Wikipédia

Alfred Kinsey

amerikai biológus
(Alfred Charles Kinsey szócikkből átirányítva)
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!

Alfred Charles Kinsey (Hoboken, New Jersey, 1894. június 23. – Bloomington, Indiana, 1956. augusztus 25.) amerikai biológus, az entomológia és a zoológia professzora, a később róla elnevezett kutatóintézet alapítója. Az emberi szexualitással foglalkozó kutatásai radikálisan átalakították a nyugati világ szexualitásról való gondolkodását.

Alfred Kinsey
Született1894. június 23.[1][2][3][4][5]
Hoboken[6]
Elhunyt1956. augusztus 25. (62 évesen)[1][2][3][4][5]
Bloomington[6]
Állampolgárságaamerikai
HázastársaClara McMillen (1921–1956)
SzüleiSarah Ann Charles
Alfred Seguine Kinsey
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiEagle Scout
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeRose Hill Cemetery[7]
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Kinsey témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Kinsey 1894-ben született, erősen vallásos, konzervatív családban. Már fiatalon nagy érdeklődést mutatott a természet iránt. Apja nyomására azonban mérnöknek kezdett tanulni a Stevens Institute of Technology-ban, ám két év után otthagyta az egyetemet. 1916-ban egyetemi diplomát szerzett biológiából és pszichológiából a Bowdoin College-ban. Tanulmányait a Harvardon folytatta, ahol 1919-ben doktori fokozatot szerzett. Tudományos munkásságának középpontjában a gubacsdarazsak álltak.

Kinsey 1921-ben feleségül vette Clara Bracken McMillent, négy gyermekük született. Kinsey biszexuális irányultságát számos független forrás is megerősítette.[8]

A Kinsey-jelentés szerkesztés

Kinsey-t gyakran a szexológia, az emberi szexualitás tudományos tanulmányozásának megalapítójaként tartják számon. A szexualitás témájával az 1930-as években kezdett foglalkozni. Egy 1935-ös előadásában a „későn házasodás” (vagyis a szexuális önmegtartóztatás) káros fiziológiai hatásairól elmélkedett. Ezt követően a Rockefeller Alapítvány támogatásával nagyszabású kutatási programba kezdett. A kutatási eredményeket két kötetben (az ún. Kinsey-jelentés) publikálta. Az 1948-ban megjelent első kötet[9] a férfiak, az 1953-ban megjelent második kötet[10] a nők szexuális viselkedésével foglalkozott.

A Kinsey-skála szerkesztés

 Bővebben: Kinsey-skála

Kinsey visszautasította a szexuális irányultság hagyományos kategóriáit (heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális). Véleménye szerint a szexualitást olyan kontinuumként (Kinsey-skála) kell felfogni, amelynek egyik végpontján (0-s érték) a kizárólag heteroszexuális, a másik végpontján (6-os érték) a kizárólag homoszexuális irányultságú emberek találhatók. Az emberek többsége valahol a két véglet között található. A szexuális ingerekre nem reagálókat (aszexuálisok) az X kategóriába sorolta.

Statisztikai adatok szerkesztés

A jelentés szerint a férfiak 46%-a reagált élete során legalább egyszer azonos neműekkel kapcsolatos ingerre, 37%-uknak homoszexuális kapcsolata is volt.[11] A 20 és 35 év közötti férfiak 11,6%-a azonos mértékben vonzódik nőkhöz és férfiakhoz,[12] 10%-uk élete során legalább három évig döntően homoszexuális irányultsággal rendelkezett.[12] A 20 és 35 év közötti egyedülálló nők 7%-a, a férjezett nők 4%-a vonzódik azonos mértékben a férfiakhoz és a nőkhöz.[13] A 20 és 35 év közötti nők között 2-6%-ra tehető a döntően homoszexuális irányultságú nők aránya.[14]

Kritikák szerkesztés

A kutatás módszertanát számos kritika érte. Egyrészt a mintában jelentősen felülreprezentáltak voltak bizonyos társadalmi csoportok (a megkérdezettek 25%-a börtönviselt, 5%-a prostituált volt). Másrészt csak olyan emberek adatait tartalmazta, akik hajlandóak voltak a kutatásban részt venni. Mivel a szexualitás az 1940-es évek Amerikájában tabutémának számított, ez is torzított mintát eredményezett.

A kritikákra válaszolva Paul Gebhard, az Kinsey által alapított intézet későbbi vezetője, fejlett statisztikai módszerekkel próbálta a mintát megtisztítani a fent említett torzító hatásoktól. Az 1973-ban publikált jelentés[15] szerint – a kutatók legnagyobb meglepetésére –, a megtisztított adatok nem tértek el jelentősen a Kinsey által korábban publikáltaktól.

A 90-es években újra elővették a Kinsey jelentés körüli problémákat, Judith A. Reisman 1990-ben KINSEY: Crimes & Consequences címmel írt egy összefoglalót, melyben már nem csupán arról volt szó, hogy a férfiak esetében túl sok volt a börtönben ülő férfi, de a nők esetében is alig kérdeztek meg házasságban élő nőt, azaz nem csupán a férfiak szexuális érdeklődése volt torzítva, hanem a női orgazmusról megállapított adatok sem voltak valósak. A mélyebb vizsgálódás során kiderült az is, hogy Kinsey a kutatásban résztvevőket arra kényszerítette, hogy egymással szexuális kapcsolatot alakítsanak ki, sőt azonos nemű munkatársaikkal is. Ez további kritikákat fogalmazott meg a Kinsey skálával szemben is. A kutatásban szerepelt egy 34-es számú táblázat, melyről mostanra kiderült, hogy 14 év alatti gyermekek szexuélis viselkedését is kutatták, melyeket filmre is vettek. Az elmúlt évtizedek kutatásaiból egy szexuális ragadozó és gyermekmolesztáló képe rajzolódott ki.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  6. ↑ a b Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. február 17.)
  7. ↑ 583
  8. ↑ James H. Jones: Alfred C. Kinsey : A Public/Private Life (W W Norton & Co , 1997) ISBN 0393040860
  9. ↑ Alfred C. Kinsey, Wardell B. Pomeroy, Clyde E. Martin: Sexual Behavior in the Human Male (W.B. Saunders, 1948) ISBN 0-253-33412-8
  10. ↑ Alfred C. Kinsey, Wardell B. Pomeroy, Clyde E. Martin: Sexual Behavior in the Human Female (W.B. Saunders, 1953). ISBN 0-253-33411-X.
  11. ↑ Kinsey (1948), 656. o.
  12. ↑ a b Kinsey (1948), 651. o.
  13. ↑ Kinsey (1953), 499. o.
  14. ↑ Kinsey (1953), 488. o.
  15. ↑ Paul H. Gebhard és Alan B. Johnson: The Kinsey Data: Marginal Tabulations of the 1938-1963 Interviews Conducted by the Institute for Sex Research (Indiana University Pressm, 1998) ISBN 0253334314

További információk szerkesztés

Források szerkesztés

Have Harmed Women and Children ]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alfred_Kinsey&oldid=27074447”