Alekszej Arhipovics Leonov

szovjet-orosz űrhajós
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 4.

Alekszej Arhipovics Leonov (oroszul: Алексей Архипович Леонов; 1934. május 30.2019. október 11.)[5] szovjet-orosz űrhajós és a légierő nyugalmazott marsallja. Ő hajtotta végre 1965. március 18-án a Voszhod–2 űrhajóból az űrbe kilépve az első űrsétát. Második űrrepülése szintén történelmi alkalom volt, az első nemzetközi űrprogram, az Szojuz–Apollo-program szovjet űrhajójának parancsnoka volt.

Alekszej Arhipovics Leonov
1974-ben
1974-ben

Született1934. május 30.
Lisztvjanka, Kemerovói terület, Szovjetunió
Elhunyt2019. október 11. (85 évesen)[1][2][3][4]
Moszkva, Oroszország
SírhelyFederal Military Memorial Cemetery
HázastársaSvetlana Pavlovna Dozenko
Iskolái
  • Zsukovszkij Katonai Repülőmérnöki Akadémia
  • Kremenchuk flight college of National Aviation University
Nemzetiségorosz
Egyéb beosztásvadászpilóta
Rendfokozatmarsall, Szovjet Légierő
Űrben töltött idő7 nap 0 óra 32 perc
Beválogatás1959 („Első vadászpilóta csoport”)
RepülésekVoszhod–2
Szojuz–19
Kitüntetései
  • Szovjetunió Hőse
  • Szovjetunió Hőse
  • A Haza Szolgálatáért Érdemérem 1. fokozata
  • A Haza Szolgálatáért érdemrend 3. fokozata
  • A Haza Szolgálatáért érdemrend, IV. osztály
  • Barátságért Érdemrend
  • Lenin-rend
  • Lenin-rend
  • Vörös Csillag-rend
  • A Haza Szolgálatáért a Szovjetunió Fegyveres Erőiben érdemrend, 3. fokozat
  • Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem
  • Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem huszadik évfordulójára emlékérem
  • Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem negyvenedik évfordulójára emlékérem
  • emlékérem Moszkva 850. évfordulójára
  • emlékérem a Szovjetunió Hadserege veteránjainak
  • emlékérem a Fegyveres Testvériség Erősítéséért
  • Jubilee Medal "40 Years of the Armed Forces of the USSR"
  • A szovjet fegyveres erők 50. évfordulója emlékérem
  • A szovjet fegyveres erők 60. évfordulója emlékérem
  • Jubilee Medal "70 Years of the Armed Forces of the USSR"
  • Jubilee Medal "50 Years of the Soviet Militia"
  • Medal "For Impeccable Service", 1st class
  • Medal "For Impeccable Service", 2nd class
  • Medal "For Impeccable Service", 3rd class
  • A Szovjetunió Állami Díja
  • Lenin Komsomol Prize
  • a Szov­jetunió érdemes sportolója
  • A Szovjetunió űrhajós pilótája
  • Szocialista Munka Hőse
  • Hero of Labour
  • Karl Marx-rend
  • Georgi Dimitrov Érdemrend
  • Vörös Zászló érdemrend
  • a Magyar Népköztársaság Zászlórendje
  • Ukrán Köztársasági Érdemrend 3. osztály
  • Order of Civil Merit (Syria)
  • Medal "For the strengthening of friendship in arms"
  • Gold Medal of Military Valour
  • Artur Becker Medal
  • Jubilee Medal "30 Years of the Victory over militaristic Japan"
  • VDNKh gold medal
  • medal "For training"
  • International Space Hall of Fame

Alekszej Arhipovics Leonov aláírása
Alekszej Arhipovics Leonov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Arhipovics Leonov témájú médiaállományokat.

Fiatalkora

szerkesztés

Alekszej Leonov egy kis szibériai településen, Lisztvjankán (Kemerovói terület) született 1934. május 30-án. Iskoláit azonban már a Szovjetunió európai területén, Kalinyingrádban végezte. Közben Kremencsukban egy előkészítő pilótaiskolába járt, amely meghatározta, merre tegye meg felnőtt élete első lépéseit. Az érettségit követően a katonai pályát választotta, és a légierőhöz vonult be, hogy katonai pilóta legyen belőle. 1957-re elvégezte a Csuhujivi Felső Pilótaiskolát, és vadászpilóta lett. Később, immár űrhajósként beiratkozott a moszkvai Zsukovszkij Repülőmérnöki Akadémiára, amelyet 1968-ban szintén sikerrel végzett, míg képzésének utolsó lépcsőjeként 1981-ben a műszaki tudományok kandidátusa címet szerezte meg.

Rövid pilótakarrier után 1959-ben – más források szerint 1960-ban – a Szovjetunió űrtevékenységének kiterjesztésére a fiatal pilóták körében tartott válogatás nyomán egy 20 fős csoport tagja lett, amelyet titkos űrhajós-kiképzésre vezényeltek.

