Adolfo Veber Tkalčević
Adolfo Veber Tkalčević (Bakar, 1825. május 11. – Zágráb, 1889. augusztus 6.) horvát író.
| Adolfo Veber Tkalčević | |
 | |
| Született | 1825. május 11. Bakar |
| Elhunyt | 1889. augusztus 6. (64 évesen)[1] Zágráb |
| Állampolgársága | osztrák |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Mirogoj temető (Division RKT, site 921, class ARKVEL, #18)[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Adolfo Veber Tkalčević témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Tanult Fiumében, Zágrábban, Budapesten és Bécsben. 1849-ben zágrábi gimnáziumi tanár volt, mint ilyen sokat küzdött az abszolutizmus germanizáló törekvési ellen, 1860-ban ő lett ezen gimnázium igazgatója. 1867-ben Rauch bán elmozdította hivatalától, ekkor tanfelügyelővé, 1870-ben pedig zágrábi kanonokká lett. 1876-ban Mazsuranics bán megkínálta a zenggi püspökséggel, de nem fogadta el. Mint író a Tkalčević nevet használta. Legjelentékenyebb munkái Horvátország történelmére vonatkozó értekezései; írt nyelvtudományi értekezéseket is, továbbá novelláket, költeményeket és úti rajzokat. Lengyelből horvátra fordította Adam Mickiewicz Konrad Wallenrod-ját és Zygmunt Krasiński Iridion-ját.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ https://www.gradskagroblja.hr/trazilica-pokojnika/15, 2023. december 6.
Forrás szerkesztés
- Bokor József (szerk.). Veber-Tkalcevic, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X