Alsószentiván

magyar település

Alsószentiván község Fejér megyében, a Sárbogárdi járásban.

Alsószentiván
Alsószentiván címere
Alsószentiván címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeFejér
JárásSárbogárdi
Jogállás község
Polgármester Husvéth Imre (független)[1]
Jegyző Nyikosné Katzenberger Erika (körjegyzőség Alappal)[2][3]
Irányítószám 7012
Körzethívószám 25
Népesség
Teljes népesség645 fő (2015. jan. 1.)[4] +/-
Népsűrűség15,74 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság148[5] m
Terület39,65 km²
Földrajzi nagytájAlföld[6][7]
Földrajzi középtájMezőföld[6][7]
Földrajzi kistájKözép-Mezőföld[6][7]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alsószentiván (Magyarország)
Alsószentiván
Alsószentiván
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 47′ 41″, k. h. 18° 43′ 57″Koordináták: é. sz. 46° 47′ 41″, k. h. 18° 43′ 57″
Alsószentiván (Fejér megye)
Alsószentiván
Alsószentiván
Pozíció Fejér megye térképén
Alsószentiván weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsószentiván témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Fejér megye déli széle közelében, a Dél-Mezőföldön (a Paksi-rög térségében) fekszik, pusztákból kialakult, villásan elágazó alaprajzú útifalu, mintegy 650 fős lakosságával kistelepülésnek tekinthető. A 61-es főút mellett helyezkedik el, a határában ágazik ki a főútból Sárbogárd felé (Alap érintésével) a 6223-as út.

A két legközelebbi város Sárbogárd (mintegy 16 kilométerre) és Dunaföldvár (körülbelül 17 kilométerre); a környező kisebb települések közül Cece és Előszállás is nagyjából 9-9 kilométerre található. A nagyobb városok közül Dunaújváros 30, Székesfehérvár pedig 55 távolságban van.

Átlagosan 130 méteres tengerszint feletti magasságban, erősen tagolt löszhátas dombvidékre települt; a löszhátak anyaga a jégkorszakban halmozódott fel, nagyjából 10-12 ezer éve. A lösztakaró eléri a 20-30 méteres vastagságot is, anyagát a szél szállította ide és rakta le a területen. A felszíni lösztakarót később vetődéses folyamatok darabolták fel, így alakult ki a településre ma jellemző sűrű és mély völgyhálózat.

TörténeteSzerkesztés

A falu első hiteles írásos említése 1323-ból származik.

1. Lakosságtelepítő tényezők:

A természeti adottságok már az őskor óta nagyon kedvezőek az emberek letelepedéséhez: kellemes éghajlat (nem túl meleg, de nem is túl hideg nedves kontinentális éghajlat). A csapadék mennyisége általában elegendő a földművelés számára (azonban előfordulnak aszályos időszakok is). Termékeny mezőségi talajok (szintén a földművelés alapja). Tiszta levegő és tiszta ivóvíz (sok forrás). A jelentős mennyiségű erdő: építőanyagot, tüzelőt, vadon termő növényeket és vadászható állatokat biztosított az itt letelepedőknek.

2. Őskori leletek: a községben két területen maradtak őskori nyomok:

A Csányi-tó akkor még több mint 1 négyzetkilométeres víztükre partján a mai Béke utcai kertek végén 1957-ben egy kőbaltát találtak. A Tóház keleti homokdombjain, ahonnan mára már teljesen elhordták a homokot, s a dombok helyét ma csak a lábunk alatt besüppedő homok jelzi a Tóház felé vezető úton.

3. Ókori emlékek: 4 nép nyomait találták meg:

Egy ismeretlen nép épített itt labirintusokat, barlangokat, amelyet községünkben a Bújólik néven ismerünk. Levéltári feljegyzések alapján tudjuk, hogy őseink a tatárok elől ide menekültek s csak IV. Béla személyes megjelenésére voltak hajlandóak a járatok mélyéről előmerészkedni. Oraviszkok: pásztorkodó harcos életmódjukat a rómaiak történeteiből ismerjük. Temetkezési nyomaikat a mai napig is láthatjuk. A temetkezési halmaik közül (ahová főként vezéreiket temették) a 19. század végén múzeumi szakemberek 41 darabot feltártak. Kelták: temetkezési helyük a mai Béke utca és Honvéd utca kereszteződésében mintegy 100 méter átmérőjű körben található. Itt kerültek elő az ő nyomaikat igazoló leletek: halotti urnák, ételes edények, fémfegyverek maradványai. A rómaiak jelenlétét is számos emlék őrzi. A leghíresebb lelet Bátó és társa síremléke. Mellette szobrok és római pénzek sokasága került elő. Helytörténészek szerint a római korban a település közepén ment keresztül a dunaföldvári átkelőt védő hídfőállás, a limes második védővonala. Feltételezhetően itt lehetett a rómaiak tábora, amelyről ellátták a dunaföldvári limes védelmét, őrszolgálatát. A táborhely a földből előkerülő leletek tanulsága szerint hozzávetőlegesen 1 km2 kiterjedésű területen terült el.

4. Középkori névemlékek

Alsószentiván helység nevének kialakulása: A falu neve a 14. századtól kezdve fordul elő Szentiván alakban a középkori oklevelekben. Az elnevezés két településrészre is vonatkozott: az északi rész lett eredetileg Felsőszentiván, majd ezt később Középszentivánnak hívták, hogy az Aba melletti Felsőszentivántól meg lehessen különböztetni. A falu déli részét pedig Alsószentivánként említették. A 18. században Közép- és Alsószentiván egybeolvadt, s innentől kezdve lett a neve hivatalosan is Alsószentiván. Az elnevezés Keresztelő Szent János-ra utal, őt nevezték a honfoglalás előtt itt élő szláv népek Szent Ivánnak. Alsószentiván határában feküdt az egykori Zedreg nevű besenyő település. Nevét a környéken szép számmal előforduló szederbokrokról kapta. Az Árpád-kor-ban templomáról volt nevezetes. Zedreg a török időkben teljesen elpusztult. Bár azóta sem épült újra, egy szempontból mégis jelentős a falu lakói számára: ma ennek helyén található a temető.

5. Mozaikok a falu újkori történetéből

Gyakori lakosságváltozás: A törökök, majd az osztrákok elleni harcokban a település többször elnéptelenedett. Emiatt cserélődött ki a népessége is: a honfoglalás előtt a falut szlávok lakták. Az Árpád-korban besenyők éltek itt. A török időkben szerb telepesek építették újra Alsószentivánt. A 18. századtól pedig magyar parasztok telepítették be a községet.

Perek a szentiváni birtokokért: Az értékes termőföldekért a források tanúsága szerint több család is vetélkedett. A periratokból ismerjük az egykori birtokos családokat: a Farkas, Paksy, Lendvay család is szerette volna megszerezni magának az itteni földeket. Később a Szluha család birtoka lett a település és környéke.

Az iskolák megépülése: 1860-tól katolikus iskolája volt a településnek, amely a vajtai plébános felügyelete alatt állt. Mivel az egyház egyre nehezebben viselte az iskola költségeit, 1879-ben új iskolát létesítettek a község fenntartása alatt. Az állami iskola 1909-ben épült fel Koller Pál kezdeményezésére, ez a mai iskola épülete, amely 2009-ben lesz 100 éves.

6. A legújabb kor eseményei:

Az első világháborúban (1914-1918) Alsószentivánról 107 fő teljesített katonai szolgálatot, közülük 28-an soha nem tértek vissza a családjukhoz… A két világháború között a község lakosságának 80%-a a mezőgazdaságban dolgozott: a legtöbb család a saját kisbirtokos és törpebirtokos gazdaságát művelte a pusztákon, illetve többen pedig a Szluha család nagybirtokán végeztek napszámos vagy cselédmunkát. A második világháborúban (1939-1945) a település támaszpontként szolgált a szovjet csapatok számára a németek elleni harcokban. A harcok miatt 1945 tavaszán még egy időre ki is kellett üríteni a falut. A szovjet megszállás időszakában (1945-1990) történt fontosabb események: A háború után itt is megtörtént a földosztás, kb. 200 család jutott birtokhoz. A volt Szluha kastélyban 1946-ban rendezték be a „Világ Királynője” kápolnát. 1950-ben itt helyezték el a Fatimai Szűzanya szobrának másolatát. Májustól októberig azóta is minden évben búcsújárók keresik fel a kegyhelyet. Az 1956-os forradalom leverése után itt is egyesítették a földbirtokokat, létrejött az Arany János termelőszövetkezet. 1978-1990 között Alsószentivánt összevonták a szomszédos Alap községgel. Ez a település visszafejlődését, az iskolai felső tagozat megszűnését, a tanyák kihalását és a lakosság elvándorlását eredményezte.

1990 utáni események: Elszakadt a település Alaptól, ezzel ismét önállóvá vált Alsószentiván. Megtörtént az iskolába a felső tagozat visszatelepítése is. Az intézmény 1999 óta összevontan működik az óvodával, IV. Béla Általános Iskola és Óvoda néven és az épületben helyet kapó Községi Könyvtárral együtt a falu máig egyetlen kulturális központját jelenti. A fejlesztések közül megvalósult a gáz- a telefon- és a vízhálózat kiépítése, de szennyvízhálózat még hátravan. A jövőbeni tervek között szerepel az iskola kibővítése új tantermekkel, tornateremmel és öltözőkkel, szennyvízprogram megvalósítása, az úthálózat fejlesztése, és a külterületi villanyhálózat korszerűsítése is.

KözéleteSzerkesztés

PolgármestereiSzerkesztés

  • 1990-1994:
  • 1994-1998: Márkli Gyula (független)[8]
  • 1998-2002:
  • 2002-2006:
  • 2006-2010:
  • 2010-2014:
  • 2014-2017: Nagy Lajos (független)[9]
  • 2017-2019: Husvéth Imre (független)[1]
  • 2019-től:

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

 

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78%-a magyarnak, 0,9% cigánynak mondta magát (22% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,7%, református 10,4%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 9,3% (24,2% nem nyilatkozott).[10]

NevezetességeiSzerkesztés

 
Két eraviszkusz lovaskatona, Bato és társa sírköve (i. sz. 2. század, Alsószentiván)

A település már az Árpád-korban is templomos hely volt, a mai egyházközség története a 17. század vége és a 19. század eleje közötti időkben kezdődött. 1747-ben a veszprémi püspöki leltár egyik feljegyzésében Vajtánál Alsószentiván mint ”Praedium Szent Ivány Vajta filiája” szerepelt és ekkor 10 katolikus házaspár élt a településen, és ekkor az egyházközségnek két vezetőjeként: Szent Györgyi József és Mesteri György szerepelt az okiratokban. Ekkor az egyházközségnek nem volt vagyona és temploma sem. Ebben az időben e területen csak időnként laktak bérlők. Egy 1774-ben készült feljegyzés szerint: "az a kicsiny egyházközség templomot épít". A felépült templomot Szent Anna tiszteletére az akkori esperes Horváth József szentelte fel.

Az 1777-ben megalakuló új Fejér megyei püspökség Felső Alapot Szentmiklóshoz csatolta, Szentivány pedig Vajtánál maradt.

A szabadságharc előtti időben a hívők száma 335 katolikus, 13 evangélikus, 57 református, 9 izraelita volt. Ez időszakban itt a leggazdagabb család a Szluha család volt. Verbói Szluha Imre 1852-ben 20 ezüstforintot adományozott egy új kereszt felállítására. Ez a kereszt Dögvölgybe került, 1861 után, miután elnéptelenedett a puszta, a keresztet az új temetőbe vitték a régi fakereszt helyére. Az ekkor már idős Benedek uraság a róla elnevezett Benedekpusztán élt élete végéig, míg Imre nevű fia Közép-Szentivánra költözött családjával és kastélyt épített. Családi kriptájukat az egyik domb tetején építették fel, ahová elsőként Benedek uraságot temették. Az 1855. októberi adatok szerint ekkor a katolikus hívők száma a faluban 512 fő volt. Az 1861. évi adatok szerint pedig ekkor 79 család volt katolikus, ebből 204 felnőtt és 136 gyermek.

A Fejér megyei püspökség 100. évfordulója alkalmából Alsószentivánt Vajtától Alaphoz csatolta. A századforduló végére pedig már 6 nagybirtokos lakója és 20-22 kisebb birtokosa volt a településnek. 1879-ben iskolát építettek. Az alapi filiához tartozó Alsószentivánon Jádi László alapi plébános segítségével 1931. október 11-én jött létre az alsószentiváni egyházközség. Ekkor az elnöki javaslatra 10 tagú tanácsot választottak. Gondnoknak: Madarasi Lajost, pénztárnoknak: Pertl Jánost, számvizsgálónak: Verbói Szluha Aladárt, Koller Pétert és Tóth Istvánt választották.

1945. szeptember 6-án Alsószentivánnak Kovács Géza lett a plébánosa, kinek érkezését nagy várakozás előzte meg, aki első miséjét 1945. december 23-án tartotta meg. Ekkor még mindig nem volt templom, ezért az iskolában kellett tartani a szentmiséket. Olyan sokan jöttek el, hogy nem fértek el egy osztályteremben. Géza atya ekkor javaslatot tett arra, hogy a Magyarok Nagyasszonya helyett a Világ Királynőjét ünnepelje a templom. Javaslattételekor a püspök atya szavait idézte: "…már csak az ötlet kell", hogy megszülessen a fatimai Szent Szűz zarándokhelyének kialakítása. A püspök atya ötlete nyomán Géza atya azt szerette volna, hogy készíttessék el a Fatimai Szűz szobrának másolatát és hozzák el Fatimából. A Géza atya által írt levelet Varga János fordította le latinra, majd pedig a püspök úr továbbította. Az ekkori beadványukat azonban elutasították, a sok hasonló kérdés miatt, helyette küldtek egy fényképet, hogy egy ügyes magyar szobrász ennek alapján ki tudja majd faragni. Az egyházközség nagy gondban volt, hiszen már elkezdték gyűjteni a pénzt a szobor ideszállítására. Géza atya a hívek tanácsára készíttetett egy másolatot, melyet Sugár Gyula készített el 1000 forintért. 1949. szeptember 26-án a november eleji szoborszentelés idején Hadrévi József felajánlotta, hogy nagynénjének, Dobos Ilonának írjanak egy levelet, és ő elintézi, hogy megkapják a Fatimai szobrot.

