Főmenü megnyitása

Alessandro de’ Medici

Firenze hercege

Alessandro de’ Medici (Firenze, 1510 – uo., 1537. január 6.) a firenzei köztársaság vezetője 1530 októberétől, majd Firenze hercege (1532. május 1.1537. január 6.).[1]

Alessandro de’ Medici
Allessandro-the-moor.jpg

A Firenzei Köztársaság vezetője
Uralkodási ideje
1530 1532
Firenze hercege
Uralkodási ideje
1532. május 1. 1537. január 6.
Életrajzi adatok
Uralkodóház Medici-család
Született 1510
Firenze
Elhunyt 1537. január 6.
Firenze
Édesapja VII. Kelemen pápa
Édesanyja Simonetta da Collevecchio
Házastársa Margit, pármai hercegnő
Gyermekei Giulio (törvénytelen)
Coat of arms of the House Of Medici.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Alessandro de’ Medici témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Alessandróról egyesek azt állították, hogy Lorenzo (1492-1509) urbinói herceg fia; mások pedig azt, hogy magáé Giulio bíborosé (1478-1534), az anyja pedig egy nápolyi arab rabszolganő vagy a római Campagna egy parasztasszonya.[2] Silvio Passerini (14691529) bíboros felügyelete alatt nevelkedett a firenzei Medici-palotában – egészen 1527-ig – két rokonával együtt: Medici Katalinnal (1519–1589), a későbbi francia királynéval és Ippolito de’ Medicivel (1511–1535).[3] Mikor megérkezett Firenzébe a hír, hogy Rómát a császári csapatok kifosztották (Sacco di Roma), a polgárok jelszavakat kiabáltak az utcákon, és hálaadó énekeket zengtek. Amikor a pápai megbízott, Passerini bíboros Ippolitóval és Alessandróval együtt elmenekült, a nép kidobálta VII. Kelemen képmását – a Santissima Annunziata-templomból, – és a téren darabokra tépte. Elfogadták a köztársaság alkotmányát, és egyéves időtartamra egy Medici-ellenes gonfalonierét választottak meg Niccolò Capponi személyében.[4]

Firenze vezetőjeSzerkesztés

Politikai váltásSzerkesztés

Alessandro 1530-ban, spanyol zsoldosok élén vonult be szülővárosába. Mielőtt a firenzeiek megadták magukat, Kelemen ígéretét vették, hogy a várost továbbra is a Signoria fogja kormányozni. Azonban a fegyverletételt követően véglegesen megszüntették a Signoriát.[5] Raffaele Girolamit, az újonnan megválasztott gonfalonierét halálra ítélték, habár ezt az ítéletet később életfogytig tartó börtönre változtatták. Vezető polgárok csoportját örökre száműzték a városból. Pótlásukra a pápa az ekkor 19 éves, sötét bőrű, göndör hajú Alessandro de’ Medicit állította Firenze élére, aki számára megvásárolta a pennei hercegséget és akit V. Károly (1500-1558) természetes leányával, Margittal (1522-1586) szándékozott összeházasítani.

 
Alessandro, Firenze hercege

Hercegi kormányzásSzerkesztés

Mikor herceggé kiáltatta ki magát sértette a republikánus érzékenységet, ezért Alessandrót felkérték, hogy kérje ki egy firenzei polgárokból felállított tanács véleményét. Egy darabig így is tett és a nép fokozatosan megnyugodott. A firenzeiek úgy látták, hogy habár Alessandro durva és csúnya fickó, az idő múlásával fel lehet fedezni benne egy-két jó vonást is. VII. Kelemen pápa halála azonban újra felébresztette a régi félelmeket, s mielőtt véget ért volna a tél, a félelmek be is igazolódtak. Alessandro a választott tanácsokkal való megbeszéléseknek még a látszatát is beszüntette. Egyre inkább hajlott arra, hogy a tekintélyelven alapuló kormányzás iránti ifjú hajlamát kiélje, s egyben szexuális kilengései is egyre vadabbak lettek. Megbántotta a polgárokat azzal is, hogy a Palazzo della Signoria nagyharangját, amelyet – mintegy jelképezve a Köztársaság halálát – a téren szétzúztak, beolvasztatta és családját dicsőítő érmeket veretett az anyagából, a címerét meg felvésette a Porta alla Giustiziánál kibővített erőd kapubejárata fölé. Begyűjtetett minden fegyvert – még a templomokban fogadalmi ajándékként felfüggesztetteket is –, új és hatalmas erődöt építtetett, a Fortezza da Bassót. Az emberek már zsarnokgyilkosságról is suttogtak, de még frissen élt emlékezetükben a hosszú ostrom emléke és a száműzötteket visszatartotta bajaik erőszakos orvoslásától a gondolat, hogy tettük újabb császári seregeket hozhat a város nyakára. Egy darabig reménykedtek, hogy a féltékeny Ippolito elintézi az ügyet a firenzeiek helyett. Ippolito készen is állt rá, hogy V. Károly német-római császár udvaránál bepanaszolja Alessandrót, de még mielőtt ezt megtehette volna, 1535. augusztus 10-én Itriben meghalt.

Házassága és halálaSzerkesztés

A megállapodásoknak megfelelően lezajlott Alessandro és a 14 éves Margit esküvője. Alessandro a markában tartotta Firenzét, jobban mint bármikor előtte. Láthatóan azon igyekezett, hogy a lehető legjobban kihasználja szerencséjét.[6] Huszonhat éves korában orgyilkos tőre végzett vele, s ez már jóval előbb megtörtént volna, ha Firenze nincs olyan szoros gúzsba kötve.[5] A merényletre rokona, Lorenzaccio de’ Medici (1514-1548) házában került sor 1537. január 6-án – a Háromkirályok ünnepén –, melyet Michele Tavolaccio Scoroncolo vitt véghez.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 68. p.
  2. Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 223. p.
  3. Watson, Francis: Medici Katalin élete és kora. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 35. p.
  4. Hibbert, C.: i.m. 235. p.
  5. a b Watson, F.: i.m. 42. p.
  6. Hibbert, C.: i.m. 240-241. p.


Előző:
Ippolito de’ Medici
15241527

Firenze hercege

15301537

Következő:
I. Cosimo
15371574