Albatroszfélék

Az albatroszfélék (Diomedeidae) a madarak (Aves) osztályába és a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe tartozó család.

Albatroszfélék
Evolúciós időszak: Oligocén - jelen
Galápagosi albatrosz (Phoebastria irrorata)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Öregrend: Neoaves Csoport: Passerea Csoport: Ardeae Csoport: Aequornithes Rend: Viharmadár-alakúak (Procellariiformes) Fürbringer, 1888 Család: Diomedeidae G. R. Gray, 1840
Elterjedés
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Albatroszfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Albatroszfélék témájú médiaállományokat és Albatroszfélék témájú kategóriát.

Előfordulásuk

A legtöbb albatroszfaj az Antarktisz, Ausztrália, Dél-Afrika és Dél-Amerika körülötti nyílt vizeken él. Ezek inkább sarkvidéki vizek, albatroszok nem nagyon élnek trópusi vizeken, a galápagosi albatrosz (Phoebastria irrorata) az egyetlen faj, amely a trópusokon él. A Déli-óceánon számos albatroszfaj megtalálható, viszont a Jeges-tengerről teljes mértékben hiányoznak. Az albatroszok kerülik a partokat és a szárazföldet, szaporodási idejükön is kis szigetekre mennek, mivel itt könnyen le és fel tudnak szállni.

Megjelenésük

Az albatroszok egy nagy csoportja a nagy madaraknak. Nagyon hosszú és vékony szárnnyal rendelkeznek. Szárnyfesztávolságuk több mint 350 centiméter, még a család kisebb képviselőinek is 2 méter. 12 kilogrammos tömegükkel a legnehezebb repülő madarak közé tartoznak. Csőrűk nagy, erős és hegyes; gyakran előfordul, hogy színe világossárga vagy -rózsaszín. Lábaik rövidek, lábujjaik között úszóhártya található. Az albatroszok jó úszók, a magas hullámokon is a felszínen maradnak.

Életmódjuk

Szárnyuk nagy, repülve jelentős távolságokat tesznek meg. Táplálékuk főleg tintahalakból áll, emellett fontos táplálékösszetevőjük a halak, rákok és ritkán a medúzák fogyasztása. Alkalmanként követik a hajókat a tengerbe dobott hulladék miatt. Az így és egyéb forrásból származó és esetenként emészthetetlen hulladék elfogyasztása miatt sok madár elpusztul. Az albatroszok nagyon hosszú életű madarak, az átlagos életkor 10 év, de az eddig feljegyzett legmagasabb életkor 58 év volt egy királyalbatrosznál.

Szaporodásuk

Az albatroszok nagyon hosszú szaporodási ciklussal rendelkeznek. Fészkeiket hegyfokokra építik, mivel ez jól megközelíthető a tengerekről érkező kolóniáknak. A fiókák 1 évig maradnak a szülőknél, így egyes fajok, csak 2 évente szaporodnak. Telepekben fészkelnek, amelyek több ezer fészket is magukba foglalnak. A legtöbb faj fűből, mohából és sárból építi fészkét. Egyes fajok egyáltalán nem építenek fészket. Fészekaljuk egyetlen tojásból áll, melyet 10–11 héten keresztül költenek a szülők, ezalatt naponta helyet cserélnek, hogy táplálékot kereshessenek.

Rendszerezés

Az albatroszféléket korábban a viharmadárfélék családjába sorolták.

A családba az alábbi 4 recens nem tartozik:

• Diomedea Linnaeus, 1758 – 6-7 recens faj
• Phoebastria Reichenbach, 1853 – 4 recens faj
• Phoebetria Reichenbach, 1853 – 2 recens faj
• Thalassarche Reichenbach, 1853 – 9-10 recens faj

A Diomedea és Thalassarche nemeknél azért vannak változó számok, mert az ornitológusok még nem értenek egyet az albatroszfélék fajszáma fölött; míg egyesek néhány korábban alfajnak vélt állatot faji szintre emelnének, mások viszont fajokat vonnának össze. Emiatt van az, hogy az IUCN és a BirdLife International 22 fajt, míg az ITIS 21 fajt fogad el; ezektől eltérően a legújabb kutatások 13 fajra + az amszterdam-szigeti albatroszra (Diomedea amsterdamensis) utalnak. Az utóbbi madár azért áll külön a fajlistától, mivel a rendszertani besorolása manapság még igen vitatott.

Képek

• 
  Feketelábú albatrosz (Phoebastria nigripes)
• 
  Laysan-albatrosz (Phoebastria immutabilis)
• 
  Rövidfarkú albatrosz (Phoebastria albatrus)
• 
  Szürkefejű albatrosz (Thalassarche chrysostoma)

Források

• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
• Albatroszok neve

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Albatrosse című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben az Albatross című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• HANZAB complete species list (Handbook of Australian, New Zealand and Antarctic Birds.)
• BirdLife International Save the Albatross campaign
• The Agreement for the Conservation of Albatrosses and Petrels (ACAP)
• Albatross: Don Roberson's family page Archiválva 2008. november 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Tracking Ocean Wanderers Archiválva 2011. május 24-i dátummal a Wayback Machine-ben The global distribution of albatrosses and petrels: Results from the Global Procellariiform Tracking Workshop, 1–5 September 2003, Gordon's Bay, South Africa. BirdLife International
• Albatross videos Archiválva 2016. március 14-i dátummal a Wayback Machine-ben on the Internet Bird Collection
• Albatross species profile at the WWF
• Recovery plan for albatrosses in the Chatham Islands 2001–2011 (PDF). Department of Conservation, Wellington, New Zealand, 2001. [2008. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 28.)
• Nunn, G.B.; Cooper, J.; Jouventin, P.; Robertson, C.J.R. & Robertson, G.G. 1996: "Evolutionary relationships among extant albatrosses (Procellariiformes: Diomedeidae) established from complete cytochrome-b gene sequences." The Auk 113, 784-801.