Főmenü megnyitása

Albrecht Theodor Emil Graf von Roon (1803. április 30.1879. február 23.) porosz katona és államférfi. 1859-től 1873-ig hadügyminiszterként – Otto von Bismarck és Helmuth von Moltke mellett – meghatározó személy volt Poroszország kormányában az 1860-as évtizedben, amikor a Dánia, Ausztria és Franciaország elleni sikeres porosz háborúk sorozata Németország egyesüléséhez vezetett. A monarchia konzervatív és reakciós támogatójaként lelkes modernizáló volt, aki azon dolgozott, hogy növelje a hadsereg hatékonyságát.

Albrecht von Roon
Albrecht von Roon Günther BNF Gallica.jpg
A Porosz Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1873. január 1. 1873. november 9.
Uralkodó II. Vilmos
Előd Otto von Bismarck
Utód Otto von Bismarck
A Porosz Királyság hadügyminisztere
Hivatali idő
1859. december 5. 1873. november 9.
Előd Eduard von Bonin
Utód Georg von Kameke
Katonai pályafutása
Csatái porosz–francia háború

Született 1803. április 30.[1][2]
Landkreis Köslin
Elhunyt1879. február 23. (75 évesen)[1][2]
Berlin
Párt Conservative Party

Foglalkozás

Díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Albrecht von Roon témájú médiaállományokat.

IskoláiSzerkesztés

Roon Pleushagennél, Kolberghez közel, Pomeraniában született. A családja flamand származású volt és Pomeraniában telepedtek le. Az apja, a porosz hadsereg tisztje, szegénységben halt meg a francia megszállás során (lásd Napóleoni háborúk), és a fiatal Roont anyai nagymamája nevelte fel felszabadítóháborúban feldúlt országban. Roon Chelmo-nál lépett be a kadét hadtestbe 1816-ban, ahonnan tovább lépett katonai középiskolába Berlinben 1818-ban és 1821 januárjában A Strargardnál, Pomeraniában állomásozó 14th (3rd Pomeranian) ezred tisztjévé avatták. 1824-ben hároméves felsőfokú képzést végzett el a Porosz Katonai Akadémián, ahol növelte az általános képzettségét. Két évvel később áthelyezték a 15. ezredhez Minden-nél.

KiadványaiSzerkesztés

1826-ban kinevezték oktatónak a katonai kadétiskolában Berlinben, ahol különösen nagy figyelmet szentelt a katonai földrajz tárgyának. A neves földrajztudós, Carl Ritter tanítványa volt, aki a berlini katonai iskolában tanított. 1832-ben, Roon kiadta a jól ismert Fizikai, Nemzeti és Politikai Földraj Alapjait, három kötetben (Grundlage der Erd-, Völker- und Staaten-Kunde), ami hatalmas népszerűséget hozott a számára és amit 40000 példányban adtak el néhány év alatt. Ezt a művet követte 1834-ben a Földrajz Elemei (Anfangsgrunde der Erdkunde), 1837-ben a Európa Harcászati Földrajza (Militärische Landerbeschreibung von Europa) és 1839-ben az Ibériai Félsziget (Die Iberische Halbinsel).

 
Albrecht von Roon szobra, Tiergarten, Berlin

Korai katonai karriereSzerkesztés

1832-ben Roon újból csatlakozott az ezredéhez és később hozzárendelték von Müffling tábornok megfigyelő hadtestének főhadiszállásához Krefeldnél, ahol először szerzett tudomást a porosz hadsereg eredménytelen állapotáról. 1833-ban kijelölték a Topográfiai Hivatalhoz Berlinben. 1835-ben belépett a Vezérkarba és ugyanebben az évben századossá léptették elő és a berlini katonai akadémia oktatói és felügyelője lett. 1842-ben túlmunka által okozott két évnyi betegség után, őrnaggyá léptették elő és VII Hadtest állományához csatolták., amely tisztségben újra lenyűgözte a hadsereg szervezettségének elégtelensége és a megreformálásán kezdett dolgozni. 1844, Friedrich Karl porosz herceg magántanáraként elkísérte a herceget a Bonni Egyetemre és az európai utazásaira. 1848-ban kinevezték a VIII Hadtest főtisztjévé Koblenz-nél. Az év zavargásai és a felkelés elnyomása alatt Vilmos herceg (később király és császár) alatt szolgált, és kitüntette magát energiája és bátorsága által, megkapva a Vörös Sas rend harmadik fokozatát szolgálatai elismeréseként. Mialatt a hercegi vezérkarban szolgált, elmélyült a katonai reformok terveinek a témájában. 1850-ben, a megalázó Olmützi alkotmányhoz vezető hibás és elégtelen katonai szervezet leleplezése után, Roon-t alezredessé és 1851-ben ezredessé léptették elő.

HadseregreformjaiSzerkesztés

1856-ban dandártábornokká és 1859-ben altábornaggyá kinevezett Roon számos tisztséget birtokolt 1850 óta, fontos küldetések alkalmazottjaként. Vilmos herceg 1858 lett kormányzó és 1859-ben Roon-t kinevezte egy bizottság tagjává, hogy jelentéseket készítsen a sereg újraszervezéséről. Az osztrák-szardin háború során Roon-t egy hadosztály mozgósításával bíztak meg. 1859 végén annak ellenére, hogy még nem ő volt rangidős altábornagy a seregben, ő követte Eduard von Bonin-t, mint hadügyminiszter. 1861 a haditengerészeti minisztériumot is rábízták. Edwin von Manteuffel és az új porosz állományfőnök, Helmuth von Moltke által támogatva, Roon terveket készített, hogy adoptálja Gerhard von Scharnhorst rendszerét Poroszország megváltozott körülményeihez. Scharnhorst kezdeményezte az általános katonai szolgálat megemelését három évre, új ezredek felállításával és csökkentette a tartalékhadsereg (Landwehr) szerepét, akiknek a szerepét a Felszabadítási Háborúban (1813) még mindig ünnepelték a nacionalista mítoszokban. Roon, ezzel ellentétben úgy hitte, hogy Landwehr szerepe egy mind politikailag, mind katonailag hamis, korlátolt hasznosságú és harcászati értékeket nélkülöző intézmény volt. Roon javaslatai a hadsereg újraszervezésére erős ellenállásba ütköztek a porosz Landtag részéről, amit a liberális Német Haladás Párt dominált, ami parlamentáris irányítást akart a katonai költségvetés felett. Többéves politikai csatározás és az új miniszterelnök Otto von Bismarck erős támogatása kellett ahhoz, hogy Roon brillírozhasson.

 
Roon, középen, Otto Von Bismarck-kal (bal oldalon) és Helmuth Graf von Moltke-vel (jobb oldalon). Poroszország három vezetője az 1860-as években.

A nemzeti hősSzerkesztés

Az 1864-es porosz–osztrák–dán háború sikeres kimenetele után, Roon a Poroszországban leggyűlöltebb emberből az ország legnépszerűbb emberévé vált. Az osztrák-porosz háború kezdetén Roon-t kinevezték a gyalogság tábornokává. Ott volt a döntő königgrätzi győzelemnél, Moltke parancsnoksága alatt. Megkapta a Fekete Sas érdemrended Nikolsburg-nál, útban Bécs felé. A harcászati rendszerét 1866 után átvette az egész Északnémet Szövetség. A későbbi években a rendszerét lemásolta az egész kontinentális Európa. A Porosz-francia háború során 1870-71-ben, Roon kiszolgálta az (akkori) királyt, Vilmos királyt. A háború hatalmas siker volt Poroszország számára és Roon hozzájárulása a sikerhez tekintélyes volt. Gróffá (Graf) avatták 1871. január 19-n, pontosan Moltke után. 1873 januárjában ő követte Bismarckot ( aki birodalmi kancellár lett), mint Poroszország miniszterelnöke. Rossz egészségügyi állapota arra kényszerítette, hogy lemondjon még abban az évben, visszaadva az állást Bismarck-nak. Roon-t tábornaggyá nevezték ki 1873 január elsején. Roon Berlinben hunyt el 1879. február 23-n. A Roon család kriptájában temették el Schloss Krobnitz-nél, Görlitz-től nyugatra.

EmlékezeteSzerkesztés

Az 1906 befejezett SMS Roon páncélos cirkálót Albrecht von Roon után nevezték el.

BibliográfiaSzerkesztés

A fia adta ki a Denkwürdigkeiten aus dem Leben des Generalfeldmarschalls Kriegsministers Grafen Roon-t ( Élmények Roon gróf, tábornagy és hadügyminiszter életéből) 2 kötetben 1892-ben és a Kriegsminister von Roon als Redner politisch und militärisch erläutert –t ( Roon hadügyminiszter politikai és katonai beszédei kielemezve) 1895-ben. A levelezései Professor Cl. Perthes barátjával, 1864-67 között szintén ki lett adva Breslau-nál 1895-ben.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

HivatkozásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés