Főmenü megnyitása

Az alaszkai partfutó (Calidris mauri) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Alaszkai partfutó
Calidris mauri1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Gruae
Csoport: Gruimorphae
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Alrend: Scolapaci
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Alcsalád: Arenariinae
Nem: Partfutó (Calidris)
Merrem, 1804
Faj: C. mauri
Tudományos név
Calidris mauri
(Cabanis, 1857)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Alaszkai partfutó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Alaszkai partfutó témájú médiaállományokat és Alaszkai partfutó témájú kategóriát.

Tartalomjegyzék

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Jean Cabanis német ornitológus írta le 1857-ben, az Ereunetes nembe Ereunetes Mauri néven.[3]

ElőfordulásaSzerkesztés

Alaszka és Szibéria területén fészkel. Telelni az Amerikai Egyesült Államok déli részére és Dél-Amerikába vonul. Kóborló példányai feltűnnek Európában is.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 14–17 centiméter, szárny fesztávolság 28–37, 18–42 testtömege gramm.[3]

SzaporodásaSzerkesztés

Fészekalja 4 tojásból áll.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  2. Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  4. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. március 11.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés