Alföldy Géza
Nemesmiliticsi Alföldy Géza (Budapest, 1935. június 7. – Athén, 2011. november 6.) világhírű magyar ókortörténész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (1995), a Heidelbergi Egyetem professzor emeritusa.
Alföldy Géza | |
![]() | |
Született | 1935. június 7. Budapest[1][2][3][4] |
Elhunyt | 2011. november 6. (76 évesen) Athén[5] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | ókortörténész, társadalomtörténész, egyetemi tanár |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Lista
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Alföldy Géza témájú médiaállományokat. | |
Életrajza
szerkesztésAz Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Kar ókortörténeti és régészeti szakán tanult 1953-tól 1958-ig, majd 1959-ben ugyanitt doktorált.[9] 1957–1960 között a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozott, 1960–1965 között az ELTE ókortörténeti tanszékén Marót Károly, majd Hahn István professzor tanársegédje volt.
1965-ben Nyugat-Németországba emigrált. Először a bonni Rheinisches Landesmuseumban dolgozott 1965-től 1968-ig. 1966-ban habilitált a Bonni Egyetemen, ahol 1968–1970 között egyetemi docensként működött. 1970-ben a bochumi Ruhr Egyetem ókortörténeti tanszékének professzorává választották,[10] 1975-ben pedig kinevezték a Heidelbergi Egyetem ókortörténeti tanszékének tanszékvezető professzorává, ahol egészen 2002-es nyugdíjba vonulásáig tanított. Ezt követően 2005-ig helyettesítő professzorként folytatta oktatói munkásságát. 2003-ban mint történelmi szaktanácsadó vett részt az Augustus című koprodukciós film forgatásán.
2011. november 6-án, egy athéni tanulmányút közben, az Akropoliszon tett kiránduláson váratlanul összeesett és meghalt. Másnap avatták volna a korfui Jón Egyetem díszdoktorává.[11]
Munkássága
szerkesztésFőbb kutatási területei a Római Birodalom története, epigráfiája, római társadalom-, had- és igazgatástörténet, a római provinciák története, a Római Birodalom korának és a kései antikvitás historiográfiája, római prozopográfia. Nevéhez 30 monográfia és 440 egyéb publikáció fűződik.
Az 1990-es években Magyarország modernkori történelmével is foglalkozott. Epigráfiai kutatásainak keretén belül Alföldy Géza számos országba ellátogatott: Albánia, Algéria, Anglia, Ciprus, Egyiptom, Franciaország, Görögország, Jugoszlávia, Magyarország, Olaszország, Jordánia, Líbia, Portugália, Spanyolország, Törökország és Tunézia. Utazásai során az eredeti, római kori feliratokat tanulmányozta.
Alföldy professzor megbecsült tagja volt a nemzetközi tudományos világnak. Több ókortörténeti kutatóintézetben dolgozott, így például a bonni Német Kutatási Alapban Pannonia feliratos anyagának újbóli, teljességre törekvő kiadásának (Tituli Aquincenses I–V). Egyebek mellett a princetoni Institute for Advanced Study vendégprofesszora volt 1972 és 1973 közt, de vendégelőadásokat tartott 1986-ban és 2003-ban Rómában, 1991-ben Párizsban, 1991–1993-ban Pécsett, 1993-ban Budapesten és Poznańban, 1997-ben és 1998-ban Barcelonában. Számos nemzetközi tudományos folyóiratnál közreműködött társszerkesztőként, valamint nevéhez fűződik a Heidelberger Althistorische Beiträge und Epigraphische Studien (HABES) című könyvsorozat szerkesztése 1986-tól. 1978-tól tagja volt a Heidelbergi Tudományos Akadémiának .
, a Német Régészeti Intézetben , olasz, spanyol és francia ókorkutató intézetekben. Az ókori latin epigráfiai anyagot közreadó Corpus Inscriptionum Latinarum projektigazgatója volt 1994 és 2007 között, és kezdeményezője voltMűvei
szerkesztés- Bevölkerung und Gesellschaft der römischen Provinz Dalmatien, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965
- Die Legionslegaten der römischen Rheinarmeen..EpStud 3. Graz-Köln 1967.
