Alekszandrovszkij szad

az első moszkvai közpark

Az Alekszandrovszkij szad (Sándor-kert) Moszkva belvárosának központi fekvésű parkja a Kreml nyugati fala mentén, a Ploscsagy Revoljucii és a Kremljovszkaja naberezsnaja között, a Tverszkoj kerületben.[1] 1812-ben alakították ki tíz hektáros területen. Három részből áll: Felső, Középső és Alsó kert.

Alekszandrovszkij szad
Alexander Garden Gates.JPG
Elhelyezkedése
Ország
Település Moszkva
Alekszandrovszkij szad (Moszkva)
Alekszandrovszkij szad
Alekszandrovszkij szad
Pozíció Moszkva térképén
é. sz. 55° 45′ 09″, k. h. 37° 36′ 50″Koordináták: é. sz. 55° 45′ 09″, k. h. 37° 36′ 50″
Általános adatok
Alapítás ideje 1812
Terület0,10 km²
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandrovszkij szad témájú médiaállományokat.
A hős városok emlékműveinek egy része az ismeretlen katona sírjánál

A parkban számos fontos történelmi emlék, emlékmű található, így a Kreml Kutafja tornya, az olasz grottó, a Romanov-ház 300 éves évfordulójára állított obeliszk, valamint az 1812-es honvédő háború és a nagy honvédő háború emlékművei.[1]

A park 1856-ban, II. Sándor orosz cár koronázása alkalmából kapta a Sándor-kert nevet.

A park alaprajzának vázlata

TörténeteSzerkesztés

A 18. századig a park helyén folyt a Nyeglinnaja folyó a Kreml fala előtt, mintegy várárokként. A folyó felett négy híd vezetett át, a Kuznyeckij, Petrovszkij, Voszkreszenszkij és a Troickij híd. A folyó vize tiszta volt, benne halásztak, partján időnként népünnepélyeket rendeztek.[2] A város növekedésével a víz elszennyeződött, egyre inkább csatornához vált hasonlatossá. A napóleoni háborúk után I. Sándor orosz cár rendeletére a folyót három kilométer hosszon zárt csatornává alakították Jegor Geraszimovics Cselijev építész vezetése alatt. A felszabaduló helyen Oszip Ivanovics Bove tervei alapján parkot alakítottak ki az 1812-es moszkvai tűzvész utáni helyreállítás keretében.[3] A park a Napóleon feletti győzelem emlékhelye lett, de gyakorlati célokat is szolgált, alkalmas volt nagyobb rendezvények, népünnepélyek szervezésére a Kreml közelében.[1][4]

A parkban 2012-2016 között nagyszabású kertészeti rekonstrukciót hajtottak végre a növényzet és a talaj részleges cseréjével.[5][6] Kilátásba helyezték ingyenes wifi kiépítését is a teljes területen.[7]

A park nevezetességeiSzerkesztés

A park északi részén, a Felső kertben található az Ismeretlen katona sírja, nagy állami ünnepségek, diplomáciai koszorúzások színhelye. Itt helyezték el a lakosságuknak a második világháború után „Hős város” címet kapott 13 helység (a breszti erőd, Leningrád, Sztálingrád, Szmolenszk, Tula, Kercs, Odessza, Szevasztopol, Kijev, Novorosszijszk, Minszk, Murmanszk) helytállásának emlékművét.

A Kreml falában, a középső Arzenál-torony közelében 1820-ban építettek – a kor divatjának megfelelően – egy úgynevezett olasz grottót, romokra emlékeztető mesterséges díszépítményt.

1913-ban épült a park főbejárata közelében a Romanov-ház 300 éves fennállásának emlékére egy obeliszk. A bolsevik forradalom győzelme után arról eltávolították a cári jelképeket, de 2013-ban az obeliszket eredeti formájában állították helyre.

A park Manyezsnaja tér felé eső szélén 1996-ban szökőkút-komplexumot alakítottak ki.

Hermogenes moszkvai pátriárka(wd) szobrát, emlékművét 2013-ban állították fel a parkban.

A Középső kert hossza 382 méter, helyén a 16-17. században állami gyógynövény-termesztő kertek voltak. A díszpark itt a Felső kertnél később, 1822-ben készült el. 2017 óta itt találhatók a Kreml múzeumainak a jegypénztárai.

A Középső kert fő nevezetessége a Kutafja torony. Az 1516-ban Aleviz Frjazin Novij (Alvisio Nuovo) által emelt 13,5 méteres bástya az egyetlen fennmaradt erődítmény, ami eredetileg a Nyeglinnaja folyó külső oldalán állt. Mai alakját 1685-ben nyerte el, amikor védelmi szerepének csökkenésével fehér kőből készült díszítő elemekkel látták el. A Kutafja tornyot a Troickij híd, Moszkva egyik legrégebbi kőhídja köti össze – a már a föld alá vitt Nyeglinnaja folyócska helye felett – a Kreml falában lévő Troickaja bástyával.

A Középső kertben helyezték el 2014-ben I. Sándor orosz cár emlékművét is.

A Sándor-kert harmadik, 132 méteres szakasza, az Alsó kert a Borovickaja bástyától a Moszkva folyó Kreml előtti rakpartjáig húzódik. Ezt a szakaszt nyitották meg utoljára, 1823-ban a közönség előtt.

MegközelítéseSzerkesztés

A park legkönnyebben a róla elnevezett Alekszandrovszkij szad (Filjovszkaja vonal), illetve a Bibliotyeka imenyi Lenyina (Szokolnyicseszkaja vonal), valamint a Borovickaja (Szerpuhovszko-Tyimirjazevszkaja vonal) metróállomásokon keresztül közelíthető meg.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Романюк С. К: Москва за Садовым кольцом. Moszkva: Астрель. 2007. ISBN 978-5-17-044643-8  
  2. Александровский сад. Узнай Москву. (Hozzáférés: 2017. augusztus 2.)
  3. Москва. Энциклопедический справочник. — М.: Большая Российская Энциклопедия 1992. [2017. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 30.)
  4. Смирнова А. Г: «Пожар способствовал ей много к украшенью...» Восстановление и реконструкция Москвы после пожара 1812 года. Труды Коми отделения Академии военно-исторических наук, (2012. ápr.) 166. o. ISSN 1995-0411
  5. Управделами президента опровергло вырубку Александровского сада. Lenta.ru, 2015. április 18. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
  6. Александровскому саду вернут первоначальный облик. Strana.ru, 2012. november 27. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
  7. В Александровском саду появится бесплатный Wi-Fi. Мослента, 2016. október 3. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Александровский сад (Москва) című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.