Ilonka néni a leiriai püspök úrnak a következőt írta: "Ő - Ilonka néni – magyar nő létére 30 éven át teljesített portugál gyarmaton missziós szolgálatot. Ezért a munkáért semmilyen fizetést, vagy emberi elismerést nem kívánt, s most sem kíván. De ha a püspök úr értékelné ezt a 30 éves missziós munkát, akkor küldene a magyar népnek egy Fatimai Szűzanya szobrot", mire a leiriai püspök engedett. Megbízta a "Vozdá Fatima"- "Fatimai Üzenet" című lap szerkesztőjét a szobor elkészíttetésével. A szobor 1950 augusztusára lett kész, a leiriai püspök Dobos Ilonán keresztül felvette a kapcsolatot Géza atyával. A püspök úr a Jelenések Kápolnájában szentelte fel a szobrot. Augusztus 30-án Lisszabonban adták fel Bécsbe, Pevlicsek Péter ferences atya címére. A ferences atya miután elintézte a formaságokat elküldte a szobrot Alsószentivánra. 1950. december 16-án értesítették a budapesti vámhivataltól az atyát, hogy megérkezett a szobor. A szobor december 22-én érkezett a sárbogárdi vasútállomásra, ahol Ország József várta. A szobrot 1950. december 30-án Shvoy Lajos püspök szentelte meg. Az 1950-es év eleje szinte nap-nap után zarándokolással, egyéni és csoportos látogatásokkal telt. Ezt sokan rossz szemmel nézték, ezért megalakították az Istentelenek Szövetségét, ahol vallás ellenes gyűléseket és agitálásokat tartottak.

Az 1951-es év végén támadás indult a Fatimai Szűzanya ellen. A következő év a templom gyarapodása jegyében kezdődött. A Szűzanya a végleges helyére került. Ebben Karszki György nyugalmazott képzőművész, főiskolai tanár segített. Klazurákat, miseruhákat s egyéb dolgokat kapott a templom. Nem sokkal ezután Géza atyát Vérteskozmára helyezték, itt pedig Borbély Pál plébános lett az atya. A hívek úgy néztek rá, mint az őskeresztények az apostolaikra. Példájával lesöpörte az ellenségeit és lehetetlenné tett minden támadást a Fatimai szobor ellen.

Az új plébános ideje alatt a Magyar Fatima népszerűsége magasra lendült. A Fatimai Szent Szűz tiszteletére 2 engedélyezett szent éneket írtak, melyek közül a "Fatima mellett az Iria völgyében" kezdetűt Kovács Géza atya, a "Légy áldott Szűz Anya" kezdetűt pedig Borbély Pál atya írta.

Később Borbély Pál alsószentiváni plébánost a püspök atya Előszállásra helyezte. Ettől kezdve Steinmüller János plébános lett az alsószentiváni atya.

A Mária-év 1958. augusztus 24-én már az ő idejében kezdődött. Alsószentiván azóta is zarándokhely, ahová az ország különböző településeiből jönnek a hívők azért, hogy láthassák a Fatimai szobrot.

  • Szentiványi Péter, aki a faluról vette fel a nevét, diónemesítéssel foglalkozik, és révén nagyon híres a Szentiváni dió.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Husvéth Imre lett Alsószentiván polgármestere (magyar nyelven) (html). ma.hu, 2017. január 16. (Hozzáférés: 2017. január 16.)
  2. Polgármesteri hivatal, Alsószentiván (magyar nyelven). polgarmesterihivatal.helyek.eu. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
  3. Polgármesteri hivatal, Alap (magyar nyelven). polgarmesterihivatal.helyek.eu. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
  4. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  5. Alsószentiván, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  6. a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  7. a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  8. Alsószentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. november 29.)
  9. Alsószentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 12.)
  10. Alsószentiván Helységnévtár

ForrásokSzerkesztés

  • Fejér megye kézikönyve. Bp., CEBA Kiadó, 1998.
  • Fejér megyei évkönyv XIII. kötet Székesfehérvár, 1969.
  • Károly János: Fejér vármegye története (I–V. Székesfehérvár, 1896–1904)
  • Bogárd és Vidéke független közéleti hetilap