Aljakszandr Rihoravics Lukasenka

Aljakszandr Rihoravics Lukasenka másképp, oroszul Alekszandr Grigorjevics Lukasenko (belaruszul: Алякса́ндр Рыго́равіч Лукашэ́нка; oroszul: Алекса́ндр Григо́рьевич Лукаше́нко; Kopisz, 1954. augusztus 30. –) Fehéroroszország köztársasági elnöke 1994. július 20. óta. 2001-ben, 2006-ban, 2010-ben és 2015-ben egyaránt újraválasztották. A köznyelvben gyakran Bátyka néven is emlegetik.

Aljakszandr Rihoravics Lukasenka (Аляксандр Рыгоравіч Лукашэнка)
2015. júliusában
Született	1954. augusztus 30. (64 éves) Kopys
Állampolgársága	szovjet belarusz
Házastársa	Galina Radzivonajna Lukasenka (1975–)
Gyermekei	Mikalaj Aljakszandravics Lukasenka Viktar Aljakszandravics Lukasenka Dzmitrij Aljakszandravics Lukasenka
Foglalkozása	politikus tanár közgazdász történész katona
Tisztség	member of the Supreme Soviet of Belarus (1990–) Fehéroroszország elnöke (1994. július 20. – )
Iskolái	Mohylewski Państwowy Instytut Pedagogiczny (–1975) Belarusian State Academy of Agriculture (–1985)
Kitüntetései	Order of the Liberator José Martí-rend Order of Saint Righteous Grand Duke Dmitry Donskoy Szent Vlagyimir-rend Order of Francisco de Miranda Haza Szolgálatáért Érdemérem 2. fokozata Jereván díszpolgára Emlékérem Moszkva 850. évfordulójára Order of the Republic Order of Alexander Nevsky Order of St. Sergius of Radonezh 1st class Order of the Republic of Serbia Heydar Aliyev Order Szent Vlagyimir-rend The Order of St. Seraphim of Sarov 1 class Presidential Order of Light Ignobel-díj (2013) Order of St. Sava (2014. június 12.)
Fehéroroszország köztársasági elnöke
Hivatalban Hivatalba lépés: 1994. július 20.
Előd	Myechyslaw Hryb
Aljakszandr Rihoravics Lukasenka aláírása
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Aljakszandr Rihoravics Lukasenka témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Élete

Az Orsai járás Kopisz nevű településén született 1954-ben. 1975-ben végzett a Mahiljovi Pedagógiai Intézetben. Katonai szolgálatát a KGB irányítása alatt levő határőrségnél töltötte (1975–1977, valamint 1980–1982 között). Leszerelése után a Sklovi járásban dolgozott állami gazdaságok irányításában. 1990-ben a BSZSZK Legfelső Tanácsába választották képviselőnek. Nem támogatta a rendszerváltó törekvéseket, Kommunisták a Demokráciáért néven baloldali frakciót alapított. Az 1991. augusztusi moszkvai puccs során a keményvonalas kommunista Gennagyij Janajev oldalára állt. 1991 decemberében ő volt az egyetlen képviselő, aki a Szovjetunió felbontása ellen szavazott. Az ország függetlenedése után visszatért korábbi munkaköréhez.

1993-ban megválasztották a belarusz parlament antikorrupciós bizottságának elnökévé. Számos vezető politikust vádolt meg korrupcióval, köztük az akkori államfőt, Sztanyiszlav Suskevicset is. 1994. január 26-án Suskevicset felmentették a Legfelső Tanács elnöki tisztségéből és kiírták az ország első demokratikus elnökválasztását, melyet Lukasenka nyert meg (a június 19-én tartott első fordulóban 44,8%-ot; a július 10-i második fordulóban 80%-ot ért el). Első elnöksége idején az ország politikája alapvető fordulatot vett, visszatértek (népszavazások útján) a szovjet állami jelképekhez és ideológiához. A szociális vívmányok fenntartásával, az állami tulajdon kiárusításának megakadályozásával és az életszínvonal állami biztosításával Lukasenka tartós népszerűségre tett szert az ország lakosságának körében. 1996-ban alkotmánymódosítással kiszélesítette az elnöki jogköröket, 1998-ban pedig aláírta az orosz-belarusz gazdasági unióról szóló szerződést. 2001 szeptemberében a szavazatok ¾-ével újraválasztották. Az alkotmány szerint nem indulhatott volna újra az elnökségért, ezért 2004 októberében népszavazással megváltoztatták az alkotmányt. 2006. március 19-én 82,6%-kal választották újra. Lukasenka kemény kézzel leverte az ellene tiltakozó ellenzéket, Aljakszandr Kozulin ellenzéki elnökjelöltet ötévi börtönre ítélték. Ugyanebben az évben elhidegült a korábban baráti viszony Vlagyimir Putyinnal, mivel Lukasenka nem hajlandó az állami gázipari vállalat, a Beltranszgaz kiárusítására. 2004 óta a Képviselőház pártonkívüli 96 képviselőjének és a kommunista párt támogatásával kormányoz. A 2010 decemberében tartott elnökválasztáson 80%-os részvétel mellett a szavazatok 79 százalékát szerezte meg. Az újraválasztás után tüntetések kezdődtek, de az ellenzék nem tudta megdönteni a hatalmát, a szervezőket – köztük három volt elnökjelöltet – bebörtönözték.

Megítélése

A piacgazdasági átalakulás leállításával, a gazdaság állami kézben tartásával és az ellenzék elnyomásával Lukasenka kivívta maga ellen az EU és az USA kormányainak ellenszenvét. Beutazási tilalmat léptettek érvénybe ellene és kormánya tagjai ellen, befagyasztották – nem létező – nyugati bankszámláit. A 2006-os választásokkor nyugaton aktívan támogatták választási ellenfeleit, őt pedig Európa utolsó diktátoraként emlegették.

Források

• Biography of the President of the Republic of Belarus | The Official Internet Portal of the President of the Republic of Belarus. president.gov.by. (Hozzáférés: 2016. november 26.)
• Alexander Lukashenko. TheFamousPeople.com. (Hozzáférés: 2016. november 26.)