Achtung Baby

	U2; Achtung Baby
	nagylemez
Megjelent	1991. november 19.
Felvételek	Hansa Ton Studios, Berlin; Windmill Lane Studios, Dublin; 1990
Stílus	rock, alternatív rock
Nyelv	angol
Hossz	55:23
Kiadó	Island Records
Producer	Brian Eno, Daniel Lanois
	Kritikák
	AllMusic link;
	U2-kronológia
	Sablon • Wikidata • Segítség

Az Achtung Baby az ír U2 rock együttes hetedik stúdióalbuma, amelyet 1991. november 19-én adtak ki. A lemez majd két évvel az után jelent meg, hogy az énekes Bono az 1988-as Rattle and Hum albumot ért negatív kritikák miatt kijelentette: vissza kell vonulniuk, és újra kell álmodniuk az egészet.

Az album drámai változást jelentett a kvartett zenéjében, előtérbe kerültek az elektronikus kísérletezések, az érdesebb, gitár orientáltabb dallamok, és a sötétebb, személyesebb témájú dalszövegek. A végeredmény tartalmazta az akkor megjelenő elektronikus és techno zene elemeit, és az újnak számító alternatív rock együttesek hatásait tükrözte, így az előzőekhez képest egy sokkal eklektikusabb, kevésbé rock-orientált lemez lett, amelyet mindmáig az együttes egyik remekművének és legsikeresebb albumának tartanak. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

Története szerkesztés

Az Achtung Baby jelentős változást hozott az együttes hangzásában, Bono gyakran így írta le a stílusát: „annak a hangja, ahogy négy férfi megpróbálja kivágni a Józsué fát” – ez utalás az 1987-es The Joshua Tree sikeralbumon található klasszikus rockzenétől való eltávolodásukra. Az együttes eddig szokatlan technikákat és stílusokat kevert a zenéjébe, megfigyelhető a dance, house és elektronikus zene hatása, miközben az eredeti rock and roll hangzást is megtartották.

Az új hangzás jelentős konfliktusforrás volt a zenekaron belül, mert míg The Edge és Bono az újítás hívei voltak, Larry Mullen dobos és Adam Clayton basszusgitáros inkább az együttes régi hangzásvilágát támogatták. Ez a konfliktus majdnem az együttes feloszlásához vezetett, de egy felvételi nap mégis jobb belátásra bírta őket. Miközben The Edge egy zenei hidat próbált alkotni az Ultraviolet (Light My Way) című dalba, sikerült egy érdekes gitárriffet megalkotnia, amely lázba hozta az egész együttest: ebből lett később az One című dal. Ez az eset megváltoztatta az együttes hozzáállását és látásmódját, és segített őket visszahozni a szétszakadás peremétől, visszatérni a felvételi ülésekhez. Az One bizalmat adott számukra az eddig felvett anyaggal szemben. Miután az együttes az album egy kész részével elhagyta Berlint, már elég rátermett volt, hogy az album többi részét befejezze Dublinban.

Az album hangulata sokkal sötétebb volt az előzőekhez képest, köszönhetően például a The Fly, Acrobat és Love is Blindness című daloknak, melyek a tehetetlenség, a szétszakított emberi kapcsolatok és a szeretet nevében való erőszak témáit dolgozták fel.

Az együttes politikai állásfoglalásai az AIDS, éhségjárványok és környezetvédelem témájában voltak a legerősebbek, ezt a „fontoskodást” gúnyolta ki az új alapállásuk, ugyanakkor a jótékonysági kérdések ugyanolyan fontosak maradtak számukra. Megjelent Bono úgynevezett Fly perszónája a The Fly videóklipje nyomán, melyben hatalmas napszemüveget és bőrszerelést hordott, ezt egyfajta popkulturális görbe tükörként lehet értelmezni. Ez a látásmód ugyan szelídült valamennyit az évek folyamán, mégis ugyanúgy észrevehető a későbbi munkáikon.

További fontos dalok a torzított Zoo Station, táncolható Even Better Than The Real Thing kislemez, és a rockos (későbbi koncert kedvenc) Until the End of the World, amely eredetileg Wim Wenders 1991-es ugyanazon című sci-fi filmjéhez íródott, és Júdás árulása utáni életről mesél.

Az Achtung Baby, és az olyan kislemez slágerek, mint a The Fly, Mysterious Ways és One sikere nyomán tovább bővült a U2 rajongótábora.

Az albumot a Zoo TV Tour követte, ebből készült el a díjnyertes Zoo TV: Live from Sydeny koncertfilm.

Az amerikai bakelitlemezes kiadás volt az egyetlen olyan, melyen látható volt Adam Clayton basszusgitáros meztelen képe. A többi kiadásokon egy fekete X-el, vagy négylevelű lóherével takarták ki a nemi szerveit.

Az album dalai szerkesztés

	Cím	Szerző(k)	Szöveg	Hossz
1.	Zoo Station	U2	Bono	4:36
2.	Even Better Than the Real Thing	U2	Bono	3:41
3.	One	U2	Bono	4:36
4.	Until the End of the World	U2	Bono	4:39
5.	Who’s Gonna Ride Your Wild Horses	U2	Bono	5:16
6.	So Cruel	U2	Bono	5:49
7.	The Fly	U2	Bono	4:29
8.	Mysterious Ways	U2	Bono	4:04
9.	Tryin’ to Throw Your Arms Around the World	U2	Bono	3:53
10.	Ultraviolet (Light My Way)	U2	Bono	5:31
11.	Acrobat	U2	Bono	4:30
12.	Love Is Blindness	U2	Bono	4:23

Kislemezen megjelentek: The Fly, Mysterious Ways, One, Even Better Than the Real Thing, és Who's Gonna Ride Your Wild Horses.

Közreműködők szerkesztés

Bono – ének, gitár
The Edge – gitár, billentyűsök, ének
Adam Clayton – basszusgitár, gitár
Larry Mullen, Jr. – dob, ütőhangszerek
Daniel Lanois – gitár, ütőhangszerek

További információk szerkesztés

Minden idők 500 legjobb albuma – Rolling Stone magazin (2003)
Előző album: Guns N’ Roses Appetite for Destruction (61. helyezett)	U2 Achtung Baby (62. helyezett)	Következő album: The Rolling Stones Sticky Fingers (63. helyezett)

Könnyűzenei portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap