Wikipédia

Albrecht Kauw

(1616-1681) festő

Albrecht Kauw (születési neve: Albrecht Koha) (Strasbourg, 1616. november 26.[7] – Bern, 1681), svájci csendéletfestő, veduta[8] festő.

Albrecht Kauw
Született1616. november 26.[1][2][3][4]
Strasbourg
Elhunyt1681 (64-65 évesen)[5][6][1][2][3]
Bern
Állampolgárságafrancia
GyermekeiAlbrecht Kauw The Younger
Foglalkozásafestőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Albrecht Kauw témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza szerkesztés

Kauw 1616-ban Strasbourgban született Conrad Koha gazdag borkereskedő és Anna-Maria Volmar fiaként. Ősei hugenotta menekültként érkeztek a 16. században Eupenből, s generációkon keresztül megalapozott gazdasági helyzetüket máig őrzi Strasbourgban a Rue de la Douane 1–3. alatt épült reneszánsz házuk,[9] melynek első emeleti boltívei között olvasható az építés ideje és az építtető monogramja: „1586 L. K.” (Leonhart Kaw)[10] Kauw itt töltötte gyermek- és ifjúkorát. Képzéséről kevés tudható, egyik mestereként a strasbourgi festőt és illuminátort, Georg Brentelt(wd) említik, aki azonban 1610-ben elhunyt, így lehetséges, hogy az ő unokaöccsét, ifjabb Georg Brentelt(wd) értik, de az ő strasbourgi tartózkodását viszont nem említik a források. Másik mestere a strasbourgi származású csendéletfestő Sebastian Stoskopff(wd) lehetett.

Az 1630-as évek végén (legkésőbb 1639-ben) Bernben telepedett le. Bár 40 évig főként itt működött, de nem kapta meg a honosítási engedélyt, élete végéig Hintersassen(wd) státuszban maradt. 1638-ban készült a legkorábbi fennmaradt műve, amely egy Kronoszt ábrázoló kis szépiarajz (1638, Berni Művészeti Múzeum).[11] Ezt még feltehetően vándorévei alatt alkotta. 1639-ben, Bernben készült portréi jelzik a letelepedés évét. Megbízásai az 1649-es években szaporodtak meg, amikor a nem sokkal később elpusztult berni prédikátorkolostorban[12] Niklaus Manuel(wd) Haláltáncát 24 papírlapra másolta akvarell és gouache technikával, és a berni tanácsnak ajándékozta (Historisches Museum Bern).[13] Ettől kezdve számos közületi megbízást is kapott, amelyek között hordó- és egyéb dekorációs festések mellett monumentális veduták (Stadtvedute, 1658-tól, Historisches Museum Bern)[14] és az úgynevezett Handelszyklus (Kereskedelmi ciklus)[15] nagy méretű vásznai (1671)[16] voltak.

Az 1650-es évektől a tehetős földbirtokosok és patríciusok magánmegbízatásaira csendéleteket festett. Középületek és kastélyok falait dekorálta, tájképeket alkotott. Kauw munkássága 1665 és 1675 között érte el mennyiségi csúcspontját, amikor jelentős megbízásokat kapott Utzigen(wd) és Oberdiessbach(wd) kastélyainak díszítésére, vedutáira (allegóriákra, bibliai és világi történetekre). Ebben az időszakban készített 86 akvarell vedutát és számtalan címerrajzot Victor von Erlach számára az „Ämter-, Regiments- und Geschlechterbuch” című műbe.

1666 után az addig a 16. századi délnyugat-német és svájci festészetben gyökerező stílusát – valószínűleg fia, Gabriel visszatérésével egy időben, aki képzése és vándorlása során a délnémet központokat, Strasbourgot, Frankfurtot és Nürnberget is meglátogatta –, kiterjesztette a tágabb európai irányzatok felé. 1666-ban Albrecht a hatóságoktól kiváltságot szerzett magának és egyik fiának a „Kupferstuck und Gmähl”, azaz metszetgrafikák és festménynyomatok árusítására. Míg ezt megelőzően többnyire a közvetlen környezetéből származó régi előképek – mindenekelőtt Niklaus Manuel – vezérelték, addig ettől kezdve mintákként olyan alkotók szolgáltak, mint Matthäus Merian, Jacques Callot, Stefano Della Bella,(wd) Simon Vouet,(wd) Johann Heinrich Roos, Jan Both,(wd) Jan Asselijn,(wd) Hermann Swanevelt(wd). Ez a kör elsősorban az impozáns szobaberendezések szupraportjainak[17] és kandallóképeinek motívumaira volt hatással, de számos nagyszabású veduta staffázsát is inspirálta.

