Alexandra Amália bajor királyi hercegnő

bajor királyi hercegnő

Alexandra Amália bajor királyi hercegnő (Johannisburg Kastély, Aschaffenburg, 1826. augusztus 26.Nymphenburgi kastély, München, 1875. május 8.) a Wittelsbach-dinasztiából származó írónő.

Alexandra Amália bajor királyi hercegnő
Alexandra a Joseph Karl Stieler által festett képen, 1845-ben
Alexandra a Joseph Karl Stieler által festett képen, 1845-ben
Született 1826. augusztus 26.[1][2]
Aschaffenburg
Elhunyt 1875. szeptember 21. (49 évesen)[1]
München
Állampolgársága Bajor Királyság
SzüleiTerézia Sarolta szász-hildburghauseni hercegnő
I. Lajos bajor király
Foglalkozása
Tisztsége apátnő
Sírhelye Theatinusok temploma
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandra Amália bajor királyi hercegnő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Származása, testvérei szerkesztés

 

Alexandra Amália hercegnő I. Lajos bajor király és felesége, Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnő nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot.

Szüleinek összesen 9 gyermeke volt:

Élete szerkesztés

Alexandra Aschaffenburgban, a Johannisburg kastélyban született. Sohasem ment férjhez, életét a müncheni és würzburgi Királyi Szent Anna apácakolostorokban élte le, amelyek kifejezetten előkelő származású hölgyek vallásos közösségei voltak. Bár kísérletek történtek kezének megszerzésére; az 1850-es években Louis Lucien Bonaparte (1813–1891), Lucien Bonaparte fia, Napóleon unokaöccse megkérte Alexandra kezét apjától, Lajos királytól, de az visszautasította őt – részben azért, mert a férfi különváltan élt első feleségétől, a firenzei Maria Anna Cecchi-től – másrészt leányának meggyengült egészségére hivatkozva.

Írói munkássága szerkesztés

Alexandra 1852-ben kezdte meg írói pályafutását, és termékeny írónak bizonyult. Első könyve a Weihnachtsrosen (Karácsonyi rózsák) címet kapta. A következő évben megjelent a Souvenirs, pensées et essais (Visszaemlékezések, elmélkedések és esszék) című írása, ezt 1856-ban a Feldblumen (Mezei virágok) követték, amelynek bevételét a Miksa fejedelemről elnevezett árvaháznak (Waisenhaus Maximilian) adományozta. 1858-ban jelent meg a Phantasie- und Lebensbilder (Ábrándozások és életrajzi vázlatok), ami főleg angolból és franciából fordított írásokat tartalmazott. 1862-ben megjelent a romantikus író, Eugenie Foa írásaiból fordított kötete. A következő évben Thautropfen (Harmatcsepp) című írása jelent meg, ami szintén műfordításokat tartalmaz, franciából. 1870-ben bemutatta legújabb könyvét, amit franciából fordított, Arnaud Berquin művét, a L’ami des enfants-t (németül: Das Kindertheater, A gyermekszínház). Ugyanebben az évben jelent meg a Der Erste des Monats (A hónap elseje), ami Jean-Nicolas Bouilly művének német fordítása volt. 1873-ban jelent meg a Maiglöckchen (A völgy gyöngyvirágai) című írása.

Egész életét az apácakolostorokban töltötte, amelynek főnökasszonya és apátnője volt. Irodalmi érdeme mellett meglehetősen sok tévképzet gyötörte; mániákusan szerette a tisztaságot, és meg volt győződve arról, hogy gyermekkorában lenyelt egy üvegből készült versenyzongorát. Alexandra végül 1879-ben hunyt el, mindössze 49 évesen, a Nymphenburg kastélyban. A müncheni Szent Kajetán templomban (Theatinerkirche), a Wittelsbachok kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009

Források szerkesztés

  • Hans Rall: Wittelsbacher Lebensbilder von Kaiser Ludwig bis zur Gegenwart: Führer durch die Münchener Fürstengrüfte mit Verzeichnis aller Wittelsbacher Grablegen und Grabstätten. München: Wittelsbacher Ausgleichsfonds
  • Geoffrey Regan: Királyi baklövések, 2005
  • A lenyelt zongoráról, szűkszavúan