Alsóvalkó
Alsóvalkó (1899-ig Magyar-Valkó, románul Valcău de Jos) falu Romániában Szilágy megyében. Községközpont, Felsővalkó, Füzespaptelek, Rátonbükk, Újvágás és Valkóváralja tartozik hozzá.
Alsóvalkó (Valcău de Jos) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Alsóvalkó |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 457345 |
SIRUTA-kód | 142961 |
Népesség | |
Népesség | 823 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 103 |
Népsűrűség | 13,02 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 63,23 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 07′ 45″, k. h. 22° 44′ 18″47.129076°N 22.738231°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 45″, k. h. 22° 44′ 18″47.129076°N 22.738231°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésSzilágysomlyótól 14 km-re délnyugatra fekszik.
Nevének eredete
szerkesztésTörténete
szerkesztésValkó nevét 1249-ben említették először az oklevelek Wolko néven, amikor IV. Béla király a Geregye nemzetséghez tartozó Pál országbírónak adományozta.
Valkó várát a 13. században építették, 1317-ben már Borsa Kopasz fia Bekcs volt a királyi vár ura, akihez 1277-ben a Geregye nemzetség utolsó tagjának, Miklósnak halála után kerülhetett. A Borsáktól Elefánti Dezső foglalta vissza. 1341-ben Károly Róbert király Dancs mesternek adományozta a Felvidéken lévő váraiért cserébe, majd a Dancsfiak kihalta után Nagy Lajos király Genyő (Gönyüi?) János Komáromi és Krasznai főispánnak adományozta.
1402-ben Genyő János fiának, Zsigmondnak halála után annak nővérére Annára szállt fiúsítás útján. Anna kezével losonci Bánffy László kapta meg, tőle pedig fiaira, Lászlóra és Györgyre szállt. 1404-ben Zsigmond király ostromolta, 1665-ben a török dúlta fel és már nem állították helyre. 1910-ben a falunak 900, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 3599 lakosából 3273 román, 201 cigány és 125 magyar volt.
Források
szerkesztés- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 745–751. o. Online elérés