- Dir Hilfstruppen der römischen Provinz Germania Inferior. EpStud 6. Düsseldorf 1968.
- Die Personennamen in der römischen Provinz Dalmatia. Heidelberg 1969.
- Fasti Hispanienses. Senatorische Reichsbeamten und Offiziere in den spanischen Provinzen des Römischen Reiches von Augustus bis Diocletian. Wiesbaden 1969.
- Flamines provinciae Hispaniae Citerioris. Madrid 1973.
- Noricum. London-Boston 1974.
- Römische Sozialgeschichte. Wiesbaden 1975.
- Die römischen Inschriften von Tarraco. Berlin 1975.
- Konsulat und Senatorenstand unter den Antoninen. Prosopographische Untersuchungen zur senatorischen Führungsschicht. Bonn 1977.
- Römische Statuen in Venetia et Histria. Epigraphische Quellen. Heidelberg 1984.
- Dir römische Gesellschaft. Ausgewählte Beiträge, Habes 1. Stuttgart 1986.
- Römische Heeresgeschichte. Beiträge 1962-1985. Gieben, Amsterdam 1987.
- Römisches Städtewesen auf der neukastilischen Hochebene. Ein Testfall für die Romanisierung. Heidelberg 1987.
- Die Krises des Römischen Reiches. Geschichte, Geschichtsschreibung und Geschichtsbetrachtung. Ausgewählte Beiträge. Stuttgart 1989.
- Die Obelisk auf dem Petersplatz in Rom. Ein historisches Monument der Antike. Heidelberg 1990.
- Studi sull'epigrafia Augustea e Tiberiana di Roma. Roma 1992.
- Corpus inscriptionum Latinarum II. Editio altera, pars XIV. Conventus Tarraconensis, Fasciculus I. Pars meridionalis conventus Tarraconansis. Berolini - Novi Eboraci 1995.
- Corpus inscriptionum Latinarum VI. Inscriptiones Urbis Romae Latinae VIII. Fasciculus alter. Berolini - Novi Eboraci 1996.
- Die Bauinschriften des Aquäduktes von Segovia und des Amphitheaters von Tarraco. Berlin - New York 1997.
- Ungarn 1956. Aufstand, Revolution, Freiheitskampf. Heidelberg 1997.
- Corpus inscriptionum Latinarum VI. Inscriptiones Urbis Romae Latinae VIII. Fasciculus tertius. Berolini - Novi Eboraci MM.
- Das Imperium Romanum - Ein Vorbild für das vereinte Europa? Basel 1999.
- Städte, Elitem und Gesellschaft in der Gallia Cisalpina: Epigraphische-historische Untersuchungen. Stuttgart 1999.
- Provincia Hispania Superior. Heidelberg 2000.
- Corpus inscriptionum Latinarum II. Editio altera, pars XIV. Fasc.II: Colonia Iulia urbs triumphalis Tarraco. Berolini - Novi Eboraci 2011.
- Corpus inscriptionum Latinarum II. Editio altera, pars XIV. Fasc.II: Colonia Iulia urbs triumphalis Tarraco, Berolini - Novi Eboraci 2012.
- Corpus inscriptionum Latinarum II. Editio altera, pars XIV. Fasc.II: Colonis Iulia urbs triumphalis Tarraco (zusammen mit H. Niquet), Berolini 2016.
Elismerései
szerkesztésDoktori címei
szerkesztés- Autonóm Egyetem, Barcelona, díszdoktora, 1988.
- Pécsi Tudományegyetem díszdoktora, 1992
- Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, díszdoktora, 1992
- Lyoni Egyetem III, díszdoktora, 1996
- Bolognai Egyetem, díszdoktora, 2002
- Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, díszdoktora, 2004
- Debreceni Egyetem, díszdoktora, 2005
- Universitat Rovira i Virgili, Tarragona díszdoktora, 2008
Egyéb elismerései
szerkesztés- Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság Kuzsinszky emlékérem, 1965, amit emigrálása miatt csak 1992-ben vehetett át.
