Alara

núbiai király

Alara a Kusita Királyság egyik uralkodója, akit utódai a napatai uralkodódinasztia alapítójának tartottak; Núbia első ismert királya. Egyesítette Felső-Núbiát Meroétól a harmadik kataraktáig, és Napatát Núbia vallási fővárosává tette. Valószínűleg említik a kawai Ámon-templomban. Magának Alarának az uralma nem terjedt ki Egyiptom bármely területére, ahogy két közvetlen utódáé, Kastáé és Piyéé, ezért nem számítják a XXV. dinasztia uralkodói közé. A núbiai irodalom szerint hosszú ideig uralkodhatott, mert az őt követő királyok azt kérték, hogy uralkodásuk olyan hosszú legyen, mint az övé. Emlékezete fontos szerepet kapott a kusita királyság eredetmítoszában, mely az idők során számos új elemmel bővült.[3] A núbiai kultúrában nagy tisztelettel övezték.[4]

Alara
előd
Núbia
kusita uralkodója
utód
Kasta

Alara kártusa a jóval később élt Nasztaszen sztéléjén[1]
Alara kártusa a jóval később élt Nasztaszen sztéléjén[1]

Nomen
<
iA1E23
E23
i
>

Alara[2]
Gyermekei Tabiri

Alara a történelmi forrásokbanSzerkesztés

Alara első dokumentált említése egy egyiptomi hieroglifákkal írt sztélén található, melyet Tabiri királyné,[5] Alara és felesége, Kaszaka királyné lánya állíttatott.[4] Mivel Tabiri Piye felesége volt, Piye pedig közvetlenük Kastát követte a trónon, Alara nagy valószínűséggel Kasta elődje volt.[4] Míg Alara nem visel királyi címet Tabiri sztéléjén, nevét kártusba írják, ami megerősíti, hogy kusita uralkodó volt.[6] Alarát Taharka nagyanyjának testvéreként említik a kawai feliratok (IV, 16f sor,[7] i. e. 685 körül és VI, 23f, i. e. 680 körül),[8] ami azt jelenti, Taharka anyja, Abar királyné (aki szintén Piyéhez ment feleségül), Alara lánytestvérének a lánya volt.[9]

Timothy Kendall nubiológus szerint Alara az a bizonyos Ari Meriamon király, akinek 23. uralkodási évét említi egy töredékesen fennmaradt sztélé a kawai Ámon-templomból.[10] Török László azonban 1997-es, The Kingdom of Kush: Handbook of the Napatan-Meroitic Civilization. (Handbuch der Orientalistik 31) című könyvében elutasítja ezt a nézetet, és úgy véli, a sztélé szövege és stílusa alapján az Ari név Arjamanira utal, egy sokkal későbbi, a XXV. dinasztia utáni királyra, aki Meroéből uralkodott. Kendall epigráfiai alapokon álló érveit más tudósok sem fogadják el.

SírjaSzerkesztés

Alarát Kasta követte, aki kiterjesztette Núbia befolyását Elephantinéig és Thébáig. Az el-kurrui királyi temetőben temették el, Napatától folyásirányban.[11] Feleségét, Kaszakát a Ku.23 sírba temették (El-Kurru 23).[12] Sírja közvetlenül a Ku.9 mellett van, ami feltehetőleg magáé Alaráé.[13]

Kendall szerint a Ku.9 sír tulajdonosát (aki valószínűleg Alara):

„hagyományos núbiai módon temették el, ágyon fekve, egy kis, elzárt oldalkamrában, ami egy függőleges akna aljából nyílik. A sír látható felépítménye számos egyiptomi elemmel rendelkezik. Csúcsát durva kidolgozású, üreges bronz ba szobor díszíthette. A kápolnában egyszerű, kemény kőből faragott, egyiptomi stílusú áldozati asztal állt, a falakat durva kidolgozású mélyreliefekkel díszítették. Az egyik kőtömbön kivehető alak talán egy férfifej felső része, rajta korona zászlakkal, a homlok fölött hurokszerű, talán ureuszt utánzó dísz. Ez vagy azt sugallja, hogy a sír tulajdonosa élete vége felé közel állt ahhoz, hogy igazi fáraónak tekintse magát, vagy azt, hogy utóda (Kasta?), aki a sírt építtette és a reliefeket jóváhagyta, engedélyt adott erre a posztumusz ábrázolásra.”[13]

Török egyetért ezzel és azt írja, hogy „a Ku.9 kultuszkápolnája lehetett az első sír el-Kurruban, a korai kusita uralkodók királyi temetőjében, amelyben halotti sztélé és áldozati asztal is volt”.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Dows Dunham and M. F. Laming Macadam, "Names and Relationships of the Royal Family of Napata", JEA 35 (Dec., 1949), p. 141; pl. 15
  2. Kendall, Tim. The Origin of the Napatan State: El-Kurru and the Evidence of the Royal Ancestors, Meroitica 15: Studien zum antiken Sudan. Wiesbaden: Harrasowitz, 64. o. (1999). ISBN 3447041390 
  3. Török László. The Kingdom of Kush: Handbook of the Napatan-Meroitic Civilization, Handbuch der Orientalistik. New York: Brill, 123. o. (1997). ISBN 9004104488 
  4. a b c d Török, p.123
  5. From Ku.53, Khartoum 1901; Dows Dunham, Nuri, Boston. 1950, figs 29f
  6. Török, p.124
  7. Khartoum 2678; M.F.L. Macadam, The Temples of Kawa I. The Inscriptions, London 1949. 14ff
  8. Khartoum, 2679; Macadam, 32ff
  9. Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.235
  10. Kendall, Tim. The Origin of the Napatan State: El-Kurru and the Evidence of the Royal Ancestors, Meroitica 15: Studien zum antiken Sudan. Wiesbaden: Harrasowitz, 63–64. o. (1999). ISBN 3447041390 
  11. Török, pp.148-150
  12. Kendall, op. cit., p.65 & figure 1 on p.98
  13. a b Kendall, p.65

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alara of Nubia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.