Ambrózy Sándor

(1903–1992) magyar szobrász, ökölvívó és futó

Ambrózy Sándor (Budapest, 1903. szeptember 7.Budapest, 1992. december 15.) magyar szobrászművész, restaurátor, pályája kezdetén ökölvívó és futó.[3]

Ambrózy Sándor
SzületettAmbrózy Sándor
1903. szeptember 7.
Budapest, magyar
Elhunyt1992. december 15. (89 évesen)
Budapest, magyar
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszobrászművész, restaurátor
SírhelyeFarkasréti temető (21/2-1-196)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ambrózy Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

19211922-ben a Képzőművészeti Iskolában tanult, majd a Képzőművészeti Főiskolán Orbán Antal és Szentgyörgyi István tanítványaként folytatta tanulmányait. 19231924 között külföldi tanulmányúton vett részt. 19251927 között tanársegéd volt a főiskolán. 1930-ban elnyerte a Magyar Ökölvívó Szövetség pályadíját a szövetség emlékplakettjének megtervezésére. „A MÖSz elnöksége annyira meg volt elégedve a művész munkájával, hogy újabb megbízatást is adott neki. A közelgő Európa-bajnokságra az azon résztvevők részére emlékérmet is csináltat a szövetség. Ennek mintáját szintén Ambrózy Sándor készítette el. A plaketten a ring kötele mögött az a pillanat van megörökítve, amikor a bíró a győztes kezét felemelve, annak diadalát hirdeti ki.”[4] 1931 után rendszeresen részt vett az országos tárlatokon. 1940-ben nagy sikert aratott sportágazatokat ábrázoló szobraival a Sportdíjkiállításon, ahol a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az ő és Dabóczy Mihály műveit vásárolta meg.[5]

Az 1956-ban rommá lőtt budapesti Szent Rókus-kápolna Callmeyer Ferenc tervei alapján végzett helyreállítása során a homlokzati szobrokból 1957-ben többet ő készített el. Szent Imre alakjában titkon Maléter Pál arcvonásait idézte meg.[6] 19591960 között a budapesti Szent Anna-templomban restaurátor. Az 1970-es évek közepén az egri dómnál álló, Marco Casagrande által készített Szent István szobrot restaurálta. Nevét az egyes sportágak jellemző mozdulatait ábrázoló művei tették ismertté, melyek közül a Herendi Porcelángyár több alkotást is porcelán dísztárgyként sokszorosított.

Csoportos kiállításai (válogatás)

szerkesztés

Művei (válogatás)

szerkesztés
  • Horthy Miklós (büszt), 1934[7]
  • Síelő (Herendi porcelán is)
  • Kesztyűt felvevő bokszoló (Herendi porcelán is)
  • Fürdés után (akt, 1931)[8]
  • Szeged-Móravárosi Szent Kereszt felmagasztalása templom Mária oltárának modern Madonnája, 1933[9]
  • Szent Imre, 1934. (A szentendrei római katolikus fiúiskolában állították fel 1934. február 28-án.)[10]
  • Női fej, 1936 (kisplasztika).[11]
  • Gerelyvető (1940 körül)[12]
  • Súlydobó (1940 körül)[12]
  • Futónő (1940 körül)[13]
  • Sífutó (1940 körül)[13]
  • Énekes István síremléke, Fiumei Úti Sírkert, 1940.[14]

Köztéri művei

szerkesztés
  • Gyümölcsszedők (kő dombormű, 1959, Inota, Béke Művelődési Ház)
  • Két kő dombormű (1964, Nyíregyháza, ravatalozó). A nyíregyházi új ravatalozó épületére hét darab dombormű kompozíció került, amelyek közül kettőt-kettőt Ambrózy Sándor és Palotay Gyula, hármat pedig Stöcken Károly készített.[15]
  • Irodalom (mészkő, 1966, Budai Várnegyed, Hunyady udvar).
  • Szent Pál-,[16] István-, László-, Imre-szobrok Budapesten a Szent Rókus-kápolna homlokzatán.[17]
  • Egyéb köztéri műveiből lásd Köztérkép oldalát![18]

Művei közgyűjteményekben

szerkesztés