Űrhajós évek

szerkesztés

Az űrhajóscsapatba történő beválogatását követően viszonylag sokáig kellett várni, hogy az űrbe jusson, de akkor rögtön történelmi feladatot kapott, talán a Jurij Gagarin repülése utáni leglényegesebb feladat teljesítését: az űrsétát. Az eredetileg a Vosztok–11 repülésre tervezett műveletet az űrverseny miatt életre hívott Voszhod-programba tették át és a Voszhod–2 expedíción hajtotta végre Leonov. Tizenkét percet töltött a „semmiben” – még Észak-Afrika felett nyitotta ki az ajtót, Szocsi felett lépett ki a kabinból és egészen a Szahalin-szigetig lebegett „odakinn” –, közben 28 000 kilométert tett meg. Az űrséta érzéseit ekképp fogalmazta meg:

„A Földről az égboltot és a csillagokat felhőtlen éjszakán ragyogónak látjuk. Ez a ragyogás azonban össze sem hasonlítható azzal, amely a kozmoszban tárul elénk. A csillagos égboltnak még a fekete színe is rendkívüli, olyan, mint a sűrűn felvitt tus, és a csillagok olyan ragyogóak, mintha belülről Volta-ívvel megvilágított kristályok lennének. A Napra egy pillanatra sem tudunk ránézni. Olyan vakító, mintha villamos ívhegesztés lángjába tekintenénk… Földünk azonban csodálatosan szép, különösképpen a tengerek, az óceánok, az erdők hatalmas táblái, a hegycsúcsok és fehér hósapkáik. Azt hiszem, az egész világmindenségben nincs szebb bolygó a Földnél!”

Az űrséta és maga a repülés azonban nem volt problémamentes. Az űrséta után Leonov alig tudott visszamászni az űrhajóba, mivel a Berkut típusú űrruhája tervezésekor a tapasztalatlanság miatt nem vették számításba, hogy a belső nyomás majd olyannyira felfújja, hogy nem lesz képes visszajutni a zsilipbe azon a nyíláson, amelyen korábban kimászott. Ezért az űrhajósnak kétségbeesett – és szigorúan tilos – lépésre kellett elszánnia magát, az űrruhából elkezdte leengedni a levegőt, ami halálos veszélyt jelentett. Végül ez a megoldás használt, ha keservesen is, de Leonov sikeresen visszajutott az űrhajóba és szó szerint túlélte az első űrsétát.

Később sem ment minden simán, egy navigációs hiba miatt a visszatérés 2000 kilométerrel a kijelölt pont „mellé” történt. A Voszhod–2 az Urál megközelíthetetlen vadonjában szállt le, és a két űrhajósnak két éjszakát is el kellett töltenie az embermagas hóban, osonó farkasok között. Végül – a sikeres mentőexpedíció után – 50 órával a leszállás után tért vissza Leonov és Beljajev Bajkonurba, a kiindulási pontra.

A Voszhod–2 űrsétáját követően Leonov lett volna az első szovjet holdexpedíció parancsnoka, ám a programot törölték az amerikai Apollo-program sikere és a Hold eléréséért folyó verseny elvesztése miatt. Ezt követően a Szovjetunió egy új űrállomás építése felé fordította a figyelmét, ahol Leonov ismét az élen állt, ő lehetett volna a Szaljut–1 berepülésének a parancsnoka, ám a másodpilóta, Valerij Kubaszov megbetegedése miatt a tartalékok repültek helyettük. (Az az expedíció, a Szojuz–11 végül váratlanul tragédiába torkollt és az űrhajósok meghaltak a visszatéréskor.)

 
Deke Slayton és Alekszej Leonov a dokkolás után

Leonov második repülésére végül 1975. július 15.július 21. között került sor az Szojuz–Apollo-program keretében. Ekkor a Szojuz–19 parancsnokaként lehetett részese a világ első nemzetközi repülésének. 1975. július 17-én Leonov és Tom Stafford rázott kezet a franciaországi Metz városa fölött repülve, amely kézrázás egyben a két nagyhatalom közötti enyhülést is szimbolizálta. Az összekapcsolt Apollo és Szojuz 44 órán át repült összekapcsolva. Az űrhajósok egymás nyelvén kommunikáltak – az amerikaiak oroszul, a szovjetek angolul – és néhány egyszerű kísérlet elvégzése mellett több televíziós adást is lebonyolítottak, hogy bemutassák egymás űrhajóit és az ott végzett tevékenységet a nézőknek. A repülés mindkét oldalon nagy sikert jelentett mind technológiai, mind szimbolikus, mind pedig propagandaértelemben.

A Szojuz–19 leszállása után az űrhajósok parancsnokává nevezték ki. Ezt a megbízatást egészen 1982-ig töltötte be. Ezzel egy időben a Csillagvárosban levő Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központ igazgatóhelyettese is volt. A szolgálatból 1991-ben szerelt le.

A művész

szerkesztés

Már a kora ifjúsága éveiben is sokan azt gondolták róla, hogy festőművész lesz, ám a repülés közbeszólt. Később, amikor a repülőkarrierje kiteljesedett, egyre komolyabban kezdett hódolni szenvedélyének és elismert festő vált belőle. Témái között főként a világűr és űrhajósélmények szerepelnek, ám más témákat is megfestett az orosz ortodox templomoktól a szibériai hómezőkig.

Kitüntetései

szerkesztés
  • A Szovjetunió Hőse – először a Voszhod–2 expedíciót követően, a sikeres űrsétáért nyerte el.
  • A Szovjetunió Hőse (másodszor) – a Szojuz–Apollo repülés sikeres végrehajtásáért kapta.

Emlékezete

szerkesztés

A 2010. Második űrodisszeia című regényben a Jupiterre induló szovjet űrhajó az ő nevét viselte.

Magyar oldalak

szerkesztés

Külföldi oldalak

szerkesztés