Főmenü megnyitása

Adorján (románul Adrian) falu Romániában, Szatmár megye északi részén, Sárközújlaktól északra.

Adorján (Adrian)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
Rang falu
Községközpont Sárköz
Irányítószám 447181
SIRUTA-kód 138057
Népesség
Népesség549 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság491
Földrajzi adatok
Tszf. magasság131 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Adorján (Románia)
Adorján
Adorján
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 54′ 13″, k. h. 23° 07′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 54′ 13″, k. h. 23° 07′ 38″

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Adorján az Árpád korban már ismert település volt, akkor Szent-Adriánnak nevezték. 1262-ben V. István király Adorján földjét elcserélte az ugocsai Gewdin villáért Nedével, a Gewdin nemzetség ősével. Adorjánnak ekkor már egyháza is volt. A falu később az Adorjányi családé lett, mely rokon volt a Meggyesi Morócz családdal.

1413-ban Adorjányi János szerződésben állapodott meg vejével arról, hogy ha neki és Tamás fiának nem születnének gyermekei, az egész birtok Oltáros-löveő pusztával együtt a Ráthonyiakra szálljon. 1466-ban azonban, amikor kihalt a Adorjányi család, a Meggyesaljai Moróczok István és László a birtokot erőszakkal elfoglalták mellékági örökösödésre hivatkozva, s tőlük csak hosszadalmas pereskedés után tudta visszaszerezni azt a Ráthonyi család. Adorján a visszaszerzés után a Ráthonyiaké maradt.

1486-ban Mátyás király új adománnylevelet ad a birtokra Ráthonyi Ferencnek és Györgynek.

1495-ben a Ráthonyiak megegyeznek Simon meggyesi bán utódaival, a Meggyesaljai Móroczokkal, s ezt az egyességet II. Ulászló király is jóváhagyta. 1551-ben királyi engedéllyel felvették az Adorjáni előnevet is. 1551-ben a település egyes részeire királyi adományt kap Sárközújlaki Péter és Berendy György is.

1717-ben a falu is a tatár támadások áldozatává lett, de hamarosan újból felépült. Az 1800-as években több birtokosa is volt: a Vécsey, Sepsy, Félegyházi, Jakó, Melczer, Tóth, Daróczi és Ráthonyi családoknak volt itt birtokrésze. Az 1900-as évek elején özv. Sepsy Károlyné volt a település birtokosa.

NevezetességekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)