Aginszkoje (Bajkálontúli határterület)

Aginszkoje (oroszul: Агинское) 1959 óta városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, a Bajkálontúli határterületen; azon belül az Aginszkojei Burját körzetnek, valamint az annak részét képező Aginszkojei járásnak is székhelye. Az Aginszkojei Burját körzet kulturális és közigazgatási központja.

Aginszkoje
Aginszkoje zászlaja
Aginszkoje zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Irányítószám687000
Körzethívószám30239
Népesség
Teljes népesség17 841 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+9, Yakutsk Time
Elhelyezkedése
Aginszkoje (Oroszország)
Aginszkoje
Aginszkoje
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 51° 06′ 43″, k. h. 114° 32′ 09″Koordináták: é. sz. 51° 06′ 43″, k. h. 114° 32′ 09″
A Wikimédia Commons tartalmaz Aginszkoje témájú médiaállományokat.

Elhelyezkedése szerkesztés

Az Aga (az Onon mellékfolyója) bal partján, Csitától 153 km-re délkeletre, az A-350 jelű autóút mentén helyezkedik el. A legközelebbi, 36 km-re lévő vasútállomás Mogojtujban van.

Története szerkesztés

A település 1781 előtt kezdett kialakulni, amikor az egyébként nomád életmódot folytató burjátok néhány állandó jurtát – igazgatási központként – az Aga folyó mentén állítottak fel. A 19. század végén a településtől kb. 35 km-re épült ki a vasútvonal, ami a sztyeppe életét is fokozatosan megváltoztatta.

1930-ban tanítóképző technikum alakult, első évfolyamát tíz fő végezte el (1933-ban). Az intézményt többször átszervezték, átnevezték, de jogutódja jelenleg (a 2010-es évek végén) is működik.[2]

Itt van a 2004-ben kialakított tájvédelmi körzet (Aginszkaja sztyep) igazgatósága. A körzetet az Aga és az Onon közötti sztyeppek, szikes puszták természetes növényzetének megőrzésére, ill. visszaállítására, állatvilágának védelmére hozták létre.[3]

Népessége szerkesztés

  • 2002-ben 11 717 fő[4]
  • 2010-ben 15 596 fő volt.[5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. Isztorija kolledzsa (Aginszkij pedagogicseszkij kolledzs. Hozzáférés: 2018-03-20)
  3. Zabajkalje velikolepno (Hozzáférés: 2018-03-20)
  4. A 2002-es népszámlálás adatai. [2022. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
  5. A 2010-es népszámlálás adatai. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)

Források szerkesztés

  • Aginszkoje (orosz nyelven). Enciklopegyija Zabajkalja
  • Isztorija (orosz nyelven). Poszjolok Aginszkoje. [2018. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 20.)