Főmenü megnyitása

Alfred Brendel (Wiesenberg, 1931. január 5. –) osztrák zongorista

Alfred Brendel
Alfredbrendel-cropped.jpg
Életrajzi adatok
Született 1931. január 5. (88 éves)
Wiesenberg
Iskolái Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem
Pályafutás
Hangszer zongora
Díjak
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje (1991)
  • Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnoka (1989)
  • Bécs tartomány arany díszjelvénye
  • Musikpreis der Stadt Duisburg (2009)
  • Praemium Imperiale (2009)
  • Léonie Sonnings musikpris (2002)
  • Gramophone-életműdíj (2010)
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1992)
  • Herbert von Karajan Music Prize (2008)
  • Ernst von Siemens Music Prize (2004)
  • Robert Schumann Prize of the City of Zwickau (2002)
  • Hans von Bülow Medal (1992)
Tevékenység zeneművész

Alfred Brendel weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Brendel témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Korai éveiSzerkesztés

Wiesenbergben született (ma Loučná nad Desnou). A családjában nem voltak zenészek. 6 éves volt, amikor a család Zágrábba, majd Grazba költözött, itt éltek a második világháború alatt. A háború utolsó éveiben az akkor 14 éves Brendelt Jugoszláviába küldték lövészárkot ásni. Brendel rendszertelenül járt ugyan zongoraórákra, de ettől eltekintve nem nagyon részesült zenei oktatásban.

A világháború után Brendel zenét szerzett, festett és folytatta a zongorázást. Nem vett több hivatalos zongoraórát, és bár részt vett Edwin Fischer és Eduard Steuermann mesterkurzusain, de nagyrészt autodidakta módon tanult.

Zeneművészi pályafutásaSzerkesztés

Brendel először 17 éves korában, Grazban lépett fel. Az előadóestnek A fúga a zongorairodalomban címet adta. A műsorban nem csak Johann Sebastian Bach, Johannes Brahms és Liszt Ferenc művei, hanem saját fúgái is szerepeltek. Nem sokkal ezután azonban felhagyott a zeneszerzéssel, hogy teljesen a zongorázásnak szentelje magát. 1949-ben megnyerte a Bolzanóban rendezett Busoni-versenyt. A következő évben Bécsbe költözött. Az utóbbi években Brendel fiatal zongoristákkal, például Paul Lewis-szal és Till Felnerrel is dolgozott. Verseket és zenéről szóló esszéket is ír.

2007-ben bejelentette, hogy 2008. december 18-i bécsi koncertje lesz az utolsó. A búcsúkoncert-körút keretén belül Budapesten is adott három koncertet a Budapesti Fesztiválzenekarral.

HangfelvételeiSzerkesztés

21 évesen készítette első felvételét, Prokofjev 5. zongoraversenyét. Később három teljes Beethoven-szonátasorozatot is rögzített (egyet a Voxszal, később kettőt a Philips-szel), továbbá Brahms-darabokat (köztük a zongoraversenyeket), Robert Schumann és Franz Schubert-műveket. Ellentétben a legtöbb komolyzenét játszó zongoristával, Brendel a polonézeken kívül csak nagyon kevés Chopin-felvételt készített (ezek azonban érdekes módon elnyerték a kritika tetszését).

Kiváló Mozart játékos, 2006-ban a Mozart-év kapcsán a Bartók Rádió Mozart összes művét bemutató sorozatában a legtöbb zongoraverseny az ő felvételéről szólalt meg.

Brendel nagyon sok felvételt készített a Vox lemezkiadó társasággal, de egészen a hetvenes évekig nem kapott más jelentős lemezszerződést, és nem is lépett fel Ausztrián kívül. Az áttörés azután következett be, hogy Brendel Beethoven-szólóestet adott a londoni Queen Elizabeth Hallban. A zongorista ügynökét másnap három fontos lemeztársaság is felhívta. Ebben az időben költözött Londonba, ahol jelenleg is él. Azóta sok lemezt készített, és nagy hírnévre tett szert.

ÉrtékeléseSzerkesztés

Brendelt ma a német klasszika és a korai romantika (Beethoven, Mozart, Schubert) egyik legelmélyültebb előadójának tartják. Viszonylag kevés 20. századi művet ad elő, Schönberg zongoraversenye azonban általa lett a koncerttermek fontos darabja. Az elmúlt években ízületi gyulladása miatt már nem játssza repertoárjának egyes megerőltető darabjait, például Beethoven Hammerklavier-szonátáját.

Brendel játékát analitikusnak is nevezik. Véleménye szerint a zongoristának tisztelnie kell a zeneszerző szándékát, magamutogatás és a mű túlságosan egyedi interpretációja nélkül. „A zeneszerzőnek, és különösen a darabnak tartozom felelősséggel” – mondta egyszer. Elmondása szerint tanárai közül Edwin Fischer, a pianisták közül Alfred Cortot és Wilhelm Kempff, a karmesterek közül pedig Bruno Walter és Wilhelm Furtwängler voltak rá nagy hatással.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés