Aleksandar Ranković

szerb nemzetiségű jugoszláv kommunista politikus, 1909-83

Aleksandar Ranković, magyaros írásmóddal Alekszandar Rankovics (cirill betűkkel Александар Ранковић) (Drazsevac, 1909. november 28.Dubrovnik, 1983. augusztus 20.) szerb nemzetiségű jugoszláv kommunista politikus.

Aleksandar Ranković
(Александар Ранковић)
Aleksandar Ranković (1).jpg
Született 1909. november 28.[1][2][3]
Draževac
Elhunyt

Dubrovnik[5]
Állampolgársága jugoszláv
Házastársa
  • Anđa Ranković (1935 – 1942. június 11.)
  • Slavka Ranković (1946 – 1983. augusztus 20.)
Gyermekei két gyermek
Foglalkozása
  • politikus
  • politikai tiszt
Tisztség
  • Minister of the Interior (1946. február 2. – 1953. január 14.)
  • Deputy Prime Minister of Yugoslavia (1949. április 1. – 1963. április 18.)
  • Vice President of Yugoslavia (1963. június 30. – 1966. július 1.)
Kitüntetései
  • Szuvorov-rend
  • Kutuzov-rend
  • Order "For Merit to the People"
  • Order of Brotherhood and Unity
  • Order of Bravery
  • Order of the Partisan Star
  • Order of the People's Liberation
  • Order of the People's Hero
  • People's Hero of Yugoslavia (1945. július 4.)
  • Order of the Hero of Socialist Labour (1954)
Sírhely Belgrád–Újtemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Aleksandar Ranković témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Szakmunkásként dolgozott, majd 1924-től kapcsolódott a munkásmozgalomba, ahonnan útja a Kommunista Pártba vezetett. Többször bebörtönözték és illegalitásba kényszerült. 1941-től a Központi Bizottság tagja lesz. A Gestapo kezébe kerül, majd megszöktetik a fogságból.[6]

Részt vett a felszabadítási mozgalom vezetésében, Tito legfőbb szerb bizalmasa és harcostársa volt. 1948-tól belügyminiszter, és a pártvezetésben is helyet kapott, ahol a párt káderügyeit és a belügyi apparátust irányította.[6]

1963-tól Jugoszlávia alelnöke volt. 1966-ban a brioni plénumon kegyvesztetté vált, ahol pártellenes tevékenységgel vádolták meg (a vádak szerint lehallgatta Titót), és kizárták a pártból. 1966–1967-ben írta meg emlékiratait, amely fontos történelmi forrásnak számít.[6]

Művei magyarulSzerkesztés

  • Beszámoló Jugoszlávia Kommunista Pártja szervezeti munkájáról a JKP 5. kongresszusán; Jugoszlávia Kommunista Pártja, Beográd, 1948
  • A belügyi szervekről; ford. Steinitz Tibor; Magyar Szó, Noviszád, 1956 (Időszerű könyvek)
  • A Jugoszláv Kommunista Szövetség szervezés-politikai feladatairól. Beszámoló a 7. kongresszuson; Fórum, Noviszád, 1958 (Időszerű könyvek)

ForrásokSzerkesztés

  1. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Brockhaus (német nyelven)
  3. BnF források (francia nyelven)
  4. Library of Congress Authorities (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 15.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  6. a b c Juhász József. Volt egyszer egy Jugoszlávia.. Aula, Budapest,, 142. o. (1999). ISBN 963-9215-51-1 

További információkSzerkesztés