Főmenü megnyitása
Az Egyesült Államok alkotmányának aláírása, Howard Chandler Christy festményén

Az amerikai történelem alapító atyák (Founding Fathers) néven tartja számon az Amerikai Egyesült Államok azon politikai vezetőit, akik aláírták a függetlenségi nyilatkozatot vagy az USA alkotmányát. Richard B. Morris történész 1973-ban a következő hét személyt nevezte meg alapító atyákként: John Adams, Benjamin Franklin, Alexander Hamilton, John Jay, Thomas Jefferson, James Madison és George Washington.[1][2]

TörténetSzerkesztés

Az Amerikai Egyesült Államok első öt elnöke közül mindannyian részt vettek a függetlenség kivívásának katonai vagy politikai küzdelmeiben. John Adams kivételével mind virginiai ültetvényesek voltak. Közös vonásuk, hogy republikánus nézeteket vallottak, tagadták a születés arisztokráciájának elvét, azt vallották, hogy az igazságos kormányzat a kormányzottak beleegyezésével nyeri hatalmát és úgy vélték, a kormányzás csak azon kevesek feladata lehet, akiket a műveltség és a nagyobb tulajdon erre képessé tesz. További közös vonásuk, hogy a felvilágosodás neveltjei voltak, abban hittek, hogy a társadalom tagjait az ész és nem az érdek mozgatja. Ezért feleslegesnek tartották a politikai pártokat, ezért az alkotmány sem említi ezeket.

Mégis létrejött a függetlenekből a Federalista Párt, ugyanis az első választásokkor még nem volt egyértelműen szabályozva az elektori szavazatok intézménye, így fordulhatott elő, hogy az elnök és az alelnök nem egy párthoz tartozott. A Federalista Pártnak nagy érdeme volt az új kormányzat megszilárdításában, valamint lehetővé tette a kereskedelem és az ipar fejlődését. Mivel azonban az elit pártjaként nem vette figyelembe a társadalom demokratikus igényeit, 1801-től át kellett adniuk a hatalmat ellenfeleiknek.

Amikor 1789-ben George Washingtont beiktatták hivatalába, az Amerikai Egyesült Államok agrárország volt, mely önellátásra és a nyersanyagok exportálására rendezkedett be. Lakosainak száma a 4 millió főt sem érte el, s csupán nyolc városnak volt 8000-nél több lakosa. Az új ország nemzetközi tekintélye csekély volt, ugyanis a függetlenség kivívása után feloszlatta hadseregét és hadiflottáját. Fővárosa sem volt, először New York-ban, majd Philadelphiában székelt a kormány, végül George Washington kijelölt egy területet a szövetségi főváros számára. Mire James Monroe elnöksége letelt, az Egyesült Államok területe a kétszeresére, a népesség a két és félszeresére nőtt, míg a tagállamok száma 13-ról 24-re emelkedett. Az angolokkal vívott 18121815-ös háború után megnőtt az ország nemzetközi tekintélye. Északkeleten megindult az iparosodás, a déli államok a világ legnagyobb gyapotexportáló területévé váltak, kiterjed az ország területe a Mississippin túlra, elkészült a Nagy-tavak és az Atlanti-óceán közötti csatorna.

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Richard B. Morris, Seven Who Shaped Our Destiny: The Founding Fathers as Revolutionaries (New York: Harper & Row, 1973).
  2. Kettler, Sarah: The Founding Fathers: Who Were They Really?. Biography. (Hozzáférés: 2018. március 11.)