Főmenü megnyitása

Alekszandr Porfirjevics Borogyin

orosz zeneszerző, kémikus, az Orosz ötök tagja

Alekszandr Porfirjevics Borogyin (Szentpétervár, 1833. november 12. – Szentpétervár, 1887. február 27.), orosz zeneszerző, kémikus, az Orosz ötök tagja.

Alekszandr Porfirjevics Borogyin
(Александр Порфирьевич Бородин)
Borodin.jpg
Született 1833. november 12.[1]
Szentpétervár[2][3][4]
Elhunyt 1887. február 27. (53 évesen)[5][1][6]
Szentpétervár[2][7][4]
Állampolgársága orosz
Házastársa Ekaterina Protopopova (1863. április 29. – 1887. február 27.)[8][9]
Foglalkozása
Tisztség akadémikus
Iskolái
Halál okaszívinfarktus
Sírhely Tyihvini temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Porfirjevics Borogyin témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Élete, munkásságaSzerkesztés

Borogyin egy grúz herceg, Luka Szemjonovics Gedeanasvili, általánosan használt nevén Gegyianov törvénytelen fiaként született. A fiút – ahogy az akkoriban szokás volt – az egyik szolga nevén anyakönyvezték. Nevelőszüleitől – egy nyugdíjas katonaorvos és felesége – áldozatos gondoskodást kapott, művelt nevelőanyja otthon tanította. A gyermeknek korán kiderült szerteágazó érdeklődési köre: ugyanúgy vonzották a természettudományok, mint a zene, nyelveket tanult. Kis kémiai laboratóriumot rendezett be a fürdőszobában, emellett fuvolázni, zongorázni, oboázni, gordonkázni tanult. Még csak 14 éves volt, amikor versenyművet írt fuvolára és zongorára.

1850-től a szentpétervári Orvosi-Sebészeti Akadémián tanult, ahol a szaktantárgyakon kívül kémiát, állattant és kristálytant is hallgatott. Tanulmányait 1856-ban fejezte be kitüntetéssel, és mindössze két év múlva doktori címet is szerzett „Az arzén és a foszforsav analógiájáról” írott disszertációjával. Diplomája megszerzése után tanársegédi megbízást kapott az akadémián, ugyanakkor orvosgyakornoknak is kinevezték egy katonai kórházba. Tudományos munkája kapcsán tett külföldi tanulmányútjai egyikén ismerkedett meg a súlyos tüdőbetegséggel ápolt Jekatyerina Protapopova zongoraművésszel, akit 1853-ban feleségül vett. Tudományos és oktató munkája mellett továbbra is élénken érdeklődött a zene iránt, barátaival kamarazenélt, saját darabjai népi tematikára épültek. 1864-ben kinevezték a kémia professzorává, és ebben az időszakban ismerkedett meg Muszorgszkijjel és Balakirevvel, akik ösztönözték zenei munkásságát. Az azonos érdeklődésű komponisták Rimszkij-Korszakovval és Kjuival együtt megalapították az „Orosz ötök” zeneszerzői csoportot (magukat Újítóknak nevezték).

Borogyin életének jellemzője a sokfelé való érdeklődés volt. A zenében és a természettudományban minden érdekelte. Komponista barátai biztatására hozzálátott első szimfóniája megírására, de a más irányú elfoglaltságok miatt csak öt év múlva készült el vele. Zenedarabját 1862-ben mutatták be, és a nagy siker hatására dolgozni kezdett második szimfóniáján is. Belevágott élete fő művének, az Igor hercegnek a komponálásába is. Ez utóbbin egészen haláláig dolgozott, de nem sikerült teljesen befejeznie. „Az egyetemi élet, a tanártársakkal, a tanítványokkal fenntartott intenzív kapcsolatok, a mindezzel járó szociális alkalmak rendkívül fontosak voltak számára. Idővel elvállalta az akadémia zene- és énekkarának vezetését is, az ezzel járó rendszeres próbamunkával együtt, továbbá aktív szerepet vállalt a női orvosképzés megszervezésében is. Ráadásul a tanítás számára a legkevésbé sem merült ki óráinak megtartásában, hanem kötelességének érezte, hogy hallgatóival egyénileg is foglalkozzon, segítse őket problémáik megoldásában.”[10] Zeneszerzői népszerűsége hazáján kívül is fokozódott, így külföldi utazásai már nem csak tudósi, hanem zeneszerzői minőségben is szaporodtak. Megismerkedett Liszt Ferenccel, aki elismerte és támogatta munkásságát. 1882-ben hatalmas sikerrel mutatták be a Közép-Ázsia pusztáin című szimfonikus költeményét, amit külföldön is ovációval fogadtak. Életében válságos volt az 1885–1886 körüli időszak, amikor ő maga kolerában megbetegedett és hónapokig lábadozott, majd felesége és anyósa is súlyos beteg lett. Nyilvánvaló, hogy ezek a gondok is okozhatták, hogy élete végén depresszió gyötörte. 1887-ben halt meg egy jelmezbálon: elgyengült, összeesett és beverte a fejét egy kőpárkányba. Felesége mindössze öt hónap múlva követte. Az Igor herceget Glazunov és Rimszkij-Korszakov fejezte be.

Borogyin műveiben nem nehéz felismerni Glinka örökségét. Művészetére a mívesen kidolgozott népiesség, a keleti harmóniák iránti fogékonyság, a harmóniai kísérletek alkalmazása a jellemző.

MűveiSzerkesztés

  • Három szimfónia (a 3. befejezetlen)
  • Közép-Ázsia pusztáin, szimfonikus költemény (1880)
  • f-moll vonóskvintett (1860)
  • c-moll zongorakvintett (1862)
  • Két vonósnégyes (1875–79, A-dúr és 1880–81, D-dúr)
  • Serenata alla spagnola (1886)
  • Scherzo vonósnégyesre
  • Zongoradarabok (fúgák, fantáziák, románcok stb.)
  • Igor herceg (opera) (1869–87)

HangfelvételekSzerkesztés

KottákSzerkesztés

Írásai magyarulSzerkesztés

  • Igor herceg; szöveg Alekszandr Borogyin, ford. Nádasdy Kálmán; Zeneműkiadó, Bp., 1961 (Operaszövegkönyvek)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b EB-11 / Borodin, Alexander Porfyrievich
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  4. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Бородин Александр Порфирьевич, 2015. szeptember 28.
  5. ... ум. 15 февраля 1887 г., unspecified calendar; assumed Julian
  6. ... род. 31 окт. 1834 в СПБ., ум. 15 февр. 1887 там же., unspecified calendar; assumed Julian
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. http://www.rsc.org/diversity/175-faces/all-faces/alexander-borodin/, 2018. november 1.
  9. https://www.classicfm.com/composers/borodin/guides/discovering-great-composers-alexander-borodin/
  10. Malina János: Sokoldalúság vagy káosz?. [2008. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 23.)

ForrásokSzerkesztés

  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  • John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés