Wikipédia

Aljakszandr Rihoravics Lukasenka

Fehéroroszország köztársasági elnöke 1994. július 20. óta

Aljakszandr Rihoravics Lukasenka, oroszosan: Alekszandr Grigorjevics Lukasenko (belaruszul: Алякса́ндр Рыго́равіч Лукашэ́нка; oroszul: Алекса́ндр Григо́рьевич Лукаше́нко; Kopisz, 1954. augusztus 30. –) Fehéroroszország köztársasági elnöke 1994. július 20. óta. 2001-ben, 2006-ban, 2010-ben, 2015-ben és 2020-ban vitatott körülmények között egyaránt újraválasztották. A köznyelvben gyakran Bátyka néven is emlegetik. A nyugati világban elterjedt az „Európa utolsó diktátora” elnevezés is.[5][6][7]

Aljakszandr Rihoravics Lukasenka
(Аляксандр Рыгоравіч Лукашэнка)
Lukasenka 2020-ban
Lukasenka 2020-ban
Született 1954. augusztus 30. (67 éves)[1][2][3][4]
Kopisz
Beceneve Бацька
Állampolgársága belarusz (1991. december 21. – )
Házastársa Galina Radzivonajna Lukasenka (1975–)
Gyermekei
SzüleiKatsiaryna Lukashenka
nem ismert
Foglalkozása
Tisztsége
  • member of the 12th convocation of the Supreme Soviet of the Byelorussian SSR
  • member of the Supreme Soviet of Belarus (1990–)
  • Fehéroroszország elnöke (1994. július 20. – )
Iskolái
  • Alexandrya Secondary School
  • Mohylewski Państwowy Instytut Pedagogiczny (–1975)
  • Belarusian State Agricultural Academy (–1985)
Kitüntetései
  • Haza Szolgálatáért Érdemérem 2. fokozata
  • emlékérem Moszkva 850. évfordulójára (1997. szeptember 6.)
  • José Martí-rend (2000)
  • Jereván díszpolgára (2001)
  • Order of St. Sergius of Radonezh 1st class (2002)
  • Order of St. Sergius of Radonezh (2002)
  • Order of Saint Righteous Grand Duke Dmitry Donskoy (2005)
  • Order of the Liberator (2007)
  • Szent Vlagyimir-rend (2007)
  • Szent Vlagyimir-rend (2007)
  • Order of Francisco de Miranda (2010)
  • a Szerb Köztársaság Érdemrendje (2013)
  • Presidential Order of Excellence (2013)
  • Ignobel-díj (2013)
  • Szent Száva-rend (2014. június 12.)
  • Order of Alexander Nevsky (2014. augusztus 30.)
  • The Order of St. Seraphim of Sarov 1 class (2015)
  • Order of the Republic (2016. október 4.)
  • Heydar Aliyev Order (2016. november 28.)
  • Order of Nazarbayev (2019. május 27.)
  • Ignobel-díj (2020. szeptember)
Fehéroroszország köztársasági elnöke
Hivatali idő
1994. július 20. – hivatalban
Előd Myechyslaw Hryb
Aljakszandr Rihoravics Lukasenka aláírása
Aljakszandr Rihoravics Lukasenka aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Aljakszandr Rihoravics Lukasenka témájú médiaállományokat.

Lukasenka Fehéroroszországban diktatórikus rezsimet vezet. A választások nem szabadok és nem tisztességesek, a rendszer ellenfeleit elnyomják vagy bebörtönözik, a média pedig nem szabad.

ÉleteSzerkesztés

Az Orsai járás Kopisz nevű településén született 1954-ben. Lukasenka családi háttere kevéssé ismert. Nagyapja Trofim Ivanovics Lukasenka az észak-ukrajnai Csernyihiv vidékéről származott. Lánya, Lukasenka édesanyja, Jekatyerina a mahiljovi területen fekvő Alekszandria faluban született és nőtt fel. Lukasenka apa nélkül nevelkedett, a nevében található Rihoravics (vagy Grigorjevics) is talán csak mostohaapára vagy pártfogóra utal, akinek személye szintén tisztázatlan. Az iskolában sokat gúnyolták társai avégett, hogy nincs apja, sőt pletykák keringenek ma is arról, hogy Lukasenka apja egy vándor cigány lehetett.

1975-ben végzett a Mahiljovi Pedagógiai Intézetben. Katonai szolgálatát a KGB irányítása alatt levő határőrségnél töltötte (1975–1977, valamint 1980–1982 között). Leszerelése után a Sklovi járásban dolgozott állami gazdaságok irányításában. 1990-ben a BSZSZK Legfelső Tanácsába választották képviselőnek. Nem támogatta a rendszerváltó törekvéseket, Kommunisták a Demokráciáért néven baloldali frakciót alapított. Az 1991. augusztusi moszkvai puccs során a keményvonalas kommunista Gennagyij Janajev oldalára állt. 1991 decemberében ő volt az egyetlen képviselő, aki a Szovjetunió felbontása ellen szavazott. Az ország függetlenedése után visszatért korábbi munkaköréhez.

1993-ban megválasztották a belarusz parlament antikorrupciós bizottságának elnökévé. Számos vezető politikust vádolt meg korrupcióval, köztük az akkori államfőt, Sztanyiszlav Suskevicset is. 1994. január 26-án Suskevicset felmentették a Legfelső Tanács elnöki tisztségéből és kiírták az ország első demokratikus elnökválasztását, melyet Lukasenka nyert meg (a június 19-én tartott első fordulóban 44,8%-ot; a július 10-i második fordulóban 80%-ot ért el). Első elnöksége idején az ország politikája alapvető fordulatot vett, visszatértek (népszavazások útján) a szovjet állami jelképekhez és ideológiához. A szociális vívmányok fenntartásával, az állami tulajdon kiárusításának megakadályozásával és az életszínvonal állami biztosításával Lukasenka tartós népszerűségre tett szert az ország lakosságának körében. 1996-ban alkotmánymódosítással kiszélesítette az elnöki jogköröket, 1998-ban pedig aláírta az orosz-belarusz gazdasági unióról szóló szerződést. 2001 szeptemberében a szavazatok ¾-ével újraválasztották. Az alkotmány szerint nem indulhatott volna újra az elnökségért, ezért 2004 októberében népszavazással megváltoztatták az alkotmányt. 2006. március 19-én 82,6%-kal választották újra. Az választás után tüntetések kezdődtek, ám Lukasenka kemény kézzel leverte az ellene tiltakozó ellenzéket, Aljakszandr Kozulin ellenzéki elnökjelöltet ötévi börtönre ítélték. Ugyanebben az évben elhidegült a korábban baráti viszony Vlagyimir Putyinnal, mivel Lukasenka nem hajlandó az állami gázipari vállalat, a Beltranszgaz kiárusítására. 2004 óta a Képviselőház pártonkívüli 96 képviselőjének és a kommunista párt támogatásával kormányoz. A 2010 decemberében tartott elnökválasztáson 80%-os részvétel mellett a szavazatok 79 százalékát szerezte meg. Az újraválasztás után tüntetések kezdődtek, de az ellenzék nem tudta megdönteni a hatalmát, a szervezőket – köztük három volt elnökjelöltet – bebörtönözték. 2015-ben ismét újraválasztották elnökké. 2020. augusztus 9-én megtartott választáson ismét elnökéké választották.[8] A nyugati vezetők szerint a szavazás nem volt sem szabad, sem tisztességes és valószínűleg elcsalták azt.[9][10][11] A 2020-as fehéroroszországi elnökválasztást követően minden eddiginél nagyobb tüntetéshullám kezdődött az egész ország területén.[8][12][13] Több ezer embert őrizetbe vettek.[14] A rendőri brutalitás következtében több százan megsérültek,[15] és legalább négyen életüket vesztették.[16] A Litvániába menekült Szvjatlana Cihanovszkaja ellenzéki elnökjelölt szerint, a szavazatok 60–70%-ával ő nyerte meg az elnökválasztást.[17]

MegítéléseSzerkesztés

A piacgazdasági átalakulás leállításával, a gazdaság állami kézben tartásával és az ellenzék elnyomásával Lukasenka kivívta maga ellen az EU és az USA kormányainak ellenszenvét. Beutazási tilalmat léptettek érvénybe ellene és kormánya tagjai ellen, befagyasztották a nyugati bankszámláit. A 2006-os választásokkor nyugaton aktívan támogatták választási ellenfeleit, őt pedig Európa utolsó diktátoraként emlegették.

Magyar vonatkozásokSzerkesztés

2006 tavaszán Szijjártó Péter, a Fidesz akkori szóvivője és a Fidelitas elnöke az akkori belarusz elnökválasztások elcsalása miatt a budapesti belarusz nagykövetség előtt tüntetett Lukasenka ellen, együtt a többi párt ifjúsági szervezeteinek képviselőivel.[18]

2020 júniusában Orbán Viktor Minszkben tett hivatalos látogatást, amelynek során szorgalmazta, hogy az Európai Unió szüntesse meg a Belarusz elleni szankciókat, és magasra értékelte a két ország közötti kapcsolatokat. Lukasenka a maga részéről kijelentette, hogy Fehéroroszországnak Magyarország a legközelebbi partnere az EU-ban, „mindenki másnál jobban megért bennünket”.[19]

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ http://www.nndb.com/lists/504/000063315/
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Tovább tüntetnek Fehéroroszországban "Európa utolsó diktátora" ellen (magyar nyelven). euronews, 2020. augusztus 7. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  6. ↑ personPropeller: Üzent Európa utolsó diktátora: addig nem megy el, amíg meg nem ölik (magyar nyelven). propeller.hu, 2020. augusztus 17. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  7. ↑ www.napi.hu: A belorusz Jeanne d'Arc kiütheti Európa utolsó diktátorát. Napi.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  8. ↑ a b Index: Ezrek tüntettek Minszkben a választási eredmény ellen, a rohamrendőrökkel is összecsaptak (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 9. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  9. ↑ Márk, Herczeg: Lengyelország elnöke és a balti államfők követelik, hogy Minszk vessen véget a tüntetőkkel szembeni erőszaknak. 444, 2020. augusztus 13. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  10. ↑ Index: A német alkancellár diktátornak nevezte Lukasenkót (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 17. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  11. ↑ Index: Szankciókat sürget a német kormány Belarusszal szemben (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  12. ↑ Index: Ellenfelét elűzte, de a tüntetőkkel nem bír Lukasenko (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 12. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  13. ↑ Index: Százezrek tüntettek Lukasenko ellen, jóval kevesebben mellette (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 16. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  14. ↑ Népszava: Fehérorosz tüntetések: sokan megsérültek és több ezer embert őrizetbe vettek (videó) (magyar nyelven). nepszava.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  15. ↑ Index: Brutális sérülések tömegéről számolnak be a minszki orvosok (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  16. ↑ Index: Meghalt egy második Lukasenko-ellenes tüntető is Belaruszban (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 12. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  17. ↑ Népszava: Fehérorosz választási bizottság: a szavazatok 80,1 százalékával győzött Lukasenko (magyar nyelven). nepszava.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  18. ↑ https://444.hu/2020/08/28/szijjarto-a-feherorosz-nagykovetseg-elott-tuntetett-lukesenka-diktaturaja-ellen-2006-ban
  19. ↑ Az Origo tudósítása

ForrásokSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aljakszandr_Rihoravics_Lukasenka&oldid=24716709”