a Kán nemzetséghez tartozó Yula bán volt.

1271-ben Obruth néven említik, a név későbbi változatai Onrudbania (1320), Zlathnyabánya, alias Abrudbánya 1425), civitas Altenburg (1427), Abrugybánya (1585).[8] A környék ércbányászatának központja, vásáros hely. 1270–1271-ben V. István az erdélyi káptalannak adományozta, 1316-ban azonban egy oklevél tanúsága szerint a magyarigeni és boroskrakkói német telepesek kapták meg, 1320-tól azonban ismét a káptalané lett.[8] 1453-ban V. László egyes bányavárosi jogokat adományozott a településnek, de részben a káptalannak is megmaradtak a jogai.[7] A településen már 1569-ben nyomda működött, melyet Karádi Pál unitárius pap működtetett.[7] A nyomda egyetlen ma ismert terméke a Komédia Balassi Menyhárt árultatásáról, azaz Comoedia Balassi Mennihart arultatasarol, melliel el szakada az Magyar Orszagi masodic valaztot Ianos kiraltul című munka.[9]

1784. november 7-én a települést felkelt román parasztok dúlták fel, magyar lakosságát nagyrészt legyilkolták. A lázadóknak is volt veszteségük: 29 emberük a prédálás és zsákmányolás közben odaveszett.

1849 április-májusában Kossuth követe, Ioan Dragoș román nemzetiségű magyar országgyűlési képviselő béketárgyalásokat folytatott Avram Iancu román nemzetiségi vezetővel, aki hajlott a megegyezésre. Hatvani Imre, egy magyar szabadcsapat parancsnoka azonban fegyveres megoldást keresve május 16-án – a helyzethez képest elégtelen erőkkel – bevonult a városba, majd az ostromló román túlerő hatására május 19-én azt elhagyni kényszerült.[10] A románok a magyar sereget megtámadták és a velük menekülő lakosokkal, valamint Ioan Dragoșsal együtt lemészárolták. Június 11-én és 13-án a Kemény Farkas vezette honvédsereg megverte a román lázadókat.

A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Verespataki járásához tartozott.

1850-ben 4200 lakosából 3113 román, 691 magyar, 241 cigány és 130 német volt. 1910-ben 7749 lakosából 6316 román, 1329 magyar és 35 német volt. 2002-ben 6195 lakosából 6080 román, 76 magyar, 33 cigány és 3 német volt.[11]

Jelenleg a városközpontban kétnyelvű (román és magyar) föliratokat is láthat az arra látogató.

Híres emberek

szerkesztés
  1. Coduri poștale. Poșta Română
  2. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  3. 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  4. 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  5. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. 1983. 37. o. ISBN 963 05 3346 4  
  6. a b Arhiva REPERTORIUL ARHEOLOGIC AL ROMÂNIEI a Institutului de Arheologie "Vasile Pârvan" (román nyelven). [2015. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
  7. a b c Abrudbánya története. Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület. [2009. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
  8. a b Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  9. Elektronikus Régi Magyar Könyvtár. (Hozzáférés: 2009. április 10.)[halott link]
  10. Hermann 8. o.
  11. Varga E. Árpád: Fehér megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) adatai 1850–2002 (doc). [2009. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
  • Hermann: Hermann Róbert: Az abrudbányai tragédia, 1849. Budapest: Heraldika. 1999. ISBN 963-85853-1-5  
  • Magyari András: A Horea vezette 1784. évi parasztfelkelés a dokumentumok tükrében, Kriterion kiadó, Bukarest 1984 (Benkő József: Erdélyi oláh nemzet képe)

További információk

szerkesztés