Aljakszandr Rihoravics Lukasenka

Fehéroroszország köztársasági elnöke 1994. július 20. óta

Aljakszandr Rihoravics Lukasenka, oroszosan: Alekszandr Grigorjevics Lukasenko (belaruszul: Алякса́ндр Рыго́равіч Лукашэ́нка; oroszul: Алекса́ндр Григо́рьевич Лукаше́нко; Kopisz, 1954. augusztus 30. –) Fehéroroszország köztársasági elnöke 1994. július 20. óta. 2001-ben, 2006-ban, 2010-ben, 2015-ben és 2020-ban vitatott körülmények között egyaránt újraválasztották. A köznyelvben gyakran Bátyka néven is emlegetik. A nyugati világban elterjedt az Európa utolsó diktátora elnevezés is[5][6][7]

Aljakszandr Rihoravics Lukasenka
(Аляксандр Рыгоравіч Лукашэнка)
2015 júliusában
2015 júliusában
Született 1954. augusztus 30. (66 éves)[1][2][3][4]
Kopyś
Beceneve Бацька
Állampolgársága
Házastársa Galina Radzivonajna Lukasenka (1975–)
Gyermekei
  • Mikalaj Aljakszandravics Lukasenka
  • Viktar Aljakszandravics Lukasenka
  • Dzmitrij Aljakszandravics Lukasenka
Foglalkozása
Tisztség
  • member of the Supreme Soviet of Belarus (1990–)
  • Fehéroroszország elnöke (1994. július 20. – 2020. szeptember 23.)
Iskolái
  • Mohylewski Państwowy Instytut Pedagogiczny (–1975)
  • Belarusian State Academy of Agriculture (–1985)
Kitüntetései
  • Order of the Liberator
  • José Martí-rend
  • Order of Saint Righteous Grand Duke Dmitry Donskoy
  • Szent Vlagyimir-rend
  • Order of Francisco de Miranda
  • Haza Szolgálatáért Érdemérem 2. fokozata
  • Jereván díszpolgára
  • Emlékérem Moszkva 850. évfordulójára
  • Order of the Republic
  • Order of Alexander Nevsky
  • Order of St. Sergius of Radonezh 1st class
  • Order of the Republic of Serbia
  • Heydar Aliyev Order
  • Szent Vlagyimir-rend
  • The Order of St. Seraphim of Sarov 1 class
  • Order of Nazarbayev
  • Presidential Order of Excellence
  • Order of St. Sergius of Radonezh
  • Ignobel-díj (2013)
  • Szent Száva-rend (2014. június 12.)
Fehéroroszország köztársasági elnöke
Hivatali idő
1994. július 20. – hivatalban
Előd Myechyslaw Hryb
Aljakszandr Rihoravics Lukasenka aláírása
Aljakszandr Rihoravics Lukasenka aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Aljakszandr Rihoravics Lukasenka témájú médiaállományokat.

Lukasenka Fehéroroszországban diktatórikus rezsimet vezet. A választások nem szabadok és tisztességesek, a rendszer ellenfeleit elnyomják, vagy bebörtönözik, a média pedig nem szabad.

ÉleteSzerkesztés

Az Orsai járás Kopisz nevű településén született 1954-ben. 1975-ben végzett a Mahiljovi Pedagógiai Intézetben. Katonai szolgálatát a KGB irányítása alatt levő határőrségnél töltötte (1975–1977, valamint 1980–1982 között). Leszerelése után a Sklovi járásban dolgozott állami gazdaságok irányításában. 1990-ben a BSZSZK Legfelső Tanácsába választották képviselőnek. Nem támogatta a rendszerváltó törekvéseket, Kommunisták a Demokráciáért néven baloldali frakciót alapított. Az 1991. augusztusi moszkvai puccs során a keményvonalas kommunista Gennagyij Janajev oldalára állt. 1991 decemberében ő volt az egyetlen képviselő, aki a Szovjetunió felbontása ellen szavazott. Az ország függetlenedése után visszatért korábbi munkaköréhez.

