Adamovich Ádám
magyar újságíró
Adamovich Ádám, írói álnevein: Csallóközi Kukkó, Dongó[1] (Oszuszkó, 1827. december 24. – Komárom, 1886. augusztus 19.) ügyvéd, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején tüzér főhadnagy volt.
Adamovich Ádám | |
Született |
1827. december 24. Oszuszkó |
Elhunyt |
1886. augusztus 19. (58 évesen) Komárom |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
ügyvéd, író, publicista |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete szerkesztés
A gimnáziumot Komáromban, a jogot Győrben és a fővárosban végezte, majd ügyvédi vizsgát tett.
Az 1848–49. évi szabadságharcban mint tüzér-főhadnagy vett részt. Az 1850-es évek elején Komáromban telepedett le mint ügyvéd; később városi képviselő és a honvédegylet elnöke lett.
Művei szerkesztés
- 1848-tól, mikor a Katholikus Néplapba egy vallásos elbeszélést írt, működött az irodalmi téren. Írt történeti elbeszéléseket a Családi Lapokba (1852–1853), cikkeket az Idők Tanujába (1864), Pesti Hirnökbe (1865–1867). Ezután a Győri Közlönynek lett rendes munkatársa Dongó álnév alatt; ugyanennek első évi folyamában írta a Csallóközi Kukko leveleit. Időnként írt még a Komáromi Lapok, Komárom és Vidéke s a Függetlenségbe cikkeket, történeti értekezést és levelezést.
- Önállóan megjelent munkája: A tűzoltó. Komárom, 1877. (Mint a tűzoltó-egyesület alparancsnoka írta.)
- 1876–1877-ben szerkesztette a Komárom hetilapot és 1877. március 7-étől a Jókay Lajos által kiadott Komáromot, amelyből csak nehány szám jelent meg.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Gulyás Pál: Magyar Írói Álnév Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978 (515. oldal)
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
További információk szerkesztés
- Biografický Lexikón Slovenska. Red. Pavol Parenička. Martin, Slovenská Národná Knižnica Národný Biografický Ústav, 2002-.
- Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára I–X. (elkészült rész: A–Felméri), Budapest, Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931–1932.
- Malý Slovenský Biografický Slovník. Hlavný redaktor Vladimír Mináč. Martin, Matica slovenská, 1982.