Abu Ali Miszkavajh

Abu Ali Ahmad ibn Muhammad Miszkavajh vagy Ibn Miszkavajh (arab betűkkel أبو علي أحمد بن محمد مسكويه – Abū ʿAlī Aḥmad ibn Muḥammad Miskawayh; Rajj, 932 körül – 1030. február 16.) iráni származású, középkori muszlim hivatalnok, filozófus és történetíró volt.

Abu Ali Miszkavajh
Született 932 körül
Rajj
Elhunyt 1030. február 16.
Iszfahán[1]
Foglalkozása hivatalnok,
filozófus,
történetíró
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

A dzsibáli Rajj városában született. Karrierje a Nyugat-Iránt és Dél-Mezopotámiát meghódító Buvajhidák oldalán ívelt fel: titkárként és könyvtárosként szolgált Muizz ad-Daula főfejedelem vezírje, a kultúrapártoló al-Muhallabi mellett, majd a dzsibáli Rukn ad-Daula vezírjeihez, az idősebb és ifjabb Ibn al-Amídhoz csatlakozott. Végül Rukn ad-Daula fia, a Fárszban uralkodó, később Mezopotámia nagy részét is meghódító Adud ad-Daula oldalán állapodott meg, majd annak 983-ban bekövetkezett halála után visszavonult a hivatali teendőktől. Titkárként és könyvtárosként korának legjobb gyűjteményeihez volt hozzáférése, emellett korának szellemi elitjével is kapcsolatban állt, köztük Ibn Abbáddal, a jeles rajji mecénással, at-Tauhídivel, a gondolkodóval, al-Ámirival, a teológussal vagy Abu l-Fadl al-Hamadánival, a makáma műfaját megalkotó irodalmárral. A hagyomány szerint rendkívül magas kort ért meg.

MunkásságaSzerkesztés

Történetíróként elsősorban Tabari munkássága hatott rá; a 923-ban elhunyt szerző egyik tanítványa, Ibn Kámil segítségével tanulmányozta annak hatalmas világtörténeti művét. Ennek hatására maga is írt egy hasonló, az eseményeket az özönvíztől 980-ig feldolgozó művet „A népek tapasztalatai” (Tadzsárib al-umam) címmel. Ennek elsősorban a Buvajhidákra és korukra vonatkozó része értékes, mivel a szerző nem egy esetben szemtanúja vagy résztvevője volt a leírt eseményeknek, és az állami dokumentumokhoz is hozzáférése volt. A korábbi részek Tabari krónikájának kivonatai, a 10. század történéseit pedig idősebb kortársa, Szábit ibn Szinán mára elveszett munkájának alapján, azt kiegészítve írta meg. Történeti művében is tükröződik filozofikus gondolkodása: a „jó kormányzat” eszményének megvalósulását vagy hiányát vizsgálja, jellegzetesen a korabeli hivatalnokréteg szempontjából megítélve.

Filozófiai művei az ókori szerzők (Arisztotelész, Platón, Galénosz), valamint a perzsa és arab bölcselet ismeretéről tanúskodnak: belőlük antológiát állított össze „Az örök bölcsesség” (al-Hikma al-hálida) címen. Episztoláiban metafizikai kérdésekkel (Isten léte, a lélek állapotai és a próféták), valamint az intellektus, a lélek, a felfoghatóság és az igazságosság fogalmaival foglalkozott. Legfőbb filozófiai alkotása az etika terén született: „Az erkölcsök kijavítása” (Tahdzíb al-ahlák) didaktikus munka, amely számos későbbi muszlim gondolkodóra hatott (pl. a 12. században meghalt al-Gazálira és a 19. századi Muhammad Abduhra). Miszkavajh etikájának alapját a Nikomakhoszi Etika képezi.

MagyarulSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • M. Arkoun: Miskawayh. In Encyclopaedia of Islam, VII. kötet. Szerk. C. E. Bosworth, E. van Donzel, W. P. Heinrichs, Ch. Pellat. Leiden: E. J. Brill. 1993. 143–144. o.  
  • Hugh Kennedy: The Prophet and the Age of the Caliphates: 600–1050. London: Longman. 1986.  
  • Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest: Kőrösi Csoma Társaság. 2005. ISBN 9638378212  


  1. Encyclopædia Iranica (angol nyelven). Columbia Egyetem, 1982