Főmenü megnyitása

Adolf von Trotha

német admirális, 1868-1940

Adolf Lebrecht von Trotha (Koblenz, 1868. március 1. - Berlin, 1940. október 11.) német tengerész, admirális, a Német Császári Haditengerészet egyik vezető tisztje az első világháború idején.

Adolf von Trotha
Admiraal Adolf von Trotha.jpg
Született 1868. március 1.
Német Birodalom, Koblenz
Meghalt 1940. október 11. (72 évesen)
Harmadik Birodalom, Berlin
Sírhely Brandenburg
Állampolgársága német
Nemzetisége német
Fegyvernem War Ensign of Germany (1903–1919).svg Német Császári Haditengerészet
War Ensign of Germany (1922–1933).svg Német Birodalmi Haditengerészet
War Ensign of Germany (1938–1945).svg Kriegsmarine
Rendfokozata admirális
Csatái Bokszerlázadás
Első világháború
Kitüntetései Pour le Mérite
Vaskereszt II. osztálya
Hohenzollern-házi rend stb.
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolf von Trotha témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Adolf von Trotha 1868. március 1-jén, Koblenzben született, egy német nemesi család harmadik gyermekeként. Apja, Karl von Trotha a porosz hadsereg tisztje volt, aki az porosz–francia háború során hősi halált halt, apa nélkül hagyva az akkor csupán kétvéves gyermeket. Az ifjú Trotha 1886-ban csatlakozott a Német Császári Haditengerészethez. A következő évtizedekben különböző hadihajókon teljesített szolgálatot és a Német Haditengerészet Kelet-ázsiai kontingensének is tagja volt, amely részt vett az 1899-ben kitört bokszerlázadás leverésében. Közvetlenül az első világháború kitörése előtt a SMS Kaiser nevű német csatacirkáló parancsnoka volt.

A nagyhatalmak közti háború előszelét megérezve Trotha hangos szószólója volt a német hadihajó-fejlesztésnek, a háború kitörését követően pedig a német flotta parancsnokának, Alfred von Tirpitz tengernagy tengeralattjáró-háború elméletének az egyik legnagyobb támogatója lett. 1916. június 10-én kiérdemelte a legmagasabb porosz kitüntetést, a Pour le Mérite érdemrendet. Ugyanebben az évben, 1916. december 17-én ellentengernaggyá léptették elő és ebben a rangban a Nyílt-tengeri Flotta parancsnokának, Reinhard Scheernek, majd az 1918-ban őt követő Franz von Hipper tengernagynak lett a vezérkari főnöke. A háború utolsó hónapjaiban azon magas rangú tengerésztisztek közé tartozott, akik támogatták és részt vettek azon terv kidolgozásában, melynek célja az volt, hogy a német flotta a becsületét megőrizendő kifusson a nyílt tengerre és egy végső tengeri csatában ütközzön meg a számszerűleg döntő túlerőben lévő brit flottával. Ahogy Trotha írta: „a flotta becsületéért vívott csata egy új német flotta alapjait rakhatná le még akkor is, ha ez a harc csak haláltusa lenne”.[1] Trotha és társai azonban rosszul értékelték a német Nyílt-tengeri Flotta legénységének morálját, a hadihajókon feltörő elégedetlenséget és lázongásokat eleinte a tisztikar képes volt még letörni, azonban 1918 őszén a Kielben és más kikötőkben kitörő matrózfelkeléseket követően a főtisztek gyakorlatilag elvesztették az irányítást az események fölött.

Az első világháború végét követően elkísérte hollandiai száműzetésébe a néhai német császárt, II. Vilmost, majd hét hónappal később visszaért hazájába. 1919 márciusától von Trotha altengernagyi rangban a Német Birodalmi Haditengerészet vezetője lett, mely posztot a Weimari köztársaság első két kabinetjében (Scheidemann -kormány, Bauer-kormány) töltötte be.[2][3] 1920-ban gyanúba került a Kapp-puccs alatt végzett tevékenysége miatt és rendelkezési állományba helyezték. A nemzetiszocialista hatalomátvételt követően aktívan együttműködött az új rendszerrel és az NSDAP-be is belépett, továbbá tiszteletbeli vezetője lett a Hitlerjugend tengerészalakulatának. 1939-ben a Kriegsmarine tengernagyává nevezték ki. 1940. október 11-én hunyt el a német fővárosban, Berlinben. Katonai tiszteletadás mellett temették el a Glienicke/Nordbahnban található helyi evangélikus templom temetőjében.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ronald H. Spector, i. m. 109. old.
  2. Das Kabinett Scheidemann (német nyelven). bundesarchiv.de. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
  3. Das Kabinett Bauer (német nyelven). bundesarchiv.de. (Hozzáférés: 2017. március 28.)

ForrásokSzerkesztés