Alsáni Bálint
Alsáni Bálint (Alsán, 1330 k. – Pécs, 1408. november 19.[1]) középkori magyar főpap, politikus és diplomata, Pécs 20. püspöke (1374–1408), bíboros, a Magyar Királyság alkancellárja.
| Alsáni Bálint | |
| Pécs püspöke | |
 | |
| síremléke rajzmásolata | |
| Született | 1330 Alsán |
| Elhunyt | 1408. november 19. (77-78 évesen) Pécs |
| Sírhely | Pécs |
| Felekezet | római katolikus egyház |
| Alsáni Bálint a Catholic Hierarchy-n | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsáni Bálint témájú médiaállományokat. | |
Karrierje Lajos haláláig szerkesztés
A Szente-Mágocs nemzetségből származott. Apja, Alsáni János macsói bán volt. Püspökként szülőhelyén, a Valkó vármegyei Alsánban, 1376-ban templomot emeltetett Assisi Szent Ferenc tiszteletére, ami egyúttal búcsúkiváltságot is kapott. Itáliában, a Bolognai Egyetemen végzett tanulmányai (1348–1350) végeztével kánonjogi doktorátust szerzett.[1] 1352-ben veszprémi, 1353-ban pedig esztergomi olvasókanonok lett.[1] 1373. május 6. és 1376. június 8. között királyi alkancellári hivatalt viselt.[1]
A király 1374. november 12-én pécsi püspökké jelölte ki, amit XI. Gergely pápa november 22-én megerősített. Nagy Lajos követként is alkalmazta: 1376-ban Avignonban járt, illetve részt vett 1378-ban a Padova és a Velencei Köztársaság közti tárgyalásokon, majd a velencei háborút lezáró 1381-es torinói béke megkötésében is szerepet játszott,[1] felkeresve Rómát és Velencét. Hazafelé Horváti Pál zágrábi püspökkel együtt Magyarországra hozta Remete Szent Pál ereklyéit.[1]
Zsigmond idején szerkesztés
A Lajos halálát követő időszakban előbb a király özvegye, Kotromanić Erzsébet és leánya, Mária királynők hívéül szegődött, akiket 1383-ban Dalmáciába kísért Horváti Pál zágrábi püspök és fivére, Horváti János korábbi macsói bán őrizetébe. Rövidesen aztán átpártolt Luxemburgi Zsigmondhoz, ezért a Horvátiak feldúlták a Szerémséget és felégették Pécset.
Mivel a nagy nyugati egyházszakadásban kitartott VI. Orbán pápa mellett, aki 1384. december 17-én bíborosi rangot adományozott neki, 1385. február 9-étől a Szent Szabináról elnevezett imahely lett a címtemploma. 1386-ban a Santi Quattro Coronati-bazilika megszerzésére pályázott. Bíborosként egy korabeli konklávén sem vett részt. 1400-ban az országtanács tagja lett.[1] Az 1406-ban megválasztott XII. Gergely pápát diplomataként kereste fel Viterbóban, 1407. augusztus 22-én, hogy Zsigmond támogatásáról biztosítsa, egyúttal segítséget kérjen az Oszmán Birodalom elleni harchoz.[1] Útja során Siena városában megbetegedett, és mire Velencén keresztül hazaérkezett, meghalt. Székvárosában, Pécsett temették el a Krisztus testéről elnevezett kápolnában, ahol megmaradt a sírköve.[1] Hivatalát csak 1410-ben töltötték be újra, az új pécsi püspök Albeni János lett.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Életrajza a Magyar katolikus lexikonban
- Az 1384-ben kinevezett bíborosok életrajzai
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 25. o.
- pecsétje a MEK-en