1993-ban megválasztották a belarusz parlament antikorrupciós bizottságának elnökévé. Számos vezető politikust vádolt meg korrupcióval, köztük az akkori államfőt, Sztanyiszlav Suskevicset is. 1994. január 26-án Suskevicset felmentették a Legfelső Tanács elnöki tisztségéből és kiírták az ország első demokratikus elnökválasztását, melyet Lukasenka nyert meg (a június 19-én tartott első fordulóban 44,8%-ot; a július 10-i második fordulóban 80%-ot ért el). Első elnöksége idején az ország politikája alapvető fordulatot vett, visszatértek (népszavazások útján) a szovjet állami jelképekhez és ideológiához. A szociális vívmányok fenntartásával, az állami tulajdon kiárusításának megakadályozásával és az életszínvonal állami biztosításával Lukasenka tartós népszerűségre tett szert az ország lakosságának körében. 1996-ban alkotmánymódosítással kiszélesítette az elnöki jogköröket, 1998-ban pedig aláírta az orosz-belarusz gazdasági unióról szóló szerződést. 2001 szeptemberében a szavazatok ¾-ével újraválasztották. Az alkotmány szerint nem indulhatott volna újra az elnökségért, ezért 2004 októberében népszavazással megváltoztatták az alkotmányt. 2006. március 19-én 82,6%-kal választották újra. Az választás után tüntetések kezdődtek, ám Lukasenka kemény kézzel leverte az ellene tiltakozó ellenzéket, Aljakszandr Kozulin ellenzéki elnökjelöltet ötévi börtönre ítélték. Ugyanebben az évben elhidegült a korábban baráti viszony Vlagyimir Putyinnal, mivel Lukasenka nem hajlandó az állami gázipari vállalat, a Beltranszgaz kiárusítására. 2004 óta a Képviselőház pártonkívüli 96 képviselőjének és a kommunista párt támogatásával kormányoz. A 2010 decemberében tartott elnökválasztáson 80%-os részvétel mellett a szavazatok 79 százalékát szerezte meg. Az újraválasztás után tüntetések kezdődtek, de az ellenzék nem tudta megdönteni a hatalmát, a szervezőket – köztük három volt elnökjelöltet – bebörtönözték. 2015-ben ismét újraválasztották elnökké. 2020. augusztus 9-én megtartott választáson ismét elnökéké választották.[8] A nyugati vezetők szerint a szavazás nem volt sem szabad, sem tisztességes és valószínűleg elcsalták azt.[9][10][11] A 2020-as fehéroroszországi elnökválasztást követően minden eddiginél nagyobb tüntetéshullám kezdődött az egész ország területén.[8][12][13] Több ezer embert őrizetbe vettek.[14] A rendőri brutalitás következtében több százan megsérültek,[15] és legalább négyen életüket vesztették.[16] A Litvániába menekült Szvjatlana Cihanovszkaja ellenzéki elnökjelölt szerint, a szavazatok 60–70% -ával ő nyerte meg az elnökválasztást.[17]

MegítéléseSzerkesztés

A piacgazdasági átalakulás leállításával, a gazdaság állami kézben tartásával és az ellenzék elnyomásával Lukasenka kivívta maga ellen az EU és az USA kormányainak ellenszenvét. Beutazási tilalmat léptettek érvénybe ellene és kormánya tagjai ellen, befagyasztották a nyugati bankszámláit. A 2006-os választásokkor nyugaton aktívan támogatták választási ellenfeleit, őt pedig Európa utolsó diktátoraként emlegették.

Magyar vonatkozásokSzerkesztés

2006 tavaszán Szijjártó Péter, a Fidesz akkori szóvivője és a Fidelitas elnöke az akkori belarusz elnökválasztások elcsalása miatt a budapesti belarusz nagykövetség előtt tüntetett Lukasenka ellen, együtt a többi párt ifjúsági szervezeteinek képviselőivel.[18]

2020 júniusában Orbán Viktor Minszkben tett hivatalos látogatást, amelynek során szorgalmazta, hogy az Európai Unió szüntesse meg a Belarusz elleni szankciókat, és magasra értékelte a két ország közötti kapcsolatokat. Lukasenka a maga részéről kijelentette, hogy Fehéroroszországnak Magyarország a legközelebbi partnere az EU-ben, „mindenki másnál jobban megért bennünket”.[19]

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ http://www.nndb.com/lists/504/000063315/
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Tovább tüntetnek Fehéroroszországban "Európa utolsó diktátora" ellen (magyar nyelven). euronews, 2020. augusztus 7. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  6. ↑ personPropeller: Üzent Európa utolsó diktátora: addig nem megy el, amíg meg nem ölik (magyar nyelven). propeller.hu, 2020. augusztus 17. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  7. ↑ www.napi.hu: A belorusz Jeanne d'Arc kiütheti Európa utolsó diktátorát. Napi.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  8. ↑ a b Index: Ezrek tüntettek Minszkben a választási eredmény ellen, a rohamrendőrökkel is összecsaptak (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 9. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  9. ↑ Márk, Herczeg: Lengyelország elnöke és a balti államfők követelik, hogy Minszk vessen véget a tüntetőkkel szembeni erőszaknak. 444, 2020. augusztus 13. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  10. ↑ Index: A német alkancellár diktátornak nevezte Lukasenkót (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 17. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  11. ↑ Index: Szankciókat sürget a német kormány Belarusszal szemben (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  12. ↑ Index: Ellenfelét elűzte, de a tüntetőkkel nem bír Lukasenko (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 12. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  13. ↑ Index: Százezrek tüntettek Lukasenko ellen, jóval kevesebben mellette (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 16. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  14. ↑ Népszava: Fehérorosz tüntetések: sokan megsérültek és több ezer embert őrizetbe vettek (videó) (magyar nyelven). nepszava.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  15. ↑ Index: Brutális sérülések tömegéről számolnak be a minszki orvosok (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  16. ↑ Index: Meghalt egy második Lukasenko-ellenes tüntető is Belaruszban (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 12. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  17. ↑ Népszava: Fehérorosz választási bizottság: a szavazatok 80,1 százalékával győzött Lukasenko (magyar nyelven). nepszava.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  18. ↑ https://444.hu/2020/08/28/szijjarto-a-feherorosz-nagykovetseg-elott-tuntetett-lukesenka-diktaturaja-ellen-2006-ban
  19. ↑ Az Origo tudósítása

ForrásokSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aljakszandr_Rihoravics_Lukasenka&oldid=23052303”