- Gottfried Wilhelm Leibniz Díj, a Német Kutatóegyesülettől (Deutsche Forschungsgemeinschaft), 1986.
- A Barcelonai Központi Egyetem emlékérme.
- Max Planck kutatói díj, melyet az Alexander von Humboldt Alapítvány és a Max Planck Társaságtól kapott, Silvio Pancierával közösen 1992-ben. Ebből a díjból alapította meg és szerkesztette a római feliratok nemzetközi adatbázisát, az Epigraphische Datenbank Heidelberg teljességre törekvő gyűjteményét, ami azóta is az epigráfiai kutatók nélkülözhetetlen eszköze.
- Barcelonai d'Estudis Catalans Intézet díja 1997.
- Nagy Imre emlékérem Budapest, 1997.
1997-ben kapott további kitüntetést Segoviában, Rómában, 1998-ban A Coruña – Ferrol egyetemi érmét, 2000-ben La Rioja, Logroño és a Valladolid Egyetemek kitüntetéseit nyerte el. Nyugdíjba vonulásakor megkapta még Németország Érdemkeresztjét (Verdienstkreuz). Végül a Heidelbergi Egyetem tüntette ki 2006-ban az egyetem emlékérmével.[12]
Emlékezete
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ http://www.academia.edu/5226612/Geza_Alfoldy_1935-2011_In_memoriam_Catalan_Historical_Rewiew_5_2012_pp._121-124_._english_
- ↑ http://publicacions.iec.cat/repository/pdf/00000187%5C00000092.pdf
- ↑ http://revistes.iec.cat/index.php/CHR/article/view/64991/pdf_356
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ Journal officiel de la République française (francia nyelven)
- ↑ http://www.gencat.cat/presidencia/creusantjordi/2001/
- ↑ http://geschichte.univie.ac.at/en/persons/geza-alfoeldy-emer-univ-prof-dr-dr-h-c-mult
- ↑ Alföldy Géza - Névpont 2022 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2022. július 30.)
- ↑ Alföldy 7. o. (előszó)
- ↑ Archivált másolat. [2014. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 19.)
- ↑ http://www.ae-info.org/ae/User/Alf%C3%B6ldy_G%C3%A9za
- ↑ Christian Witschel:Nachruf auf Prof. Dr. Dr. h.c. mult. Géza Alföldy [1]
- ↑ Alföldy Géza adatlapja az MTA Köztestületi tagjai között. Archivált. 2023-07-16
- ↑ 2011. november 8. Gyászhír: Elhunyt Alföldy Géza (írta: Tamás Ábel, 16:37-kor) Archivált másolat. [2012. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 30.)
- ↑ Hetvenhét éves korában 2011. november 6-án Athénban elhunyt Alföldy Géza ókortörténész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Heidelbergi Egyetem professzor emeritusa. ELTE weblapja. 2011-11-08
- ↑ Epigraphiai konferencia Alföldy Géza professzor 77. születésnapja emlékére. ELTE 2012. május 31. – június 1. Archivált másolat. [2015. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 30.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Géza Alföldy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- ↑ Alföldy: Alföldy Géza: Római társadalomtörténet. Budapest: Osiris. 2002. ISBN 963 379 669 5
- „Ókori romok között hunyt el a magyar ókortörténész”, Origo, 2011. november 7.. [2014. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. november 8.)
- „Az Akropoliszon halt meg Alföldy Géza ókortörténész”, Heti Világgazdaság, 2011. november 8. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
- Cosano, Raúl. „Muere el historiador Géza Alföldy, gran experto en el legado de Tarraco”, Diari de Tarragona, 2011. november 7.. [2012. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. november 8.) (spanyol nyelvű)