Kauw utolsó datált művei 1678-ból származnak.

Családja szerkesztés

1839 előtt vette feleségül a zofingeni Katharina Meyert, mert legidősebb leányukat, Johannát még nem Bernben keresztelték, az utána, 1640 és 1658 között született összesen tizenegy gyermek már a berni keresztelési anyakönyvekben szerepel, tehát Kauw és családja a legtöbb időt Bernben töltötte. Fiai közül Gabriel, aki dél-németországi képzése után Bern és Vaud környékén dolgozott, apja szakmáját vette át, akitől maga is tanult.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Albrecht Kauw című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Union List of Artist Names (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b British Museum person-institution thesaurus. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Artnet. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  6. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  7. ↑ SIKART Lexikon zur Kunst in der Schweiz (sikart.ch) a Schweizerisches Institut für Kunstwissenschaft (SIK-ISEA) által ellenőrzött művészeti online lexikon. Keresztelésének időpontja.
  8. ↑ Olasz: látvány, látkép; részletes realista festmény, rajz vagy metszet, amely egy várost, vagy egyéb helységet ábrázol.
  9. ↑ Ancienne maison Lauth (Strasbourg)
  10. ↑ Monogram, Strasboug, Maison Lauth
  11. ↑ Theo Vignau-Wilberg: Zur Ikonographie des Vanitasstilliebens von Albrecht Kauw, 1649. In: Unsere Kunstdenkmäler. Mitteilungsblatt für die Mitglieder der Gesellschaft für Schweizerische Kunstgeschichte. 24. évf. 1973. 4. szám. 290. oldal [1]
  12. ↑ A berni francia-templom
  13. ↑ Niklaus Manuel falfestményeinek másolata
  14. ↑ Berni kanton várairól festett látképek. Landshut, 1664; Wangen a. A., 1664; Utzigen, 1670 körül; Löwenberg, 1670 körül; Toffen Castle(wd), 1667, 1673, 1674; Bern Altenberg, 1676; Valeyres-sous-Rances, 1678; Habsburg, 1678; Röhrswil, Oberhofen, Aarwangen és Leukerbad, 1678 körül)
  15. ↑ Albrecht Kauw Handelszyklus című alkotása kifejezi, hogy 1671-ben még az áruk rendkívüli távolságokon keresztül jutottak el Bernbe. Öt vászonból áll, amelyeket a művész a berni áruházak számára készített. Három közülük ma a Berni Történeti Múzeumban található (Keleti kereskedelmi jelenet; Jelenet egy megerősített kereskedelmi kikötőben; Elszámolás a kereskedőház igazgatói irodájában), két másik pedig a Művészeti Múzeumban (A vízi kereskedelem veszélyei: hajótörés; A szárazföldi kereskedelem veszélyei: rablás).
  16. ↑ Urte Krass: Fülle und Vergänglichkeit, Reichtum und Armut. Fortuna in der visuellen Kultur des Berner Barock. In: Annette Kranen – Urte Krass – Nina Zimmer (ed.): Der Weg zum Glück. Die Berner Kebes-Tafel und die Bilderwelten des Barock: Ausstellungskatalog. 2021. szeptember 2. 52–58. oldal [2]
  17. ↑ A belső ajtóknál főként a reneszánsz és barokk idején a keretet fölül a szemöldökön gyakran díszesebb párkánnyal, konzolokkal, festménnyel, kárpitokkal stb. koronázzák, mely díszítmények «supraport» (franc. dessus-de-porte) elnevezés alatt ismeretesek.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Albrecht_Kauw&oldid=25018913”