Főmenü megnyitása

Ajtony Árpád

emigráns magyar író, dramaturg, forgatókönyvíró, szociálpszichológus, egyetemi oktató

Ajtony Árpád (Székelykeresztúr, 1944. január 9.Párizs, Franciaország, 2013. január 16.) emigráns magyar író, dramaturg, forgatókönyvíró, szociálpszichológus, egyetemi oktató. Avantgárd íróként kezdte pályafutását, később, a rendszerváltás előtt a francia magyar emigráció egyik jelentős személyisége lett.

Ajtony Árpád
Az Ahol a sziget kezdődik című antológiában (1971) Csigó László felvétele
Az Ahol a sziget kezdődik című antológiában (1971)
Csigó László felvétele
Született 1944. január 9.
Székelykeresztúr
Elhunyt 2013. január 16. (69 évesen)
Párizs
Állampolgársága magyar[1]
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, dramaturg, forgatókönyvíró, szociálpszichológus, egyetemi tanár
Kitüntetései Bródy Sándor-díj (1999)

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

A második bécsi döntés értelmében az akkor Magyarországhoz tartozó Székelykeresztúron született, fiatalon került Budapestre. Édesapja Ajtony Dezső főorvos volt. Egyetemi tanulmányait a József Attila Tudományegyetem (2000-től Szegedi Tudományegyetem) Bölcsésztudományi Karán szerezte, majd átkerült a fővárosi Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kar magyar-történelem szakára, ahol 1967-ben szerzett tanári diplomát. Ezt követően a budapesti Filmgyár dramaturgjaként dolgozott, ahol a Balázs Béla Stúdió munkájában is részt vett. Első irományai 1968-ban jelentek meg a művészeti avantgárd szellemében. Ezenkívül jugoszláviai magyar folyóiratokban is publikálták írásait. Részt vett az első szamizdat, a Szétfolyóirat készítésében. Miután az Aczél György által fémjelzett kultúrpolitika nem tűrte munkásságát, emiatt 1973-ban Párizsba emigrált. Franciaországban a Vincenne-i Egyetemen tanult tovább, szociálpszichológiai kurzusokat hallgatott és szerzett diplomát 1978-ban előbb pszichológiából, majd 1981-ben szociálpszichológiából. 1981-ben védte meg doktori disszertációját. Témája Ausztria nemzeti identitása és önképe volt. Pszichiátriai intézetekben dolgozott, emellett egészségügyi dolgozóknak tartott szociológiai és antropológiai kurzusokat. Az 1990-es években a Versailles-i Saint-Quentin-en-Yvelines Egyetem hívta meg előadójának, itt a pszichológiai tanszék oktatójaként tanított. Az 1970-es és 1980-as években a párizsi magyar emigráns kulturális élet egyik vezető alakja volt. 1983-ban fél évet New Yorkban élt.

A rendszerváltást követően újra részese lett a magyar filméletnek, elsősorban forgatókönyvíróként, valami kísérleti filmek szereplőjeként. Emellett francia-magyar kulturális rendezvényeket és kutatási projekteket szervezett, elsősorban a világnézeti fejlődés és átértékelődés pszichológiai folyamataival kapcsolatban. Ebben az időszakban kezdtek korábban betiltott műveinek megjelenése, az eredetileg a 70-es években íródott A birodalom elvesztése című könyvéért 1999-ben megkapta az elsőkötetes szerzőknek járó Bródy Sándor-díjat. 1999-ben született egyetlen fia, Dániel. Életének 70. évében, 2013. január 16-án, egy héttel születésnapját követően hunyt el.

Fontosabb művekSzerkesztés

  • Ahol a sziget kezdődik (antológia, 1969)
  • Naponta más (antológia, 1971)
  • Szürke mágia (1972)
  • A birodalom elvesztése (1998)
  • Miért ilyen későn? 1969-1972; Orpheusz, Bp., 2002
tudományos publikációk
  • Conversion, identité et changement social (2000)
  • Dédoublement et différenciation du système de représentation. Entre mémoire et actualité, entre idéal et réel (Stéphane Laurens-szal, 2002)
  • Un moment de l’histoire du psychodrame: Ferenc Mérei et Henri Wallon (2004)
  • Peut-on opérationnaliser le Sujet? (2004)

FilmjeiSzerkesztés

  • Égi bárány (színész, 1970)
  • Chroniques Hongroises - Magyar krónikák I-II. (dokumentumfilm, forgatókönyvíró, 1991)
  • '68 (dokumentumfilm, szereplő, 1998)
  • Történetek az elveszett birodalomról (tévéfilm, író, Can Togayjal és Gödrös Frigyessel 2004)

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

  1. general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 27.)