Aceton
IUPAC-név aceton
Szabályos név propán-2-on
Más nevek β-ketopropán
dimetil-keton
acetonum
propanon
Kémiai azonosítók
CAS-szám 67-64-1
SMILES
CC(=O)C
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet CH3COCH3
Moláris tömeg 58,09 g/mol
Megjelenés Színtelen folyadék
Sűrűség 0,79 g/cm³ (folyadék)
Olvadáspont −94,9 °C (178,2 K)
Forráspont 56,3 °C (329,4 K)
Oldhatóság (vízben) elegyedik
Viszkozitás 0,32 cP (20 °C)
Veszélyek
EU osztályozás Tűzveszélyes (F), Irritatív (Xi)[1]
NFPA 704
3
1
0
 
R mondatok R11, R36, R66, R67[1]
S mondatok (S2), S9, S16, S26[1]
LD50 5800 mg/kg (patkány, szájon át)[2]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az aceton (INN: acetone) a ketonok legkisebb szénatomszámú képviselője. A ketonok jellemzője, hogy egy láncközi oxocsoportot tartalmaznak. Az acetont Libavius fedezte fel 1595-ben, szerkezetét Dumas és Liebig határozta meg 1832-ben.[3] Jó tulajdonságai miatt az élet legkülönfélébb területein használják: körömlakklemosó, ill. műanyagok készülnek belőle. A vegyipar általános oldószerként alkalmazza.

A molekula szerkezete szerkesztés

 
Az oxocsoport és a ketocsoport

Az aceton funkciós csoportja, mint az összes ketonnak, az oxocsoport, másképpen ketocsoport. Az oxo- és a ketocsoport között a különbség, hogy az oxocsoport csak az oxigént és a hozzá tartozó kettős kötést, míg a ketocsoport az oxigénatomhoz tartozó szénatomot is tartalmazza.

Az aceton molekulája az oxigénatom miatt poláris. A molekula részleges negatív pólusa az oxigén nagyobb elektronaffinitása (elektronegativitása) miatt az oxocsoportnál található, a részleges pozitív pólus pedig az azzal ellentétes oldalon.

Az acetonmolekula alakja torzult síkháromszög (ha a ketocsoport szénatomját vesszük központi atomnak). A torzulást az oxocsoport pi-kötésének nagy térkitöltése okozza.

Fizikai tulajdonságok szerkesztés

Színtelen, az éterekéhez hasonló szagú folyadék. Mind poláris, mind apoláris oldószerekben kitűnően oldódik (vízzel, alkohollal, éterrel, benzollal és kloroformmal korlátlanul elegyedik), ezért magát az acetont is oldószerként alkalmazzák. Tűzveszélyes (lobbanáspont –17…–20 °C), alacsony forráspontú folyadék, szobahőmérsékleten is erősen párolog.

Kémiai tulajdonságok szerkesztés

Az aceton két metilcsoportja szubsztitúciós reakciókban vehet részt. Az aceton, mint a többi keton, nem tekinthető redukálószernek, nem adja sem az ezüsttükör-, sem a Fehling-próbát. Erélyes oxidálószerek azonban oxidálhatják, s láncszakadás mellett ecetsav, ill. hangyasav keletkezik.

Előállítás szerkesztés

Az aceton a megfelelő szekunder alkohol, a propán-2-ol forró réz-oxiddal való oxidációjával állítható elő.

CH3-CH(OH)-CH3 + CuO = CH3-CO-CH3 + Cu + H2O

Régebben előállították kalcium-acetát vagy ecetsav megfelelő katalizátor jelenlétében történő hevítésével.

Iparilag főként a kumolból történő fenolgyártás melléktermékeként állítják elő.

Felhasználás szerkesztés

Az acetont univerzális oldószerként alkalmazzák a vegyiparban, ezen kívül több fontos vegyi anyagot is előállítanak belőle, például diaceton-alkoholt és metil-izobutil-ketont.

A robbanásveszélyes acetilént acetonban feloldva, majd az oldatot kovaföldben felitatva palackozzák, ez a disszugáz.

Az acetont a szépségipar is használja, a körömlakklemosók gyakori hatóanyaga.

Az aceton a fenollal egy biszfenol A nevű vegyületet alkot. A biszfenol A fontos komponense különböző műanyagoknak, köztük a polikarbonátoknak, a poliuretánoknak és az epoxigyantáknak.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acetonum néven hivatalos.

Hivatkozások szerkesztés

  1. a b c Az aceton (ESIS)[halott link]
  2. Az aceton vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 13. (JavaScript szükséges) (angolul)
  3. Bruckner Győző: Szerves kémia (Tankönyvkiadó, 1973, p. 508)