Adolf Butenandt
Adolf Friedrich Johann Butenandt (Bremerhaven, 1903. március 24. - München, 1995. január 18.) német vegyész. 1939-ben Leopold Ružičkával megosztva elnyerte a kémiai Nobel-díjat a nemi hormonokkal kapcsolatos kutatásaiért.
Adolf Butenandt (Adolf Friedrich Johann Butenandt) | |
![]() | |
Adolf Butenandt 18 évesen | |
Született |
1903. március 24. Bremerhaven |
Elhunyt |
1995. január 18. (91 évesen) München |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | kémikus |
Iskolái |
|
Kitüntetései | kémiai Nobel-díj (1939) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Adolf Butenandt témájú médiaállományokat. |
Tartalomjegyzék
TanulmányaiSzerkesztés
Adolf Butenandt 1903. március 24-én született Bremerhaven külvárosában, Lehében (ma Wesermünde). Apja Otto Louis Max Butenandt üzletember, anyja Wilhelmina Butenandt (leánykori nevén Thomfohrde) volt. A középiskolát a bremerhaveni Oberrealschulében végezte, majd az 1921-es érettségije után előbb a Marburgi Egyetemen tanult kémiát és biológiát, majd BSc diplomája után a Göttingeni Egyetemen szerzett 1927-ben doktori címet, ahol a Nobel-díjas Adolf Windaus tanítványa volt. Windaus elsősorban a szterolokat (pld. a koleszterint) és a hasonló szerkezetű D-vitaminokat kutatta; és bár Butenandt doktori disszertációját egy, a rovarirtókban használt vegyületről írta, ezután ő is a szterolokkal és szteroidokkal kezdett foglalkozni.
MunkásságaSzerkesztés
PhD-jának megszerzése után a Göttingeni Egyetem Kémiai Intézetében kezdett dolgozni, kutatási témája a neki hormonok voltak. 1929-ben sikerült izolálnia és kristályosítania az ösztront, kevéssel megelőzve az amerikai Edward Doisyt. 1930-tól kezdve az egyetem biokémiai tanszékén dolgozott, előbb mint Privatdozent, majd tanári kvalifikációt is szerzett; ezenkívül ő volt a szerves és szervetlen kémiai laboratóriumok vezetője. A laboratóriumban ekkor sikerült kristályosítania a férfi nemi hormon androszteront és igazolta, hogy a terhesség alatt szekretált női hormon, az ösztriol valóban létezik. Az ösztriolt korábban G. F. Merrian fedezte fel, de más kutatóknak addig nem sikerült alátámasztaniuk a hormon létét.
1933-tól 1936-ig a Danzigi Műszaki Főiskola professzora és a szerves kémiai intézet vezetője volt. Butenandt 1933 novemberében aláírta a német tudósok hűségnyilatkozatát Adolf Hitlerhez és amikor 1935-ben az amerikai Harvard Egyetem meghívta, a náci párt nyomására visszautasította őket. 1936. május 1-én belépett az NSDAP-ba.
1934-ben sikeresen izolálta a progeszteront, 1939-ben pedig a tesztoszteront is. Tanulmányozta a hasonló szerkezetű női és férfi nemi hormonok hatáskülönbségének okát, valamint a hormonok karcinogén hatását.
1936-tól Butenandt a berlini Humboldt Egyetem professzora és a Max Planck Biokémiai Intézet vezetője lett. A 30-as évek végén és a 40-es évek elején a gének hatásaival foglalkozott, azt tanulmányozta, hogy egyes mutáns lepkékben hogyan változik meg a szem színe. Sikeresen izolálta a színváltásért felelős vegyületet, a triptofán aminosav egy származékát, a kinurént. Megállapítása, miszerint a gének úgy hatnak, hogy a triptofánt kinurénné oxidáló enzimrendszert hoznak létre, jóval megelőzte az amerikai George Beadle "egy gén egy enzim" elméletét.
A biokémiai intézet a háború alatt a pilóták vérének oxigénfelvételével foglalkozott, és ehhez koncentrációs táborokból szerzett vérmintákat. Butenandt igazgatóként feltehetőleg tudott a minták eredetéről. 1944-ben a Berlint érő bombázások miatt az intézetet Tübingenbe költöztették, itt érte Butenandtot a második világháború vége. A Tübingeni Egyetemen tanított tovább és a rovarok hormonjait kezdte kutatni. Mivel selyemhernyókhoz tudott legnagyobb mennyiségben hozzájutni, ezeket a hormonokat tanulmányozta. Mintegy 500 kg-nyi hernyóból sikerült izolálnia előbb a vedlést szabályozó szteroidhormint, az ekdizont, majd 1959-ben az akkor ismert első feromont, a bombikolt. 1956-tól a Müncheni Egyetem professzora volt, 1960-tól pedig 1972-es nyugdíjba vonulásáig a müncheni Max Planck Társaság igazgatója.
DíjaiSzerkesztés
1939-ben a Nobel-díj Bizottság Adolf Butenandtnak és Leopold Ružičkának ítélte a kémiai Nobel-díjat. Butenandt a náci párt nyomására visszautasította a díjat, ugyanis Hitler 1935-ben megneheztelt a Bizottságra, amiért az a náciellenes Carl von Ossietzkyt Nobel-békedíjjal jutalmazta. Butenandt végül 1949-ben vehette át a díját. Élete során számos egyéb díjban és kitüntetésben is részesült és több egyetem díszdoktorává avatta:
- 1942: Háborús Érdemkereszt
- 1953: Paul Ehrlich és Ludwig Darmstaedter-díj
- 1959: Német Szövetségi Köztársasági Érdemrend nagykeresztje csillaggal (1959) és vállszalaggal (1964)
- 1961: A Német Zsírkutató Társaság Wilhelm-Normann érme
- 1962: Bajor Érdemrend
- 1962: Pour le Mérite
- 1964: Osztrák Tudományos és Művészeti Érdemrend
- 1969: Francia Becsületrend parancsnoki fokozata
- 1972: Akadémiai Pálmarend
- 1973: a Max Planck Társaság Harnack-érme
- 1981: Bajor Miksa-rend a Tudományért és Művészetért
- 1994: az Osztrák Köztársasági Érdemrend aranyfokozata
Halála után a Müncheni Egyetem róla nevezte el molekuláris biológiai intézetét.
CsaládjaSzerkesztés
Adolf Butenandt 1931-ben vette feleségül asszisztensét, Erika von Ziegnert. Két fiuk (Eckart és Otfrid) és öt lányuk (Anke, Heide, Imme, Ina, Maike) született.
Adolf Butenandt 1995. január 18-án halt meg Münchenben 91 éves korában.
ForrásokSzerkesztés
- Adolf Butenandt - Biographical Nobelprize.org
- Adolf Butenandt Notable Names Database
- Obituary: Professor Adolf Butenandt The Independent 01 February 1995
- Butenandt, Adolf Encyclopedia.com