Az Adelia Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet Felice Romani (első két felvonás) és Girolamo Marini (harmadik felvonás) írták egy Michele Enrico Carafának készült librettó alapján, amelynek forrása egy ismeretlen francia színmű volt. A művet 1841. február 11-én mutatták be először a római Teatro Apollóban. Magyarországon még nem játszották.

Adelia
Eredeti nyelvolasz
ZeneGaetano Donizetti
Szövegkönyv
Felvonások száma3 felvonás
Főbb bemutatók1841. február 11. (Tor di Nona, Giuseppina Strepponi, Lorenzo Salvi, Ignazio Marini)
A Wikimédia Commons tartalmaz Adelia témájú médiaállományokat.

Szereplők szerkesztés

Szereplő Hangfekvés Az ősbemutató szereposztása
Carlo, a herceg bariton Filippo Valentini
Adelia szoprán Giuseppina Strepponi
Oliviero, Adelia szerelme tenor Lorenzo Salvi
Arnoldo, a herceg kapitánya basszus Ignazio Marini
Comino tenor Pietro Gasperini
Odetta, Adelia szolgája mezzoszoprán Clementina Baroni
Egy katona basszus Luigi Fossi

Cselekménye szerkesztés

Arnoldo, a burgundiai herceg kapitánya rajtakap egy piros köpenyes embert, amint az leánya, Adelia szobájának ablakán keresztül próbál kijutni a várból. Megtudja, hogy a piros köpönyeges nem más, mint Oliviero, egy helyi nemes, aki fülig szerelmes a lányba. Mivel Arnoldo nem rendelkezik nemesi címmel, nem bosszulhatja meg a lányán esett sérelmet Olivierón, viszont cselt eszel ki, és meggyőzi a herceget, hogy engedélyezze házasságukat, ugyanis tudja, hogy halál vár azon nemesekre, akik rangon alul nősülnek. Adelia ezt tudja, s emiatt mindent megtesz az esküvő elhalasztása érdekében, sőt öngyilkossággal fenyegetőzik. Arnoldo ugyan megsajnálja a lányt, de bosszúvágyán nem tud felülkerekedni. Megtartják az esküvőt. Adelia a szobájában imádkozik Oliviero életéért. Betoppan a fiú sértetlenül, s elmondja a lánynak, hogy a herceg megkegyelmezett neki, mégpedig úgy, hogy apjának nemesi címet adományozott, így a régi törvény érvényét vesztette.

Források szerkesztés

  • Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2