Főmenü megnyitása

Dr. Ajtay Zoltán Endre (Zilah, 1900. február 11.Budapest, 1983. december 3.) Kossuth-díjas, aranyokleveles bányamérnök.

Ajtay Zoltán
Született 1900. február 11.
Zilah
Elhunyt 1983. december 3. (83 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása bányamérnök
Kitüntetései Kossuth-díj

ÉleteSzerkesztés

1926-ban szerzett bányamérnöki diplomát Sopronban, a Bányászati és Erdészeti Főiskolán. Pályáját 1923-ban Környebányán, a Hungária Kőszénbányászat Hauser Lipót és Tsa. Részvénytársaságnál kezdte, majd miután a cég a környei szénvagyon kimerülése miatt 1929-ben Pilisszentivánon nyitott új bányaüzemet – úgyszintén Hungária néven –, Ajtayt ott foglalkoztatták tovább, előbb főmérnökként, később felelős üzemvezetői megbízatással. E bánya leállítását követően 1936. áprilisától a Magyar Bauxitbánya Rt.-nél helyezkedett el, főmérnöki, később bányaigazgatói posztot betöltve.[1] A Salgó és a Magyar Bauxitbánya Rt. alkalmazásában dolgozott évekig.

A második világháború befejezése után ismét Pilisszentivánon kapott munkát, mint a bányaüzem üzemvezető főmérnöke, majd 19481950 között a dorogi szénmedence körzetfőnökének nevezték ki, később mint vezérigazgató tevékenykedett ugyanott. 1951 és 1955 között a Bánya- és Energiaügyi, későbbi nevén Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője volt, ezt követően 1955 nyarán a Bányászati Kutató Intézet igazgatójává nevezték ki, e posztot töltötte be 1966-ban történt nyugdíjba vonulásáig.

Találmánya volt a jövesztőkarós F típusú fejtő-rakodógép, melynek bemutatására 1950-ben a Dorogi Szénbányáknál került sor, és amelynek kifejlesztéséért 1951-ben a Kossuth-díj aranyfokozatát kapta meg.

1938 és 1970 között mintegy 40 magyar és 15 idegen nyelvű szakpublikációja jelent meg; öt szakkönyvnek volt társszerzője, közülük kettőnek szerkesztője is. Három cikluson keresztül a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztőbizottságának tagjaként is tevékenykedett. 1921-től élete végéig az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) tagja volt (1952-től a bányászati szakosztály elnökeként), emellett tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaságnak és a Magyarhoni Földtani Társulatnak is.[1]

MűveiSzerkesztés

  • A vájároktatás kézikönyve. Pilisszentiváni Kőszénbánya Rt., Pilisszentiván. Attila Nyomda Rt., Budapest. (Csak vállalati használatra készített, kézirat formában terjesztett kiadvány)

KitüntetésekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés