Alliquander Ödön (Zalatna, 1914. november 10.Budapest, 1990. január 5.) magyar bányamérnök, egyetemi tanár.

Alliquander Ödön
Született 1914. november 10.
Zalatna
Elhunyt 1990. január 5. (75 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar[1]
Nemzetisége magyar
SzüleiAlliquander Ödön
Foglalkozása bányamérnök,
egyetemi tanár

ÉleteSzerkesztés

1936-ban Budapesten jogi, 1940-ben Sopronban bányamérnöki diplomát szerzett.

Pályafutását az EUROGASCO-nál kezdte 1940-ben, majd a MAORT-nál folytatta. 1957-től 1964-ig a Kőolajipari Tröszt, majd az OKGT Fúrási Főosztályának vezetőjeként dolgozott. 1965-től a Miskolci Egyetem oktatója, 1972-től egyetemi tanára volt.

A Freiburgi Bányászati Akadémia díszdoktorává választotta. Kitüntették a Mikovinyi- és Zsigmondy-emlékéremmel, az osztrák Hans Hőfer-éremmel is.

Halála után egy évvel, 1991-ben emlékkönyv jelent meg róla Alliquander Ödön (1914-1990) emlékére címmel.

MűveiSzerkesztés

  • Olajkutak fúrása (1951)
  • Az olajkútfúrás múltja, jelene és jövője (1962)
  • Fúróturbina, turbo-rotári fúrás (1964)
  • Fúrólyukak kitörése, kitörésveszedelem (1965)
  • Gyémántfúrás (1965)
  • Das moderne Rotarybohren 1–2. (1965)
  • Kisátmérőjű fúrás, kisátmérőjű kútkiképzések (1966)
  • Rotary fúrás (1968)
  • Vízkútfúrás korszerű módszerei (1968)
  • A kiegyensúlyozott fúrás elméleti alapjai és gyakorlati feltételei 1–3. (19711972)
  • Fluidumtároló kőzetek savazása (Szepesi Józseffel, 1973)
  • A kőolaj- és földgázbányászat műszaki fejlodése (Arnold Wernerrel, Gyulay Zoltánnal 1974)

ForrásSzerkesztés

További információkSzerkesztés


  1. general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.)