Adolfo Wildt

olasz szobrász

Adolfo Wildt (Milánó, 1868. március 1.Milánó. 1931. május 12.) olasz szobrász. Neoklassszicista stílusban dolgozott, amelyet szerencsésen ötvözött a modern stílusirányokkal, élete utolsó évtizedében divatba hozta az ő stílusát a novecento, 1922-től a Novecento művészcsoport egyik vezető tagja lett.

Adolfo Wildt
Önarckép (A fájdalom maszkja) (1909.)
Önarckép (A fájdalom maszkja) (1909.)
Született 1868. március 1.[1][2][3][4][5]
Milánó[6]
Elhunyt 1931. március 12. (63 évesen)[1][2][3][4][7]
Milánó[6]
Állampolgársága olasz
Foglalkozása szobrász
Iskolái Brera Academy
Sírhely monumental cemetery of Milan
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolfo Wildt témájú médiaállományokat.
Szent Ambrus (részlet)
Arturo Ferrarin (1929)

Élete, munkásságaSzerkesztés

Svájci eredetű szegény családban született, amely már több generáció óta Lombardiában élt. Kilencéves korában kimaradt az iskolából, hogy pénzkeresetével családját segítse. Fodrász-, majd ötvös műhelyben dolgozott. Később sikerült szobrászok körül működnie, Giuseppe Grandi szobrászművésznél megtanulta a modern műanyagok használatát, a Frigyes Villa[8] díszítésekor a márványfaragást sajátította el. Tanulmányokat folytatott az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán, ahol az ókori görög kultúra tanulmányozása mély benyomást tett rá, mesterei voltak Francesco Barzaghi és Ambrogio Borghi.

Első portrészobrát, amelyet a feleségéről mintázott, 1893-ban állította ki a milánói országos kiállításon, nagy sikere volt vele, megvásárolta a római Galleria d'Arte Moderna. Franz Rose, egy porosz gyűjtő 1894-ben szerződést kötött vele. Ettől kezdve rendszeresen szobrászati tevékenységet folytatott, 1900-ban megnyitotta műhelyét Milánóban a Garibaldi utca 97. szám alatt.[9] Kiállításokon vett részt Milánóban, Monacóban, Zürichben, Berlinben, Drezdában. Az 1920-as évek első felében többször is kiállított a velencei biennálén.

1921-ben könyvet írt a márvány szobrászművészetről, s szobrászati iskolát alapított, amely aztán 1923-tól betagozódott a milánói Brera-akadémiába. Híres tanítványai voltak, köztük Lucio Fontana. 1922-től a Novecento művészcsoport egyik vezető egyénisége lett, a klasszicista hagyományok folytatása és a modern stílusokkal való szerencsés találkozása predesztinálta erre a megtisztelő feladatra. A legfelsőbb körökből kapott megrendeléseket, 1923-ban Mussolini portrészobrát[10] is elkészítette.

MűvészeteSzerkesztés

Neoklasszicizmusra és dekorativitásra, olykor meghökkentésre törekvő művészete gyakran rokonítható a szecesszióval, az expresszionizmussal vagy a XIX-XX. századi naturalizmus mentén is jelentkező verizmussal. Portrészobrokat (maszkokat, groteszkeket is), monumentális köztéri alkotásokat és síremlékeket készített.

A bemutatott 1908-as önarcképe az expresszionizmus jegyeit mutatja, Szent Ambrusról készült életnagyságú portrészobra a klasszicizáló és a szecessziós stílust egyesíti, Arturo Ferrain (1895-1941) híres olasz pilótáról készült portrészobra a Novecento leghagyományosabb vonalát követi.

A stílusok sokfélesége közepette egyesítette alkotásaiban a mondanivalóját leginkább kifejező stílusjegyeket. Fájdalmait, groteszkjeit expresszionista stílusban ábrázolta, síremlékeinek stílusa a szecesszióhoz állt legközelebb.

Művei (válogatás)Szerkesztés

  • Trilógia kút (Milánó, Galleria d’Arte Moderna)
  • Önarckép (Milánó, Galleria d’Arte Moderna)
  • Atte (Róma, Galleria d’Arte Moderna)
  • Toscanini portréja (Róma, Galleria d’Arte Moderna)
  • Szent Ambrus szobra (Milánó, Katolikus Egyetem)

ForrásokSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Adolfo Wildt
  3. a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven), 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Le Delarge (francia nyelven), 2001
  6. a b OPAC SBN (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 20.)
  7. Grove Art Online (angol nyelven)
  8. Olaszul: Federico Villa
  9. Adolfo Wildt életrajza, olaszul.
  10. Museo Civico Floriano Bodini, Adolfo Wildt élete, munkássága, olaszul[halott link]
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

További információkSzerkesztés